Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2013. június 18.

Douglas Adams - Galaxis Útikalauz stopposoknak (Galaxis útikalauz stopposoknak 1.)

A sok borítója közül az egyik

Emlékszem, mikor először láttam meg a tévében a film bemutatóját. Elképedve ültem, hogy ez meg mi akar lenni?
Aztán közben rájöttem, hogy könyvből készült, és azonnal el akartam olvasni. Sci-fi, amiről azt mondták, hogy még humoros is, biztos zsánernek tűnt a messzi-messzi galaxisból...
Végül @Rebel (moly) ajándékozott meg az első résszel (megkockáztatva, hogy örökbe fogadjam a könyvét).
Ezúton is köszönöm neki!

Ford Prefect úgy néz ki, mint egy átlagos földlakó. Egy reggel átmegy a barátjához, és egy meglehetősen különös szituáció fogadja. Barátja, Arthur Dent ugyanis a földön fekszik, miközben mindenféle, a házát megcélzó, és lebontani akaró gépek veszik körbe. A férfi azonban nem hátrál, nem akarja, hogy a háza helyén bekötőút menjen. Arthur akkor még nem tudja, hogy aznap ez lesz a legkisebb problémája.
Miután Ford elrángatja a háztól, 10 perccel később máris premierplánban nézhetnék egy űrhajóból, ahogy megsemmisül a Föld nevű bolygó. A gond csak az, hogy egy Vogon űrhajón vannak, és a Vogonok, mint olyanok, nemigazán szeretik a stopposokat... Mást sem, de ez már részlet kérdés. Viszont a költészetet kedvelik. Viszont az ő költészetüket senki sem szereti - általában előbb halnak bele mások, minthogy kiélvezhetnék...
Egy vogon a filmvászonról
Egy ilyen meglehetősen furcsa világba csöppen tehát Arthur, aki az utolsó túlélője a Föld nevű bolygónak. Hajóról hajóra stoppolja magát Ford Prefect társaságában, akiről kiderül, hogy nem éppen földi egyed, csak véletlenül a Földön rekedt egy kis időre (majdnem 20 évre).
Mikor egy lopott űrjárműre stoppolnak, mindketten találkoznak néhány rég nem látott ismerőssel. A csapat tehát még különösebb tagok társaságában elindul, hogy megkeressenek egy legendás bolygót, és megszabadítsák azt a kincseitől...

Néhány hete egy könyvesbolti túrámon találkoztam egy Neil Gaiman könyvvel, aminek az a címe, hogy Ne ess pánikba! Az elején Douglas Adams neve is felmerül, illetve a Galaxis útikalauz stopposoknak cím is. Azonnal molyos kívánságlistámra került, pedig akkor még nem is olvastam a könyvet.
Molyon felütötte fejét egy olyan esemény, hogy Törölköző nap. Sokszor átsiklottam fölötte, mert egyszerűen nem értettem, hogy mi az...
Van egy reklám. Egy furcsa fejű robot szerepel benne, ami valahonnan ismerős volt, csak nem tudtam hova tenni... Aztán elkezdtem olvasni a könyvet, és annyi minden értelmet nyert, amire addig nem találtam magyarázatot, hogy meg is döbbentett a tény: egy 210 oldalas könyvecske kellett hozzá, hogy megértsek egy tucatnyi kérdőjeles dolgot, mi honnan jött. Például Neil Gaiman könyvének a címe (a Ne ess pánikba! jelmondat van a kalauz borítóján, a törölköző egy kulcsfontosságú eszköz a stopposoknak, és Marvin... róla kicsit később hosszabban)

Valójában a könyvnek nincs története. Legalábbis egyszer itt vagyunk, másszor ott, és látszólag nincs túl nagy összefüggés. Elvégre, hogy függ össze egymással, hogy az elnök ellop egy űrhajót, amire felstoppolnak? Vagy hogy a következő pillanatban kitalálják, hogy nosza, keressünk eltűnt kincseket egy legendákból ismert bolygón? Majd ehhez hogy jön hozzá, hogy az Élet meg a Minden kérdésére választ kapjanak? Valamilyen szinten persze egyik következik a másik után, de nem kapcsolódnak szorosan össze az események.
A kuszasága viszont egyáltalán nem akadálya annak, hogy az ember jól szórakozzon. A kezdeteknél megjelenő absztrakt jelentségek egészen az utolsó sorokig jellemzőek, és olyan humor övezi, melyet kikerülni egyáltalán nem lehet: a szem szárazon maradhat, de hogy egy-két vicces pillanatot okozni fog, az is biztos.

Egy csöppnyi mértékben a világunk jövőjét, sorsát firtatja. A Föld ugyanis elpusztul. Előtte a delfinek már emigráltak a bolygóról, és ki hinné, hogy kik azok, akik miatt a Föld valójában létezik? A Föld igazi urai ugyanis végig rejtve maradnak a világban, amíg az létezik, és Arthur Dent talán az első ember, aki tudja a nagy igazságot erről a tényről, hogy kik azok, akik valójában irányították a Földet. Nem, nem a delfinekről van szó, viszont nem szeretném elárulni...

A regényben egyébként van egyfajta narráció, amitől még meseszerűbbnek tetszik az egész történet, és a narrátorunk hívja fel a figyelmet mindenféle összefüggésekre. Olyan hatást kelt, mintha néminemű logikát akarna az egészbe csempészni, viszont ez nehéz vállalkozás. Mégis közelebb éreztem magam az eseményekhez azáltal, hogy egy kifele beszélő valaki (aki ugye a narrátor) megpróbálta közvetlenül mesélni az eseményeket. Ezáltal is az derült ki, hogy ezt a könyvet komolyan venni egyszerűen képtelenség...

Érdekesség, hogy a film felépítésileg szinte teljesen megegyezik a könyvvel, néhol a kronológiában tér csak el, de a szövegek teljes egészében a könyvből vannak kiszedve (és módosítottak a végén). A narrátor szerepét pedig nem másra, mint Stephen Fry-ra osztották, aki szerintem zseniális választás.
A filmben a Kalauz is különbözik. Míg a filmben hang alapján vezérelték, a könyvben "érintő képernyős" verzió van. A filmben tetszett, hogy képi elemekkel és hangos verzióval oldották meg az információk közlését. Mókásak voltak az ábrák, amiket beraktak, külön humort csempészve a történetbe. A borítóján található felirattal kapcsolatos poént is szúrtak be a történetbe, ami szerintem kihagyhatatlan volt.

Marvin, és a Galaxis útikalauz
stopposoknak borítófelirata
Szereplők tekintetében Marvint, a folyton panaszkodó robotot tudnám kiemelni. Nagyon szerettem a jeleneteit a paranoid androidnak, aki mindig az eszéről beszélt, illetőleg arról, mennyire lealacsonyító dolgokat végeztetnek vele.
Rajta kívül ugye több féle idegen fajjal is megismerkedünk a regény során, mint például a már sokat emlegetett vogonok. Kirajzolódik, mennyire elkülönülnek egymástól a galaxisban fellelhető idegen fajok a tulajdonságaik, és morális értékeik alapján.

Összességében nézve tehát annak, aki komoly sci-fit keres, nem ez a kötet való. Aki viszont ki akarja kapcsolni az agyát egy kis időre, el akar lazulni, és lazán szórakozni, miközben nem kell gondolkodnia semmin, akkor ez egy ideális választás lehet. Veszett könyv ez, mert veszett jó stílusban mesél el egy veszettül vicces sztorit...

És ne feledd: Ne ess pánikba! ;)


•••••


ui.: Én is szeretnék egy Marvint! 

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger