Claire Loup - Amikor életemben először

Egy alkalommal antikvárban jártam, hol könyvecskét láttam. Kérdeztem, meglehet-e fogni, mire mondták, meglehetne venni...

Fedőneve: Julie

Kora: 14-16 év (18 évesen meséli el a történetét)
Lakhely: Párizs (Franciaország)

Hobbija: bulizás, piálás, dzsointozás, pasizás (szex)

Julie valamiért úgy dönt, meg kell osztania a nagyvilággal, hogy történt, mikor életében először csinált dolgokat. Ebbe a bolti lopástól kezdve a betépésen, az első szeretkezésen, az első nőgyógyászati látogatáson, az első szülőktől mentes nyaralásán át az első szőrtelenítésen és sminkelésen keresztül mindent tessék beleérteni.

Egy tipikus visszaemlékezős sztori, ahol a jelenből (a 18 éves lánytól) indulunk, aki nem feltétlenül kronológiában meséli el az adott szituációval kapcsolatosan eszébe villanó "amikor életemben először műveltem..." történeteit.
A könyv végeztével egyetlen gondolat ötlött fel bennem: bárcsak megtartotta volna magának.

Egy tipikus plázacica születésébe keveredünk, aki büszkén mesél arról, hogy úgy cserélgeti a pasikat, mint más az alsóneműt, és néha azt sem tudja, kivel dug... A ribancáválás történetét osztja meg velünk valójában, és még azt is élvezi, hogy bajba keveri a barátait. Mégis ő van megsértődve, mikor megcsalja a pasiját, és az nem hajlandó neki megbocsátani. Utána a szokásos kardoskodás jön, hogy vissza akarja szerezni, ezért bebizonyítja "mit veszített a srác". Engedjétek meg, hogy bemutassam, mit "veszített":
14-16 éves kora között látjuk Juliet, aki lazának látszik, miközben egy átlagos ribanc. A vicces az, hogy van olyan fiú, aki azok után, hogy megtudja, hogy nem éppen egy hűséges típus azzal reagálja le, hogy "szabadszellemű". Ergo: az sem érdekli, hogy ha a csaj már millió+1 sráccal lefeküdt, HIV fertőzött, eltitkolt hármasikrek édesanyja, mert ő annyira odáig van a csajért... kb. 2 találkozást követően... A csaj egyébként egoista. Mindenkinek ő kell. 15 évesen az idősebb pasik is már mind érte epekednek, 14 éves koráig pedig a korabeli srácok vették csak észre. Oh, és az exbarátja (akinek egyébként van barátnője) valószínűleg folyton őt stírölte abban a buliban, ahol ott volt Julie (főhősnőnk), az expasi (aki egyébkén Jules) és az expasi új barátnője is... Nyilván, hogy Jules Julien fogja legeltetni a szemét, és nem elbújni valamerre az új csajával... Ráadásul ez az öntelt csitri azt sem veszi észre, hogy a barátai bajban vannak, és amikor az egyik barátja bátorkodik volt elmondani neki, hogy mekkora lelki válságban van, Julie reakciója: ő nagyobban van, miért nem segített neki senki! Az már csak mellékes, mennyire felszínes fruska (elhangzik tőle, hogy tök mindegy, hogy egy pasinak mennyi esze van, ha szexin néz ki...)

Mit tanít ez a könyv? Ha odaadjuk egy mai fiatal kezébe ezt a rettenetet, azt a "jó" példát fogja látni, hogy attól lesz valaki menő, hogy akár hulla részegen is meg tudja dugatni magát egy vadidegennel... vagy attól, hogy olyan mértékben betép, hogy arra sem emlékszik, mi történt vele. Arra tanítja a fiatal lányokat, hogy ha nem védekeznek szex közben, akkor annak nincs következménye, úgyhogy csak nyugodtan, ifjú hölgyek... a gyerek nem a szextől lesz, hanem a gólya hozza, és ha vadidegenekkel fekszel is le, na bumm! Nem kaphatsz el semmit, mert ez milyen egy jó buli már?
Az egész egy olyan abszurd, lehetetlen világképet mutat, egy idealizált közeget, amiben történnek ugyan rossz dolgok, de valójában nem érezzük a súlyát. Ha Julie terhes lett volna mondjuk a részegen történt kufirc után (15 évesen!) akkor lehet, hogy az eszéhez kapott volna. Volt, hogy elfelejt védekezni, aztán persze aggódik, hogy mi van, ha jön a gyerek? Az orvosa mégis elintézi egy "legközelebb jobban vigyázzon" szöveggel... Nem hogy felvilágosítaná az ostoba csitrit, hogy téveszme, hogy a tökföldeken kapkodják csőrbe a gólyák a csecsemőket... Jó, hogy nem gratulál a kislánynak a nőgyógyász: "Szép volt, hogy felcsináltattad magad egy tucat vadidegennel, meg pár sráccal, akiknek legalább a nevét tudod. Ha véletlenül 9 hónap után jön a gyerek, lehetek én a keresztanyja?"

A kép forrása: LINK

A szomorú valóság az, hogy tényleg nagyon sok fiatal gondolkodik így, nem csoda, hogy annyi az abortusz, amennyi, és hogy rengetegen halnak meg fiatalon drogtúladagolástól. Vártam, mikor fogja a könyv felnyitni a szemeket, de nem... semmi. A csaj akármekkora baromságot követett el, az igazi büntetés minden esetben elmaradt, sőt, összeszedett a végére egy végtelenül agyatlan fiút (fix, hogy nem az eszéért barátkozott vele a csaj...), aki meg helyesli Julie életformáját (What?), és adja alá a lovat.
Amolyan: minden "happy end"-del végződik érzést hagy maga után, hőseink elcammognak a naplementébe, minden király, minden cool, és a sok ostobaságnak, amit 17 éves koráig elkövetett, valójában "buli" értéke van csak. Azt a sztorit szívesen megvártam volna, mikor leírja:

Amikor életemben először...  volt abortuszom/voltam detoxban/voltam a sürgősségin drogtól bekómázva/ anyámékat nagyszülőkké tettem stb...
És ha utána nekiállta volna ecsetelni egy "Hát, 15 éves koromban történt..." kezdetű monológban, hogy miért volt hülyeség ezt vagy azt csinálni.

Az ostoba szereplők, a retardált és semmit mondó történetek mellett a logikai bakik már meg sem kottyannak. Pedig ilyenből is volt pár, mint amilyennel a  "mikor először betéptem" résznél is előfordul: először leírja, hogy nem mert gombázni, pedig már kipróbálta a stoppolást, majd leírja, hogy a gombázás (betépés) után voltak stoppolni... most akkor melyik mikor történt?

Röviden összefoglalva: egy alkoholista narkós kurva naplója, aki 14-15 éves korában kezdte az ipart (és büszke is rá!), és sajnálatos, hogy a legtöbb srácnak pont ez az ostoba liba kellett a könyv során.
A tanítást illetően talán annyit mégis elmond: légy egy ostoba lotyó, érts a sminkeléshez (másra nincs szükséged), és mindent megkaphatsz büntetlenül, amit csak akarsz, és minden pasinak te kellesz utána... Nincs is szükséged másra...