Egy spontán akció azt eredményezte, hogy eljutottam a moziba, és megnézhettem a filmet. Eléggé vegyes volt az, amit a film megelőzött. Sokan írták, hogy nagyon jó lett, és ehhez mérten azonnal úgy gondoltam, hogy valami hasonló lesz majd, mint a Harry Potter 1. esetében: hogy követni fogja pontosan a könyv vonalát.
Ezzel szemben nem ezt kaptuk. Az elejét kissé összecsapottnak éreztem. Olyan lényegi dolgokat hagytak ki belőle, ami a 3. részt figyelembe véve fontos lenne (Peeta és Katniss beszélgetése azt követően, hogy a csaj beszélt Galelel stb...). Látszott, hogy erősen a végére koncentrálnak mindent.
Aztán jött a következő csapás: az új felügyelő. A drótkerítéses áramos részt hiányoltam ott csak egyedül, minden más egészen jól átjön. A kegyetlenkedés, ahogy felszámolják a fekete piacot, a Gale-incidens mind olyan, amit megtalálunk.
A KÖNYVRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
Majd a film felveszi valamelyest a könyv ritmusát, és elkezdünk sodródni az eseményekkel, ami nekem kifejezetten tetszett. Idő közben azért itt-ott akad megmagyarázatlan szál (pl.: Miért vetkőzik le Johanna Mason? Nem derül ki, hogy Katniss a végén a tűvel miért azt támadja meg a szobában levő 3 ember közül, akit... Nem hangzik el Haymitch nagy mondata az ellenséggel kapcsolatosan sem, ami lényeges lett volna abból a szempontból, hogy kiderüljön, miért nem lőtte fejbe gondolkodás nélkül Finnicket a lány). Ezeket egy-egy extra mondattal be lehetett volna tenni a filmbe, de mégis kimaradt, és hiányérzetet hagyott maga után...
Ami viszont hihetetlen látvány volt a vásznon, az a viadal arénája. Hihetetlenül pontosan dolgozták ki, és eszméletlenül látványos lett az egész. A kihívások, amiket az aréna rejtett egyszerűen szenzációsan voltak kivitelezve.
A viadal alatt is megestek kisebb elcsúszások (pl. nem derül ki, Mags miért vész a ködbe), de ettől függetlenül ezt a részét élveztem a leginkább.
Azt sajnáltam, hogy a karakterek meglehetősen háttérbe szorulnak, és annyira Katniss van az előtérben, hogy mindenki más elsikkad. Például Finnicket itt egyáltalán esélyem sem volt megszeretni (a könyvben nagy kedvencem volt); Peeta olyan, mintha nem is számítana, hogy bent van-e vagy sem (pedig azért eléggé nagy szerepe van), Beete-ről nem derül ki, hogy miért éppen drótozós ember, pedig ez szintén egy apró, ám fontos elem. Mint említettem, Mags szerepe sem derül ki. A 11 körzetbeli játékosok a könyvben nagyobb hangsúlyt kapnak, hisz kiderül, hogy Haymitchnek nagyon jó barátai. Ennek ellenére a filmben egyetlen jelenet erejéig találkozunk velük, majd már csak akkor, amikor elbúcsúznak az arénától.
Az a jelenet, amit pedig a legjobban kidolgoztak, és valami hihetetlen volt - még a libabőröm is gágogott tőle - nem más, mint az íjász-bemutató a gyakorlásnál. A vásznon ezt legalább viszont láthattuk, és a kivitelezése... zseniális.
Mindent egybevetve tetszett a film, nem bántam meg, hogy megnéztem, de az apróbb-nagyobb hiányosságok azért hagytak némi űrt maguk után. Úgy vélem, sok kérdésem lett volna, ha nem olvastam volna a könyvet még a film előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése