"Csodák pedig vannak!" Ezzel a mottóval hirdeti magát a könyv, aminél csoda volt, hogy eljutott hozzám. Valamiért kellett, hogy eljusson hozzám, de ezt már csak akkor tudtam meg, mikor kézbe fogtam.
Martin Pistorius rendkivüli ember, aki rendkivüli utat járt be élete során. Olyan kisgyerek volt, mint bárki más. Fára mászott, játszott, élvezte a gyerekkort, mikor egy végzetes napon elvesztette a hangját, majd a teste fölötti uralmat, és elnyelte a sötétség - kómába esett.
A férfi a könyvében őszintén vall arról, hogyan tisztult ki újra a tudata, hogyan ébredt fel a kómás állapotból. Hogyan harcolt azért, hogy valaki észrevegye: képes gondolkozni, ott van, csak a saját testében rekedt. Mesél arról, hogyan küzdött érte az édesapja, hogyan roppant össze az édesanyja, majd hogyan fogadta el a helyzetet. Élményei a különböző betegápolási intézményekben (ahova alkalomadtán beadták, ha a család elutazott) néha megbotránkoztatóak, néha kellemesek.
Egy ilyen helyen ismerte meg Virnát, aki először vette őt észre, és akivel először tudott kommunikálni. A nő figyelt Martinra, így meghallotta a ki nem mondott szavakat. Aztán sorban jött a többi ember, és fokozatosan kezdték felismerni: Martin bent rekedt egy burokban.
Látjuk, ahogy megmérgezi a lelkét az állapota. Miután végre megoldják, hogy képes legyen beszélni, és egyre jobban uralja a testét, már csak az marad hátra, hogy ki merjen lépni a fényre, és megmutatni, ki is ő valójában.
Nagyon megható történet, ahol néha fontos szerep jut a csodának, viszont amit Martin nem ismert fel az talán az, hogy rengeteg múlott az akaraterején. Hogy küzdött, hogy azt akarta, hogy észre vegyék, és a végén el is sikerült érnie a célját. Az, hogy közben milyen harcok dúltak a lelkében, és hogyan küzdött meg ezekkel a démonokkal...
Ugyanakkor rávilágít még egy igen fontos társadalmi problémára is. Vajon miért van az, hogy az egészséges emberek nagyon sokszor félnek azoktól, akik nem azok? Nem azért tartózkodnak-e attól az egészségesek, hogy megszólítsanak akár egy olyan kerekesszékhez kötött embert, mint amilyen Martin is volt, mert azt látják benne, akár ők is ülhetnének ott?
Martin sokáig nem tudta ellátni önmagát, így ki volt szolgáltatva mások kényének-kedvének. Aztán egyre javult az állapota. Igaz, hogy a mai napig nem képes beszélni, sem járni, mégis boldog. Azzal pedig, hogy kiadta a történetét talán feljebb lépett egy újabb lépcsőfokon. Biztos, hogy mindenkinek más tanulsággal fog járni a története. Számomra azt bizonyította, hogy minden ember értékes. Lehet, hogy valaki nem tud beszélni, ettől függetlenül lehet, hogy a világ legjobb csevegőpartnere. Lehet, hogy valaki nem képes lábra állni, attól még lehetséges, hogy messzebbre eljut, mint egy járó valaha is. Martin megtanítja az embert arra, hogy amirt igazán küzdesz, az előbb-utóbb összejön.
Martin Pistorius ma már világhírű. Egy férfi, aki felébredt egy kómából, aki nem tudott beszélni (megoldotta), aki nem tudott még kávét sem tölteni (ma már képes rá) és aki igazzá teszi a mondást: "Minden fejben dől el."
Elmondható, hogy mindenki lemondott róla, ő mégsem adta fel, és ma már házas, saját vállalkozása van, és remélhetőleg boldog. Ahol csak utána olvastam, milyen Martin helyzete manapság, meglehetősen elmarasztalóan beszélnek az édesanyjáról. Valamilyen szinten meg lehet érteni, hogy összeroppant, elvégre a makk egészséges fia hipp-hopp leépült, és kerekesszékbe került, mert megtámadta egy betegség. Nem tudhatta, hogy Martin valójában ott van bent, és volt még két másik gyermeke, akiket szintén nem hanyagolhatott el. Végső elkeseredésében az ember képes olyan dolgokat tenni, mondani, amit nem biztos, hogy komolyan gondol. Az ember, aki mindent felad, tényleg már csak egy csodában bízhat. Biztosra veszem, hogy bármit tett és mondott is az anyuka, mindig várta ezt a bizonyos csodát... valamit, ami majd visszaviszi hozzá a fiát.
A kötet végén van néhány fotó Martinról gyerekkorából, egészen a házasságáig. Nagyon megérintőek a képek.
Összességében gondolatébresztő és tanulságos, ahogy az élet egy másik oldalát tárja elénk. Bebizonyítja, ha ma még remek az életünk, és igazándiból nincs komolyabb bajunk (csak néhány felnagyított probléma), akkor legyünk boldogok. Élvezzük az életet, mert nem tudhatjuk, holnap is "csak" az lesz a gondunk, ami. Mert vannak, akiknek nem adatik meg a szokványos élet, és ki vannak szolgáltatva másoknak. Becsüljünk tehát minden időt, és ha valamit el akarunk érni, merjünk álmodni, akarjuk, érjük el...
ui.: Az eredeti címe a könyvnek Ghost Boy volt. Sokszor nevezi magát szellem fiúnak a kötetben Martin, ugyanakkor a Néma üvöltés tökéletesen kifejezi, mit élt át.
Martin Pistorius rendkivüli ember, aki rendkivüli utat járt be élete során. Olyan kisgyerek volt, mint bárki más. Fára mászott, játszott, élvezte a gyerekkort, mikor egy végzetes napon elvesztette a hangját, majd a teste fölötti uralmat, és elnyelte a sötétség - kómába esett.
A férfi a könyvében őszintén vall arról, hogyan tisztult ki újra a tudata, hogyan ébredt fel a kómás állapotból. Hogyan harcolt azért, hogy valaki észrevegye: képes gondolkozni, ott van, csak a saját testében rekedt. Mesél arról, hogyan küzdött érte az édesapja, hogyan roppant össze az édesanyja, majd hogyan fogadta el a helyzetet. Élményei a különböző betegápolási intézményekben (ahova alkalomadtán beadták, ha a család elutazott) néha megbotránkoztatóak, néha kellemesek.
Egy ilyen helyen ismerte meg Virnát, aki először vette őt észre, és akivel először tudott kommunikálni. A nő figyelt Martinra, így meghallotta a ki nem mondott szavakat. Aztán sorban jött a többi ember, és fokozatosan kezdték felismerni: Martin bent rekedt egy burokban.
Látjuk, ahogy megmérgezi a lelkét az állapota. Miután végre megoldják, hogy képes legyen beszélni, és egyre jobban uralja a testét, már csak az marad hátra, hogy ki merjen lépni a fényre, és megmutatni, ki is ő valójában.
Nagyon megható történet, ahol néha fontos szerep jut a csodának, viszont amit Martin nem ismert fel az talán az, hogy rengeteg múlott az akaraterején. Hogy küzdött, hogy azt akarta, hogy észre vegyék, és a végén el is sikerült érnie a célját. Az, hogy közben milyen harcok dúltak a lelkében, és hogyan küzdött meg ezekkel a démonokkal...
 |
| Martin és felesége (Forrás és több kép itt) |
Martin sokáig nem tudta ellátni önmagát, így ki volt szolgáltatva mások kényének-kedvének. Aztán egyre javult az állapota. Igaz, hogy a mai napig nem képes beszélni, sem járni, mégis boldog. Azzal pedig, hogy kiadta a történetét talán feljebb lépett egy újabb lépcsőfokon. Biztos, hogy mindenkinek más tanulsággal fog járni a története. Számomra azt bizonyította, hogy minden ember értékes. Lehet, hogy valaki nem tud beszélni, ettől függetlenül lehet, hogy a világ legjobb csevegőpartnere. Lehet, hogy valaki nem képes lábra állni, attól még lehetséges, hogy messzebbre eljut, mint egy járó valaha is. Martin megtanítja az embert arra, hogy amirt igazán küzdesz, az előbb-utóbb összejön.
Martin Pistorius ma már világhírű. Egy férfi, aki felébredt egy kómából, aki nem tudott beszélni (megoldotta), aki nem tudott még kávét sem tölteni (ma már képes rá) és aki igazzá teszi a mondást: "Minden fejben dől el."
Elmondható, hogy mindenki lemondott róla, ő mégsem adta fel, és ma már házas, saját vállalkozása van, és remélhetőleg boldog. Ahol csak utána olvastam, milyen Martin helyzete manapság, meglehetősen elmarasztalóan beszélnek az édesanyjáról. Valamilyen szinten meg lehet érteni, hogy összeroppant, elvégre a makk egészséges fia hipp-hopp leépült, és kerekesszékbe került, mert megtámadta egy betegség. Nem tudhatta, hogy Martin valójában ott van bent, és volt még két másik gyermeke, akiket szintén nem hanyagolhatott el. Végső elkeseredésében az ember képes olyan dolgokat tenni, mondani, amit nem biztos, hogy komolyan gondol. Az ember, aki mindent felad, tényleg már csak egy csodában bízhat. Biztosra veszem, hogy bármit tett és mondott is az anyuka, mindig várta ezt a bizonyos csodát... valamit, ami majd visszaviszi hozzá a fiát.
A kötet végén van néhány fotó Martinról gyerekkorából, egészen a házasságáig. Nagyon megérintőek a képek.
Összességében gondolatébresztő és tanulságos, ahogy az élet egy másik oldalát tárja elénk. Bebizonyítja, ha ma még remek az életünk, és igazándiból nincs komolyabb bajunk (csak néhány felnagyított probléma), akkor legyünk boldogok. Élvezzük az életet, mert nem tudhatjuk, holnap is "csak" az lesz a gondunk, ami. Mert vannak, akiknek nem adatik meg a szokványos élet, és ki vannak szolgáltatva másoknak. Becsüljünk tehát minden időt, és ha valamit el akarunk érni, merjünk álmodni, akarjuk, érjük el...
ui.: Az eredeti címe a könyvnek Ghost Boy volt. Sokszor nevezi magát szellem fiúnak a kötetben Martin, ugyanakkor a Néma üvöltés tökéletesen kifejezi, mit élt át.
A könyvet ezúton is köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
GR-ezők szerint:
Egy felvétel Martin Pistoriusról, ahol elmeséli röviden a történetét (angol):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése