Mikor először találkoztam a sorozattal, a borító volt az első, ami azonnal megfogott, utána pedig a hátulján a fülszöveg.
Egy olyan világot tár elénk ugyanis ez a manga, amiben különös lények, úgynevezett Kontraktorok élnek. Érzelmek nélküli lények, akiknek nem esik nehezére a hideg vérrel való gyilkolás. Mindegyik megfizet valamivel a különleges képessége használatáért (valakinek az ujjait kell eltörnie, miután használja a képességét stb...).
Viszont Hei, a legkeresettebb Kontraktor éppen azért, mert célja az, hogy megállítsa a társait. Ő a Fekete Kaszás, akit nem érdekel, hogy a saját fajtáját írtja.
Egy szép napon megment egy lányt, aki apja halála után kezd nyomozásba, és így keveredik bele ebbe az egészbe. Kiderül ugyanis, hogy az apja is egy volt a Kontraktorok közül.
A lány Hei védelme alatt áll, és nem tudni, hogy miért védi meg egy lelketlen gyilkos a többi lelketlen gyilkostól, és senki sem tudja, hogy ez meddig mehet így...
A folytatásban viszont már villámsebességgel folynak az események. Új szereplők garmadája bukkan fel, előjönnek a rossz fiúk, és csapdába akarják csalni Heit. Hei Musikot keresi (nem tudni, miért), miközben újrakezdik a Wiegenlied projektet is. Újra előkeveredik November 11, felbukkan Klang, és jönnek a monumentális csaták...
Mit mondhatnék? Az első kötetben letisztult képi és történeti világot kapunk. Egy remek, masszív alapot, jó szereplőket, érdekes világgal, és lényekkel (Kontraktorok). Majd jön a második kötet, ami mindent összeborít, amit az első olyan szépen kidolgozott, és felépített. Olyan a második rész, mint a szépen kivitelezett homokvárat összerugdosó gyerek.
Olyan gyors egymásutánban követik egymást az események, hogy követhetetlenné válik, hogy ki kivel van, ki kitől mit akar, és ha nem olvastam volna a fülszöveget, talán azt sem tudtam volna meg, Hei miért keresi Musikot...
Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért kellett így összecsapni ezt a sorozatot? Érthető, hogy a második egy záró kötet, nagyot kellett volna villantani, monumentális csatákkal stb., de ez így nem egy finálé volt, hanem egy totális katyvasz...
A második rész csalódást okozott, mert az első része sokat ígér, a folytatás viszont kevesebbet ad. Mindezek mellett a rajzolása volt az, amivel nem akadt problémám...
Az első kötet többször, a második csak egyszer olvasós darabbá vált...
••••••
Az első kötet után elkezdtem nézni az anime változatot, de mivel a első kötet cselekménye és története sokkal logikusabb volt, mint maga az anime, egyáltalán nem tetszett az anime változat... A második mangakötet ismeretében azonban azt hiszem, újra nekirugaszkodom, mert nem hiszem el, hogy ennyivel kell lezárni ezt a sorozatot, és így kell elsnittelni az egészet...
Ezek után az is jobb lett volna, ha még szentelnek neki pár kötetet, és legalább kibontják. Simán el tudnám képzelni egy 3-5 részes sorozatként a mangákat - és nem hiszem el, hogy nem lett volna rá igény...
Mindenesetre örültem, hogy kijött magyarul a második (és egyben befejező) kötete is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése