A Moly kicsit másként - régen és most az én szemszögemből...

Már itt célszerűnek tartom leszögezni: ez a poszt egy teljesen független vélemény, egy nosztalgikus elmélkedés mindarról, amit magam tapasztaltam, és nem azért íródott meg a bejegyzés, hogy bárkit vagy bármit megsértsek, piedesztálra állítsak stb...

Aki ezt nem fogadja el, mielőtt belekezd, azt most megkérném, hogy itt fejezze be az olvasást! 

Köszönöm a megértést!

"A moly már megint új külsőt kapott..." - néhány hete (megközelítőleg 1 hónapja) ettől volt hangos a moly oldala, illetőleg a facebook adott csoportjai is.

Elkezdtem fejben összeszámolni, hogy ez már vajon hányadik variációja a molynak azóta a 3 (közel 4) év óta, hogy felregisztráltam. Néhány változtatásra már nem is emlékszem, hisz azok nem voltak olyan huzamos időn keresztül, mint például a legutóbbi moly-változat.

Nosztalgikus hangulatba kerültem, és arra gondoltam, miért ne mesélhetnék mindenkinek (régi és új tagoknak), milyen is volt a moly.hu a szemszögemből, mikor még bölcsis molytag voltam, illetőleg miben látom a változásokat, hogyan érintettek engem személy szerint.

Első körben a nevet említeném. Kezdetben a moly.hu egyfajta könyves játszótér volt, ahol mindenki szabadon "játszhatott" (értsd: könyves értékelést írhatott, könyvet tehetett olvasósok vagy olvasottak közé, polcokat hozhatott létre stb... stb...) Aztán a játszótér bezárt, és Könyvek és Barátaik néven futott tovább, de funkcióit tekintve megmaradtak a régi dolgok, és még bővültek is extra adalékokkal.
Hozzátenném, nekem a könyves játszótér elnevezés valahogy barátibb hangvételű volt, kellemesebb hangzású. Mindig olyan érzést keltett bennem, mintha egy könyvekkel teli játszótérre érkeznék.
A könyvek és barátaik elnevezés pedig már nem éppen játékos, hanem komolyabb hangvételű.

Mint egy könyvtárba, ide is be kell iratkozni (regisztrálni), és akkor elérhető a legtöbb funkció. És ha már regisztráció, akkor létrejön a molytagról egy adatlap, ami mindenfélékkel foglalkozik. (Mondhatnánk, megmutatja a molytag molyon megtett "életútját".)
A molyos adatlapom (amit tartalmaz, és amit nem - a bejegyzés készülésének pillanatában):

Regisztráció (molyszülinap): 2009. október 31.

2008-tól fogva foglalkoztam könyvekkel nagyobb tételben. Azóta (ahogy az egyik tanárom mondta nekem nemrég) az életem minden területét áthatják a könyvek - vonatkozik ez hobbira, tanulmányokra és csak reménykedni merek, hogy a munkámnak is köze lesz majd a könyvekhez valami úton-módon (hm... könyvelés? talán még azzal is megbirkóznék ;) még ha betűkhöz annyira nincs is köze).

Beszélgettünk egy lánnyal, aki szintén nagyon szeret olvasni, hogy ha egy könyvről értékelést akar, és hiteles képet, első dolga felmenni a molyra, és megnézni. Kérdeztem tőle, hogy mi az a moly, mire megmutatta, és elmagyarázta, mire jó. Annyira megtetszett az ötlet, hogy lehet jelölgetni a könyveket, hogy azonnal regisztráltam is...

Olvasmányok (mikor ezt a posztot írom: 425)

Olvasmányaim között akkoriban főként fantasy szerepelt, úgyhogy azok kerültek fel első sorban, illetve mindazon dolgok, amikről a blogon akkor még teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is írok - és a mai napig is ritka alkalom, mikor ilyesmiről teszek fel bejegyzést. Például a blogon nem követem nyomon (és általában megdöbbennek rajta a barátaim is), hogy olvasok Shakespeare műveket. Nem nézik ki belőlem, hogy szeretem a drámákat. Igaz, a Romeo és Júlia (nem írtam félre, ugyanis kevesen írják Romeo nevét két rövid o-val, de eredetileg így kell írni ;) ) nem tartozott a kedvenceim közé, de Thurman a Vihar című utalásával elérte anno, hogy elolvassam azt a drámáját, és onnantól kezdve nem volt megállás. Szentivánéji álom? Megvolt. Lear király? Kész mészárszék, de pipa... és még sorolhatnám. Ilyen módon nem jelöltem az olyanok olvasását sem, mint a verseskötetek (Varró Dániel, Petőfi Sándor...) vagy a klasszikusok (Brontéék, Austen stb...) olvasását sem. Néhány talán még nincs fent a molyos adatbázisomban sem, viszont a blogon pláne nem lehetett velük összefutni. Molyon ehhez képest mindig több olvasmányom volt. Később ehhez jöttek hozzá a mangák, amikről a blogon elvétve írok csak, és akkor is többet egybe fogva, röviden jellemezve néhány szóval.

Az első könyvek, amiket felvettem, hogy olvastam, főként állatmesékkel foglalkozó könyvek voltak (La Fontaine stb...)

Értékelések (jelenleg 240)

Nem minden könyvhöz szoktam értékelést írni, amit olvastam. Ha eszembe jut írok, ha nem nem. Régen ez úgy működött nálam, hogy igyekeztem minden olvasmányomhoz pár sort odafirkantani,  vagy ha kihíváshoz kellett, akkor azért írtam pár gondolatot az adott olvasmányhoz, manapság viszont főként azok kapnak értékelést, akikről blogolok. Az összesítőből kiszedek egy részletet, és kész, nem cicomázom...

Könyvek (jelenleg 86)

Ezt a részét kétlem. Mármint, hogy valóban ennyi könyvem lenne, ugyanis a moly számlálója ilyen szinten mindig megbízhatatlannak bizonyult. Egy időben felvittem minden könyvemet (regisztrációmat követően olyan 100-150 könyv volt a listán, majd elkezdett nőni, és több, mint 300 könyv fölött jártam), majd jött egy mély hullám, és úgy döntöttem, nem fogom a továbbiakban jelölni a magánkönyvtáramat.

Miért? Mert ez egy online adatbázis, nekem meg olyanra volt szükségem, amit bármikor elérhetek. Egy időben volt olyan, hogy le lehetett tölteni a könyvtárunk és a kívánságlistánk tartalmát, de mióta nincs, azóta hiányzik :( Még eggyel több okot adott arra, hogy mellőzzem a menüpont szabályos használatát.

Így elkezdtem felvinni a könyveimet a saját gépemen a BookHunterbe, innentől kezdve viszont a molyon történő jelölgetés teljes mértékben fel lett váltva, és fölöslegessé vált. Aztán meg jött a fogadás, mikor meg úgysem vehettem könyvet (még most sem), akkor meg minek nézegessem, hogy a szám meglehetősen stagnál - mint a jelek mutatják, annyira mégsem áll egy helyben, mert a fogadás kb. 2 éve zajlik.

Elkezdtem tehát felvinni a mangáimat, mert az ismerőseim és barátaim elkezdtek nekem mangákat adni ajándékba. Így ők látják, mim hiányzik még a gyűjteményemből, és én is tudom, mim van otthon és mim nincs. Gyenge pillanataimban pedig elmehetek beszerezni egy-egy új darabot, ami még hiánycikk.

Amikor egyetlen könyv sem volt a magánkönyvtáramban, a moly 4-et jelölt akkor is, azóta is azt tartom, hogy ki tudja, hány könyvem (vagyis jelenleg mangám) van valójában - ha nem számolnám össze a polcomon, nem tudnám a pontos számot.

A moly fölfele csalt. Szép gesztus, csak kár, hogy nem igaz :) - pedig jó lenne.

Karcok (jelenleg 1063)

Az első karcom időpontja 2010. április 1. Ebből is látszik, hogy sokáig inaktív tagnak minősültem. Nem használtam ki az oldal adta legtöbb lehetőséget, csak a könyvek jelölgetését, értékelését stb... Aztán unalomból napi szinten egy-egy a hangulatomat tükröző idézetet kezdtem feltenni. Az első karcom:
"Enyém az egész világ, csak az emberek nem fizetnek túl jól."
(Orson Scott Card - A hetedik fiú)

Erre nem érkezett semmilyen kommentár, viszont a másodikra már igen: 

„Idővel megtanulja, hogy szeressen minden jóságot, amit talál, a többit pedig megbocsássa.”

Orson Scott Card – A hetedik fiú

Az első hozzászólást @Amnaentől kaptam, az első karccsillagot @Rémálomtól (Gigi).

Az idézeteken túl minden másról (mindennapokról, örömről-bánatról stb...) írtam a karcokban, csupa molytól eltérő dolgot - értsd: off dolgokat. Akkoriban ez senkit nem zavart, majd minden ilyen megnyilvánulást az utóbbi években offolásnak vettek, és szankcionálni kezdték. Később a megoldást a zónarendszer kereteibe ágyazták, hogy mindenkinek megfelelő közeget adjanak a megnyilvánulásra.

Idézetek (jelenleg 63)

Lelkesen gyűjtögettem egy időben a humoros vagy éppen megkapó, tanulságos idézeteket, hogy ezek alapján kedvenc, vagy egyéb módon tetsző olvasmányaimat mások is kézbe ragadják. Egy-két esetben sikerült elérnem ilyen hatást, ilyenkor nagyon örültem, máskor pedig jó volt újra átolvasnom az idézeteket, és ismét a könyv világában érezhettem magam, egy-egy jóadag nevetés kíséretében, ahogy felidézte az emlékeket. Manapság már nem írok ki idézeteket, mert a molyon annyira elszaporodtak, hogy néha egész könyveket ki lehetne rakni csak abból, amiket kiidéztek mások, és ezzel szerintem rontják az olvasási élményt. Ha pedig nincs is kiírva sok idézet, akkor egyesek elfelejtik benyomni a spoiler gombot, és már nemegyszer futottam bele poéngyilkos idézetbe. Egy könyvet jobb szeretek inkább magam felfedezni, minthogy más mutassa meg nekem a saját szemén keresztül, mert esetleg elvenné tőle a kedvem, és talán lemaradok miatta valami csodálatosról...

Polcok (jelenleg 11)

Volt időszak, mikor rengeteg polcom volt. Mondhatnám azt is, hogy mindennek volt egy rakat polca, és egy könyv akár 20 polcomra is rákerült. Ezt a fejetlenséget oldottam meg egy új moly-funkcióval (később lépet érvénybe, jópár évvel a regisztrációmat követően), ami az "örökbe adás" nevet kapta, illetőleg sok fölöslegeset töröltem is közülük.

Események (4) és Kihívások (2):

Egyik létrehozása sem volt jellemzője a korai korszakomnak, de most, hogy moly-óvodába mehetnék sem lett az. Eseményeknek általában molytalálkozókat szoktam jelölni, kihívást meg főként kampányhoz rendeltem eddig.

Észlelés (12):

Ez régen is megvolt, viszont akkoriban egyetlen városba ingáztam csak, egyáltalán nem állt módomba másokat figyelni, hogy mit olvasnak, mert körülöttem senki nem olvasott semmit. Aztán elkerültem egy másik városba, vagy éppen utaztunk, és elkezdtem figyelni, ki-mit-hol-mikor(-miért) olvas, és kezdtem gyűjtögetni az észleléseket. Manapság már nem írok fel észlelést, inkább odamegyek az olvasóhoz, és kirángatom a könyve világából, hogy kifaggassam, mit olvas és az hogy tetszik neki - vonattal utazók vigyázzanak!

Blogbejegyzések (442):

Egy eléggé (mondjuk úgy) érdekes utat bejárt funkciója a molynak. Most, hogy a legújabb design létrejött, ismét visszahozták a listába. A kezdeti időkben widget és moly-kedvencelő is volt blogok részére (még most is van), majd egy idő után ez teljesen kikoptak a blogok a listából, és úgy tűnt, elvesztek a molyról. Kacifántos úton lehetett mind a blogger adatlapján, mind a könyv adatlapján megnézni a blogja tartalmát, vagy éppen a véleményét az adott könyvről, amiről blogolt. Úgy nézett ki, mintha a blogok mostohagyerekek lennének az oldalon...

Aki követi a blogot láthatta, hogy eltűnt a molyos-kedvencelő a blogról, illetve az olvasásaimat mutató widget is. Ez nem annak köszönhető, hogy "ha már a moly annyira nem támogatja a blogokat, a blog sem támogatja a molyt!", hanem egy véletlen balesetnek. Az olvasásaimat alapvetően ki akartam venni a rendszerből, mert úgy gondoltam, úgyis lesz elég időm hozzá, hogy magam módosítgassam az olvasási listámat. A kedvencelőt pedig a blog maga nem akarja betölteni (a kód helyes felhasználása ellenére sem). Úgy tűnik, önálló életet él a kicsike mostanában, és nemigazán tetszik neki néhány változtatás (nem csak a molyos-kedvencelő, más dolgok tekintetében sem hajlandó velem együttműködni, de ez már más kérdés...)

Várólista (49) és Kívánságlista (431)

Nálam ez a két funkció úgy tűnik mást jelent, mint a legtöbbeknél. A várólista számomra azt jelentette régen, mint amit most: megvan a polcomon egy könyv, csak még nem olvastam (ergo: várat magára az olvasása). A kívánságlista jelentése nálam: könyv, ami nincs meg, de szeretném (ha meglenne).
Úgy tűnt, sokan másként értelmezik, mert az utóbbi időben egyre-másra kaptam a leveleket: "láttam, szeretnéd xy könyvet". Utána gyorsan átpörgettem a várólistámat, és ott találtam meg az adott könyvet, és az olvasatlan polcomról is ott figyelt. Ebből arra következtettem, hogy a molyok aranyosak, figyelmesek, viszont sokaknak mást jelenthet ebből kiindulva a várólista fogalma - bár a kérdés vitatható, mert lehet, hogy csak elnézték...

A várólistát egyébként egy ideje nem vezetem már, mert a blogon szoktam kihúzni azokat a köteteket, amiket már olvastam, és amik még hátra vannak. A magán világomba mondhatni többet kalandozom, ugyanis a blog csinosítgatása közben gyorsan eszközlök változásokat, és máris megyek vissza az egyéb elfoglaltságaimhoz. Ezért esik meg, hogy molyon sem jelölöm már rendszeresen, hogy aktuálisan mit olvasok, vagy aktuális olvasmányomban hol tartok, és van, hogy 1-2 hétig is fent trónol az aktuális olvasmányaim közt egy-egy könyv, holott azóta már 4 másikról írtam, amiket szintén elolvastam.

•••••••

Nem csak ennyi funkciója van a molynak, de ezek azok, amiket aktívabban használok, mint a többit.  Ezek már a kezdeteknél is megvoltak, sőt, bővültek is (például karcokhoz és bejegyzésekhez lehet már könyvet társítani, ami megjelenik a könyv adatlapján is). Ilyen bővülés volt továbbá az is, hogy a könyvek adatlapjain alap adatok (fordító, kiadás, ISBN stb...) jelentek meg a címkék mellett, illetve boltot rendeltek hozzájuk azok részére, akik azonnal be akarták szerezni az adott darabot. 

Nevezzetek maradinak, de a többi funkcióra nincs is szükségem annak ellenére, hogy már alkotókat is lehet értékelni, kívánságlistát fontosság szerint jelölgetni stb... Számomra ezek felesleges dolgok, régen is megvoltam például a Kívánságlistás kiemelés nélkül (ami az előző rendszerben megvolt a legújabb változatból hiányzik), vagy például a könyvjelzők használata nélkül. (Apróbb megjegyzés: az alkotók értékelését is indokolatlannak tartom, ugyanis régen nagy port kavart, ha valaki bejegyzésben meg mert akárcsak annyit is említeni, hogy "XY nem tud írni", mert azonnal író elleni támadásnak vették, személy sértegetésének stb. Ez a funkció tehát mitől lenne más?)
(Ezek, hozzátenném, egyéni problémáim, mert hasznos holmik, csak tényleg nem használom őket... van ez így.)

De most térjünk vissza a kezdetek kezdetéhez:

2009. október 31.: A moly valahogy úgy festett, hogy jobb oldalon volt egy menüsáv, a másik oldali hasábban meg láthatta az ember a karcait, írhatott egy dobozkába karcot, jelölhetett olvasást, és láthatta az adatait.

A moly a fennállása alatt talán mindig ezeket tartalmazta, csak mindig másutt, vagy éppen néhány dologgal bővült. Ezután jött egy ketté bontott, 3 cikkes rendszer, mikor kétoldalt egy-egy menüsor más-más menüpontokkal jelent meg, középen meg a szokásos dolgokkal. Aztán persze jött a felső menüsávozás, a legördülő listák, a hol jobbra, hol balra taszigált menüsorok (csak egyszer volt kétoldalas megoldás), a zsúfoltabbá vált olvasmányjelölő sáv, ahol ugye egyszerre több könyvet a listához lehetett adni, megjelentek a kedvencek, a plecsnik, a rengeteg reklám jobbról-balról-középről-kétolvasmányközött stb...

Az egyik legnagyobb felhördülést mégsem az új külső kapta, hanem az, hogy az egykor csillagokból átlagot számító rendszert lecserélték, és a helyén százalékos jelzőszámok jelentek meg - ki tudja, milyen indíttatásból. Ezek ugye már nem mutatták olyan pontosan az összképet egy-egy könyv értékelését illetően, és az embereket megzavarta. Vajon jó az a könyv, ha 53%-on áll? Mégis hogy jön ki ez a százalék, vagy mit jelent?

Aztán bejött még egy százalék, rózsaszín keretbe kis nyilacskákkal, ami méginkább megzavarta a köztudatot. Az emberek azonban ebbe is belenyugodtak, mint minden másba.

Majd jött a "minden elérhető egy menüpontból", avagy Az összes aktivitás menüpont kidolgozása. Főként a bloggerek (köztük jómagam is) háborodtak fel, mikor a bal oldali menüsávban ott volt minden funkció, ami addig is, sőt, még olyanok is, mint a könyvjelző, és társai, amit lehet, hogy azóta sem használtak, viszont kiesett a Blogbejegyzések menüpont, ami már jóformán a moly kezdete óta jelen volt a bloggerek életében. Könyvek adatlapjain is nehezen fellelhetővé vált, hiszen egy darabig a könyvadatlapok legalján ott volt a bloggerek kilistázása, akik hozzácsatolták a bejegyzésüket a könyvhöz (és fordítva). Ezért is mondták azt, hogy ez biztosan arra irányul, hogy a bloggerek nem kívánt részeivé váltak a molynak. Ezt az állítást lehet cáfolni, és lehet mellette érvelni. 

Jómagam nem foglalnék állást egyik oldal mellett sem, mert nem ismerem a pontos hátterét annak, mi indukálta azt az elképzelést, hogy a blogokat ki kell venni az oldalsávból, hogy meg kell szüntetni a könyvek adatlapjára mutató widgetet (kevesen tudják, de olyan kód is volt, amit bejegyzésbe be lehetett szúrni, és akkor a könyv adatlapját átrántotta a molyról miniatürizálva - fülszöveget, könyvborítót, csillagozások átlagát stb. és amint rákattintottak a bővebb kifejtésre, átvitte az olvasót a molyos könyvadatlapra.)

Bevallom, engem is megrázott, hogy ha valakinek személy szerint akartam megnézni a blogját, először összes aktivitás, majd legördülőből blogbejegyzések menüt kellett választanom, és csak utána dobta ki. Valaki ezt azzal magyarázta nekem, hogy ez azért van így, mert a molyok többsége nem blogger.

Oké, akkor azt mondom erre, hogy nem igénylem például, hogy az "Alkotóértékelés" menüpont bent legyen a sávba, mert nem használom. Attól, hogy valaki valamit nem használ, attól még megjelenhet oldalt, nem zavarja az illetőt - ha csak az nem piszkálja a csőrét, hogy 0-t fog mutatni az egyik érték. Szerintem ez a legkevesebb.

A legújabb molyba tehát ismét könnyen és egyszerűen elérhetőek a blogbejegyzések az adatlapokról, sőt! a legördülő listából is, ami az oldal tetején megmaradt. Ezek mellett számos olyan funkcióval rendelkezik már a moly, amik közül az ember már nem is mindent használ, mert már annyira csilli-villi, viszont aki keresi egyik-másik menüpontot, az legalább tudja használni, amennyiben eddig hiányzott neki.

Így lehet az, hogy a molyos felhasználók, akik a kezdetekben még egységesek voltak, mára már valamelyest elkülönültek, hisz mindenkinek másra van igénye, és míg egyik használja az adott lehetőségek egyik felét, addig a másik a másik felét részesíti előnyben - de mindenki megtalálja, amit keres. Ha nem, az már az ő baja.

Ezzel is magyarázható a társadalmi szerkezet átalakulása az oldalon. Mivel megnövekedett a tagok létszáma, ki kellett dolgozni valami rendszert, hogy működni tudjon az oldal. Létrehoztak egy szabályzatot (súgó néven fut), amiben leírják az általános alapelveket, a menük használatát, és megpróbálják keretek közé szorítani az oldal használatát.

Ezért is lehetséges, hogy megszületett a zóna rendszer, hisz jódarabig sok problémát okozott az, hogy mindenki mindent irkált, így viszont már tudunk csatlakozni adott zónához, ahova mindenki olyan témában dobálja be a karcait, ami esetlegesen minket is érdekel. Ennek szabályozatlansága szintén sokakat zavar, hisz épp csak arra nincs zóna, hogy "Milyen színű bugyit vegyek fel ma?". Az is zavaró néha, hogy olyan emberektől kap a moly a zónák miatt számára érdektelen karcokat, akiket nem figyel - és nem véletlenül (fölösleges információk tömkelege, 10X annyi friss, mint eddig stb...)

Erre a "nyavalygásra" az alábbi választ kapnánk: nem kötelező embereket figyelni, és nem kötelező zónákba belépni sem. Szűrő gomb is létezik stb... stb... = Jogos észrevétel, valahogy mégsem vagyok kibékülve vele. Adjunk mindenkinek teret, de azért ha már ennyi mindent szabályzunk, ennek is legyenek ésszerű keretei.
Anno sokakat zavart az, hogy bárki bármilyen kihívást létrehozhatott, hozzá akármilyen plecsnit. Majd kialakultak a plecsnivadászok, és mégis sikerült meggátolni a fejetlenséget azzal, hogy szabálymódosítás történt.

Elmondható tehát, hogy megnövekedett taglétszámmal együtt járt a szabályok minduntalan szigorodása, és az egyre különösebb kihágások megszaporodása is. A kontrollal régen kevés probléma akadt, hisz kezelhető mennyiségű felhasználó, és más rétegek használták, mint manapság.

Azt viszont sose felejtsük el, hogy a változás néha nem rossz dolog, csak kezdetben furcsa, viszont megszokható. Mint ilyen, a moly sem maradhatott tehát ugyanolyan, még akkor sem, ha nem bántuk volna. Az elmúlt 1-1,5 évben tapasztalt dolgok után viszont még mindig azt mondom: nem a külsőben változott meg legnagyobb mértékben a moly.hu és nem a funkcióiban, viszont ezen egyetlen szerkesztő, sem szabályrendszer nem tud változást eszközölni...