Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.

Még régebben találtam egy honlapot egy érdekes borítóval, és egy olyan történet ígéretével, ami azonnal megtetszett, kíváncsi lettem volna a kivitelezésére. Aztán megláttam a feliratot, hogy ez még csak egy könyv tervezete, nem adták ki, és elszontyolodtam, honnan tudnám beszerezni.

Így indult a kapcsolatom Imre Viktória Anna könyvével. Szerencsémre nem sokkal ezen eset után végre megjelent papír alapú könyv formájában is, és végre-végre elejétől végéig elolvashattam, miről van szó.

Serene Nightingale bérgyilkos, vagyis fizetnek neki azért, hogy embereket öljön. Viszont, egy szép napon beállít hozzá Lucifer, a Pokol nagy hatalmú ura, és Pandora, a mindenség Anyaistene, és elkezdenek versengeni Serene lelkéért. Bevetnek démonokat és angyalokat, hogy megszerezzék maguknak a Szirén néven ismertté vált bérgyilkos lelkét, de hogy ki nyeri a játszmát, az csak a lány halála után derül ki...

Először is elmondanám: a történet érdekesnek ígérkezett, és az is volt, de ami a legmegdöbbentőbb, hogy a kivitelezés is remekre sikeredett. Imre Viktória Anna annak ellenére, hogy elsőkönyves íróként most vonult be a könyvek világába, rögtön olyan regénnyel indított, ami meglehetősen magasra tette a mércét. Nem csak a szavakat forgatja-csavargatja meglehetősen jól, hanem a története szálait is.

Lucifer és Theo
Forrás: http://roxanne-whayt.deviantart.com/

Mikor egy fej társaságában Serene a könyv elején a bátyjára vár London utcáján, még nem is sejti, hogy hamarosan mibe keveredik bele. Ez után jelenik meg Lucifer, a Sötétség Hercege, aki igyekszik elcsavarni a lány fejét, Serene pedig nem is tud nagyon ellenállni az ördög csáberejének, vagy csak nagy erőfeszítéssel. Közben kiderül, miért száműzte a Mennyből Pandora Lucifert, és kapunk egy kis betekintést a Menny és a Pokol lényeinek életébe: hogy születtek, milyen szabályok szerint élnek, vagy milyen hierarchia uralkodik közöttük, milyen képességeik vannak... Viszont ahhoz, hogy mindenre fény derüljön, hosszú út vezet. Például belekeveredik a játékba egy Theodore Collins nevű pap, akiről szintén olyan titkos dolgok derülnek ki, amivel még önmaga sem volt tisztában.

Az események közepén szemtanúi lehetünk egy "csodálatos" szemgyűjteménynek, egy nem mindennapi ördögűzésnek (lásd: a föntebbi rajzon), szerelmek szövődésének, válásoknak, egy érdekes gyilkosságnak, újjászületéseknek, és megismerkedhetünk még magával a Halállal is, aki mindezeken unatkozik, pedig azt hitte, jól fog majd szórakozni...

A szereplők közül sokakat találtam ezért, vagy azért érdekesnek. A főhősnő eléggé hasadt, a bátyját sem tudtam megkedvelni különösebben, sem pedig Theot, aki egy szerencsétlen áldozat. Pandora a maga hozzáállásával, és szereplésével  szintén nem váltott ki nagy hatást, nekem inkább olyan gyerekes volt a viselkedése, tipikus sértett kamaszos, pedig Istentől nem ezt várnánk el. Néhány angyallal és bukott angyallal is megismerkedhetünk, akikkel aztán születnek humoros helyzetek, amik hol bájosak voltak, hol mosolyra fakasztottak, hol igazán megnevettettek.

Más volt a helyzet a következőkkel:

Lucifer
Forrás: http://roxanne-whayt.deviantart.com

Lucifer: A rosszfiúsan jófiú, és jófiúsan rosszfiú karakter, aki végig kétértelmű, így nagyjából sosem lehet tudni, mikor cselekszik azért, mert önzetlen, és mikor azért, mert az érdeke később így kívánja.

Kedvenc jeleneteim vele: a már említett ördögűzés; a Pandora és Metatron jelenet, mikor az üveg tört; Metatronnal való első találkozása, illetve a vége felé levő menekülős rész.

Phaniel
Forrás: http://roxanne-whayt.deviantart.com

Míg Lucifert csak kedveltem a könyv során, addig akadt egy igazán megnyerő karakter, aki a kedvencem lett. Nem tudom, hogy ennek vajon az e az oka, mert az írónő őt választotta, hogy belerajzolja a könyvem elejébe, vagy sem, de Phaniel angyal volt az, aki leginkább kiemelkedett nálam.

Minden jelenete a kedvenceim közé tartozik, és mindig alig vártam, hogy vajon mi lesz a következő lépése, és sosem okozott csalódást.

Említettem már a remek stílust, ami által kaptunk egy nagyon gördülékeny, olvasmányos regényt (minimális szintű logikai bukfenccel), ami amellett, hogy megfogalmaz itt-ott komoly gondolatokat, és némi filozófiát, mégsem az a szájbarágós típus. Rengeteg humorosnak szánt megjegyzés és epizód sűrűsödik bele, de hogy milyen, az attól függ, honnan nézzük: ha Pandora oldaláról, akkor isteni, ha Lucifer oldaláról, akkor pokolian jó a humora.

Egy pár sor erejéig engedjétek meg, hogy könyv belsejéről is essék pár szó, ugyanis elmondható, hogy az írónő nem csak a betűkhöz ért, hanem megálmodott figuráit meg is jeleníti nekünk a könyv lapjain rajzocskák formájában, illetve a könyv borítóján is az ő keze munkáját csodálhatjuk meg. Ezek a képek láthatóak eme bejegyzésemben is, köztük a személyes kedvencemmel, az első illusztrációval, amin Lucifer és Theo van.

Összességében nézve én nagyon örültem, hogy végre magyar író tollából is olvashattam Moore és Safier "vallásos paródiás" könyveihez hasonlót, és csodálatos, hogy valaki első könyves íróként ilyent tud alkotni.

Ha valaki szeretne egy jót mulatni, akkor legyen részese ennek a túlvilági versengésnek. Ti kinek szurkoltok? Ki nyerje meg Serene lelkét? Lucifer, vagy Pandora? Derítsétek ki, az írónő kinek ítélte oda ;)