Régen, mikor még az angol nyelvvel ismerkedtem, akkor ajánlották nekem ezt a könyvet (természetesen magyar nyelven) az akkori tanárom.
Akkor elolvasva tetszett Durrell, mert néhol kissé lazának tartottam, a legtöbb helyen meg érdekesnek. Aztán el is feledkeztem erről az aprócska könyvecskéről.
Aztán a sors ismét összehozott ezzel az aranyos kis könyvecskével, és az emlékek kicsit megfakultak az új élmény hatására.
Tulajdonképpen miről is van itt szó? Hogy ez egy olyan könyv, mely az írója kalandozásait örökíti meg - írott formában. Egy úti élményekkel foglalkozó darab, melynél az állatok, és a táj megfigyelése a lényeg.
Milyen saját környezetében a nanduk? Milyen "harcokat" vívnak egymással az állatok? Hogy állnak a bennszülöttekkel? Rengeteg érdekességgel lehet találkozni benne. Olyan lényeket ismerhetünk meg belőle, amikkel nem biztos, hogy valaha is találkozunk, vagy nem is gondolnánk, hogy ott találkozhatunk velük, ahol.
Durrell bebizonyítja az olvasóinak, hogy ott, ahol első pillantásra nincs élet, igenis rengeteg minden leledzik. A legkülönlegesebb állatfajokkal lehet találkozni ott is, ahol nem is gondolnánk...
Bevallom, mikor anno találkoztam vele, valahogy elvarázsolt, hogy mennyire nem is gondoltam volna mindarra, amit leír. Így, komolyabb fejjel viszont annyira nem nyújtott kimagasló élményt, mint amennyire vártam. A hatás, azt kell mondjam, elmaradt. Most csak egy sima útikönyvet láttam benne, semmi mást.
Ami azért meg adott hozzá valamit, azok az elmeselesek mellé parosított képek voltak. Egyszerű kis rajzocskák arról, amit olvashattunk.
Összesegeben nézve a leírások meglehetősen jók, a képek aranyosak, de igazándiból semmi több...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése