2013. június 1.

Neil Gaiman - Coraline

Anno még, mikor Neil Gaimantól az első könyvemet olvastam, nem hittem volna, hogy ennyire fognak tetszeni a munkái. Aztán a Csillagpor, a Sosehol, és a Tükör és füst meggyőztek róla, hogy valóban nekem valóak az irományai. A Törékeny holmik annyira nem győzött meg, mégsem adtam fel azt, hogy többet és többet olvassak tőle. Így jött a Farkasok a falban, ami meglehetősen rövidke gyerekmese, képregényes formában.

És most egy újabb gyerekmese akadt tőle a kezembe, méghozzá a Coraline. Ebben az esetben előbb láttam a rajzfilm változatot, de az már évekkel ezelőtt volt. Meglehetősen tetszett a mese, úgyhogy kötelező darabnak tekintettem a könyvváltozatot is. Egy kellemes, kis délutáni olvasmány, ami egy-két órára leköti az embert. Itt is megtalálhatóak a szokásos gaimani elemek és fordulatok, hozzáadva némi tanulságot is.

Coraline új házba költözik a szüleivel, akik semmit sem engednek neki, féltik, és utasítgatják, hogy mosson kezet evés előtt. A kislány felfedezőset játszik, és noha megtiltják neki, hogy az ajtóhoz menjen, nem engedelmeskedik. A házban ugyanis van egy ajtócska, aminek hamar a másik oldalán találja magát egy olyan világban, ami szakasztott mása annak, ahonnan jött. Annyi a különbség, hogy a itt mindenkinek gomb szeme van és mindenféle ígéretekkel ott akarják tartani a világban.
A kislány azonban felismeri, hogy rossz dolog ez a nagyfokú engedékenység, és haza akar menni.

"Vigyázz, mit kívánsz!"
Akad jópár fura, flúgos fazon, akik a szomszédban laknak. Ilyen például az ugróegereit mutatványokra tanító felső szomszéd, akinek az aprócska jószágok nemigazán akarnak engedelmeskedni. A másik világban viszont az aprócska négylábúak olyan műsort adnak Coraline-nak, hogy eláll a szava a kislánynak. A két idős hölgy, akik nem tudják megjegyezni a leányzó nevét, különös színésznők.

A "másik" szülők
A történet során olyan dolgok kerülnek elő, mint a feltétel nélküli barátság, az önfeláldozás, a jót-cselekedni-mindenáron esete, és persze a szülők iránti szeretet. Mindegy, hogy a szülők mivel büntetik a gyereket, hogy a jóra próbálják nevelni, ezért utasítgatják, mert mindezt szeretetből, féltésből teszik. A kislány ráébred erre, így előtérbe kerül a szeretet, és semmilyen ígérgetés, és cukormáz nem képes Coralinet arra az útra terelni, hogy odadobja a szüleit, és a világát a sok mézesmadzagért.

Az egész kötetet gyermeki bájjal látja el, és bebizonyítja, hogy a gyermeki szeretet és kötődés mennyire erős lehet a szülők, és a barátok iránt. Coraline ártatlan, tiszta, és még olyanok megmentésére is vállalkozik, akiket még csak nem is ismer. Együtt érez velük, sajnálja őket, és mindent megtesz értük.

A könyv sajátossága, hogy nem tudni, a gyermeki képzelet és fantázia építette-e fel a világot, vagy valóban létezik a másik anya, a másik apa, és a többi másik szereplő, vagy csak Coraline álmainak része. Egy idő után a valóság és az álom teljesen összemosódik, a határok eltűnnek, a két világ összekeveredik...

Összességében egy meglehetősen aranyos gyerekmeséről van szó, ahol a kettősség még különlegesebbé varázsolja a történetet, és azt bizonyítja, hogy az álom és a valóság néha nem is különbözik egymástól annyira, és hogy az álmok sem mindig úgy válnak valóra, ahogy szeretnénk.
Ezek után tehát levonhatjuk a tanulságot: az édes álom válhat keserűvé, úgyhogy "Be careful what you wish for!* ;)


*ford.: Vigyázz, mit kívánsz!

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger