Képzeld, ez vagyok én. Gyere velem, fogd meg a kezem, és elvezetlek a világomba. Megmutatom, én hogy látom a dolgokat. Hozzátenném lehet, hogy vágyódsz majd utána, hogy jobban megismerd, de akkor fel kell kérned mást is...
Régen nem volt ekkora divat, de manapság már egyre több könyv íródik meg úgy, hogy egy adott karakter E/1-es mesélésén át ismerjük meg a történetet.
Egyes írók azt vallják, így jobban át lehet adni az élményt, az olvasó is jobban bele tudja magát képzelni a helyzetbe, nagyobb az átélés.
Más írók arra hivatkoznak, azért használják ezt a formulát, mert sokkal könnyebb nekik beleélni magukat a helyzetbe, és ezáltal könnyebb megírni a könyvet.
Nem csináltam kutatást ezzel kapcsolatosan (pedig lehet, hogy megérne pár mélyinterjút), de írókkal készült interjúk során ezekkel találkoztam a netszörfözés közben.
Már korábbi írásaimban is emlegettem, hogy mi a legnagyobb hátránya az E/1 nézőpontnak - az, hogy olyanná teszi az olvasót, mint egy szemellenzős lovat: csakis előre nézhet, máshova nem. Kötelező azt látnia, amit maga a mesélő, hiszen ő lesz a vezető. Igaz, hogy bónuszként megkapjuk mellé a személyes gondolatait is, viszont nem tudjuk, hogy amíg ő "A" helyen van, mi folyik a "B" helyen más szereplőkkel. Meglehetősen lekorlátozza tehát a mozgásteret ez a szemszög.
Erre találták ki sokan azt, hogy egy könyvön belül váltogatják azt a karaktert, akinek a szemszögéből írnak. Ilyen például Maggie Stiefvater Mercy Falls sorozata is, ahol hol egyik, hol másik szereplő E/1-es mesélésével találkozunk. Ez nem csak azért jó, mert jobban belelátunk a másik karakterbe is, hanem azért is, mert kezd tágulni az olvasónak a könyvbeli világ.
Nézőpont tekintetében az is szélesítheti a spektrumot, ha a nézőpontváltásnál E/3-ba csatol át az író. Monica Feth Az eperszedő című könyvében alkalmazta ezt a módszert. Kiválasztott egy adott szereplőt, és amikor az ő jelenete következett, az E/3-as mesélésből (a karakter mögül szemlélődésből) átváltott E/1-re (bebújt a szereplő bőrébe). Egy jól kivitelezett írásnál ez nagyszerű eszköz arra, hogy az érzelmek pontos átadása mellett jobban megismerjük a körülményeket, a többiek viselkedését, szokásait. Sokkal kidolgozottabbá lehet vele tenni az egyes szereplőket is, és nem csak azt a karaktert, akinek a szemén át éppen szemlélődünk.
Az E/1-es szemszög hátrányát képezheti az is, ha egy unszimpatikus főhős az, aki mesél. Ez nagyban el tudja rontani az élményt. Mivel E/1-ről beszélünk, kötelező jelleggel látjuk a főhős gondolatait, érzéseit, amik egy számunkra nem elfogadható főhős esetében azt eredményezhetik, hogy szenvedéssé válik az olvasás.
Persze az írásmód is sokban befolyásolhatja az élményt. Bizonyos esetekben (még ha negatív is a főhős) tényleg olyanná válhat a könyvbeli karakter, aki ott van velünk, és közvetlenül nekünk mesél. Az olvasó együtt éli át a fő-karakterrel a viszontagságokat, a kalandokat stb., együtt sétálnak végig az ösvényen.
Legutóbb Thursday Nexttel sétáltam végig a történetén, aki egy szenzációs világot tárt fel előttem az utazásunk során.
Mondd csak, te kivel utaztál el legutóbb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése