Filmadaptációk vs. könyvek

Most egy kis elmélkedés következik... Miért? Mert én felrántottam az agyamat...
Mostanában felfedezhető, hogy egyre több könyves blogger jelenik meg a könyves világban, és az ifjúsági regényeknek hála (lásd.: Twilight, amit olyan téren a Harry Potter utódjának tekintek, hogy ismét visszahozta az olvasási kedvet a fiatalok köreibe) növekszik a "könyvet a kézbe vevő fiatalok" száma.
Nálam már csak az tudja betenni a kaput, mikor felfuttatják az általam addig kedvelt könyveket, aztán filmet csinálnak belőle, végül még a hátizsákokról is a filmbeli megtestesítők (értsd: színészek) néznek vissza rám az utcán... Ilyenkor elgondolkozom, hogy megéri e olyan könyvet olvasni, ami Bestseller, meg filmadaptáció, meg ilyenek.
Pár nappal ezelőtt a kezembe fogtam az Őrség sorozat első kötetét, mert sokan ajánlották. Abból is készült film, mégis ezzel akkor szembesültem csupán, mikor a könyv borítóját idehaza megnéztem, és rá volt írva. Azonnal mentem, és google... És valóban készült belőle film, de nem hallottam róla. Fogalmam sincs, kik játsszák a főszerepeket, nem mondanám, hogy köreimben túlontúl népszerű lett volna. És ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, valahogy nyugodt voltam, mert nem aggódtam az miatt, hogy ennek a könyvnek az élményét a filmmel, és az azt követő hisztiző tömegekkel elrontják. Anton nem fog rám visszanézni füzettartókról, iskolatáskákról, és szerintem sehonnan... Pedig a könyv azon részéig, amíg elértem benne, állatira tetszett (de majd később a kritikában olvasható lesz, hogy mi az összbenyomás... mert még mondhatni a kötet elején járok, és addig még jöhet egy olyan hullám, hogy hú, hát ez bűn rossz...).
Sajnos a Twilight -nál mikor végignéztem az első filmet, csak a fejemet fogtam. Aki nem olvasta a könyvet az azért húzhatta le, mert nem értett belőle túl sokat. Aki olvasta a könyvet, az azért húzhatta le, mert milyen már? Csak képek halmaza, semmi több (nekem legalábbis, és azoknak, akik jobban figyeltek a filmre, mint a helyesnek titulált főhős srácra). Most lehet rám fújni, de az első filmet elszúrták... És én mégsem ezt sajnáltam, hanem a körülötte kialakult mizériát. A második résznél a moziban a felét a sikítozó lányoktól nem hallottam. Ezek után szégyeltem magam, és azon tűnődtem, hogy mennyire sznob vagyok, mivel olvastam a sorozat minden darabját. (Bár akkor még hazánkban senki sem tudta, hogy ez mi, nem alakult ki akkor még hú, de nagy tömeg, aki ismerte volna.) A Harry Potternél éltem át hasonló szindrómát. Valahogy elvette a könyv ízét a körülötte kialakult, túlzott rajongás. Ennek eredményét láttam akkor, mikor megjelent a hetedik, lezáró kötet. Az írónő is megváltozott, akárcsak a Twilight esetében Meyernél, ahol pedig a negyedik kötetet nem értettem... Több ponton vitába szálltam vele, és lezárás szempontjából sem tartottam jónak.
És itt térek át a sorozatokra. Neil Gaiman a Sosehol című kötetét a Sosehol tv-sorozat közben/alatt/mellett írta. Ő olyan író, aki nem ír folytatásokat, pedig az általam eddig olvasott regényeinél feltettem a kérdést, hogy miért nincs ennek még egy kötete? A Sosehol sorozat kis hazánkba nem jutott el (nem játsszák magyar csatornák, nem hallani tömegeket, akik követelnék, hogy megnézhessék stb...) A Csillagpor igaz látható volt a tévében, de az után sem hömpölyögtek tömegek követelve a második részt.
Amin a legjobban meglepődtem az az volt, hogy bejelentették, csinálnak Anita Blake sorozatot X kötetből. Aztán az írónő visszamondta, és ahogy érvelt, azzal belopta magát a szívembe. (Akit ez érdekel, az bővebben tájékozódhat róla a Mapetite oldalán, úgyhogy erre nem térnék ki részletesebben.) Hamilton ezzel a húzásával kalapemelést kapott tőlem, és becsülöm a bátorságát, hogy megtette ezt a lépést. Miért? Mert ebből látszik, hogy ő nem arra megy rá, hogy a soknál is több pénze legyen, hanem arra, hogy a karakterei ott legyenek, ahol szeretné: a fantázia birodalmában. Így mindenkinek megmaradhatnak a karakterek olyannak, amilyennek adott ember elképzelte. Egyébként az AB könyvek is hozhattak neki annyit a konyhára, hogy csak na... Ha sorozat lett volna belőle, vagy rendes film, akkor lehet, hogy Anita képe virítana mindenütt, mivel szerintem az Anita Blake korábban lett népszerű, mint a már említett ifjúsági kötetek, és az írónő a mai napig eladja a folytatásokat, és mindenki izgatottan várja Anita új kalandjait...
Ami tény, hogy az emberek azt hiszik, ha megnézik a filmet, ismerik a könyvet, és anélkül, hogy elolvasnák a regényeket ráfogják valamire, hogy jó, vagy rossz. Régen szerettem a Marley és Mi című John Grogan alkotást (oké, még mindig szeretem, ebből nem adtam alább), és elmentem moziba, és megnéztem a belőle készült Marley meg én című filmet. Igaz, nagyon lesarkította a könyvet, a nagyon lényeges részleteket azért belevágták, a végén a nagy poén lemaradt, de a moziban, mikor beültem rajtam kívül voltak 4 -en... Nem lett belőle nagy kasszasikerű film, pedig könyvből készült, és a könyv verziója tele volt humorral, átélhető részekkel, és ráadásul valós történetet mesélt el, valós emberek problémáit és örömteli perceit bemutatva, és olyan színészek játszották, akik nem nevezhetőek népszerűtlennek (én például nagyon bírom Owen Wilson filmjeit).
Összefoglalva: attól, mert valamit megfilmesítenek, nem biztos, hogy jó/rossz. A filmek sosem fogják elérni ugyanazt a hatást, amit egy könyv képes elérni (gondolok itt a jó könyvekre). És mivel nyújtanak többet a könyvek? Hogy a szereplők úgy néznek ki, ahogy mi elképzeljük, és az író csak ad hozzá pár momentumot, hogy ő körülbelül mire gondol, mik a különösebb ismertetőjegyei (hajszín, arcberendezés, testalkat stb...) A film mindezt képes lerombolni.
Egyszer régen valaki bölcsen azt mondta nekem: előbb olvasd el a könyvet, majd aztán nézd meg a filmet, különben a szereplőid nem olyan alakot fognak ölteni, amilyennek te el akarod képzelni, hanem olyant, amilyent a vásznon láttál... Az illetőnek igaza volt, mert azóta, ha újraolvasom a Twilight -ot, vagy a Harry Pottert, képtelen vagyok emlékezni rá, hogy én milyennek képzeltem el a szereplőket a filmmel való találkozásom előtt... Mondanom se kell, ez rombolja az élményt, mert nincs meg a varázsa annyira, mint régen. Ettől persze még el fogok menni moziba és megnézem a könyvből készült filmeket, mert nem vagyok ellenük. Jónak tartom összehasonlítani a könyvből készült filmeket a könyvbeli tartalommal, hogy mit hagytak ki, mit raktak bele, hogy alakították át stb... De attól még figyeljünk oda, hogy a könyveket a filmek sosem fogják felülmúlni/helyettesíteni...
Most megint azt mondhatja bárki, hogy sablon szöveg, de saját tapasztalatból tudom, hogy igaz. És mivel mostanában egyre több könyvet filmesítenek meg, a könyvet nem kedvelők úgy vélik, ezzel helyettesíthetik az olvasást. Tévednek, és nem értik meg, hogy miért írom ezt.
Vegyünk egy mostani példát: Percy Jackson és az olimposziak 1, ami Villámtolvaj néven futott a moziban. Akadt egy nagyon vicces mellékszál a könyvben, ami a filmben csak egy darabig jelent meg, és a legpoénosabb részt kihagyták a filmből. Pedig az lett volna a lényege, a csattanó (azok számára, akik olvasták: én a levágott fej sorsára gondolok itt, ami a filmben nem úgy volt, ahogy a könyvben... a könyvben Percy szarkasztikusan humorossá tette a fej sorsát).
Egy másik példa: Edward vs. Bella a Twilight -ban, mikor Edward figyelmezteti Bellát, hogy reggelizni kéne (apró, csipkelődő humor, de a filmből nagyon hiányoltam, mert kellemesebb epizódocska lehetett volna a vásznon, és szerintem segített volna elfogadni a tényt, hogy Bella és Ed szerelmesek stb...
Folytathatnám a sort, de felesleges lenne... Aki nem olvasta a könyveket, azok kimaradtak ezekből az apró rezdülésekből, mert ezek nem jelentek meg a vásznon...
Oké, hogy egy filmbe nem lehet mindent belesűríteni, ami egy könyvben benne van. De akkor legalább olyan dolgokat raknának bele, ami a könyvben is benne volt... Nem kéne túl sokat alakítani rajtuk, mert logikátlan képhalmazokká lesznek, és így a néző tényleg azt hiszi, hogy "ha csak ilyen pocsék filmet tudtak csinálni belőle, akkor milyen lehet a könyv?" Naná, hogy nem lesz kedve elolvasni ezek után... Nekem se lenne, de én vagyok annyira kíváncsi, hogy meglessem az előzményeket.
Ezek után lehetek én a rossz, de senki ne próbálja nekem megmagyarázni, hogy lehúzó kritikát ír egy könyvről csak azért, mert látta a film verziót. És senki se mondja nekem azt, hogy a könyvekből készült film hú, de jó. Tudom, hogy nem adják vissza a könyvet, de attól még meg lehet csinálni olyanra, hogy ne a fejemet fogjam a film nézése közben, hanem a végén azt mondjam: hm... jó kis film volt, noha csak hasonlított a könyvre... Ilyen volt nekem a Csillagpor könyv után a Csillagpor film, vagy a Jane Eyre, vagy az Üvöltő szelek filmadaptációs verziója. Vagy régi klasszikus A két Lotti milliónyi feldolgozása, vagy a Harry Potter 1-4 filmverziója. Ezek tetszettek, mert rendesen felépítették őket és a nagy lényeg benne volt *itt a dicséret folytatásának helye, de mára hagyja már a csudába, mert lefáradt ennyi szidás után*. Például a New Moon mozi jobban hasonlított a könyvre, mint az Alkonyat film. A Gyűrűk Ura is nagy sikert aratott, és mivel annál nem olvastam a könyveket, de láttam a filmeket, nem találtam értelmét elolvasni a könyveket. Nem tudtam volna beleélni magam a sztoriba, akárcsak az Eragon esetében sem. Lehet, hogy két jó sorozattól szabadítottam meg magam... Sőt, háromtól, mert láttam az Aranyiránytű filmet is, amire Holdi azt mondta, hogy a könyv jobb, másabb, de valahogy már az sem győzne meg, hogy elolvassam a könyvet.
Aztán ki tudja... Lehet, hogy egyszer ráveszem magam, hogy az említett köteteknek is nekivágjak, de nem adok neki sok esélyt...
Úgyhogy buzdítsatok mindenkit arra, hogy inkább olvasson, és ne csak a filmekkel varázsoltassák el magukat, hanem fedezzenek fel más világokat segítség nélkül úgy, hogy csak az író kalauzolja őket...