Fabrice Colin - London vámpírjai (A különös Wilcox lányok 1.)

Fabrice Colin francia író, aki arra adta a fejét, hogy ifjúsági könyvet ír. A Könyvmolyképző kiadó Bíbor pöttyös válogatásba rakta, tehát a tizenéves korosztálynak ajánlja. Azért esett rá a választásom, mert egy könnyed délutáni olvasmányt kerestem, ami majd visszavezet a komolyabb fantasy könyvekhez. Viszont, ha ezen a köteten múlna, valószínűleg inkább eltévednék, minthogy fantasyt olvassak...

A történet:

Két lány kel fel a temetőben. Két igencsak eltemetett, és elvileg halott lány. Miután a Wilcox lányok sikeresen kiszabadulnak sírjaikból, zavartan igyekeznek haza, de a házuk leégett. Nem értik, mi történt velük. Ráfanyalodnak arra, hogy széttépjenek egy patkányt, majd valaki fogja, és elkábítja őket.

A levadászott lányok különös módon egy titkos társaság egyik hadiszállásán ébrednek, és rögtön beavatják őket: vámpírrá váltak. Senki sem tudja, hogy ki tette vagy miért, a lányok pedig nem emlékeznek rá, hogy kerültek a sírba, vagy ki változtatta át őket.

Miután maga Sherlock Holmes (akinek a neve az esetek 90%-ában ilyen hosszú formában van, hogy nyomatékosítsa, hogy ő AZ A SHERLOCK HOLMES!) és Watson (igen, a detektív páros mind a két tagja kellett ebbe a sztoriba) bevezeti a két lányt a Láthatatlanok világába, ahol megismerkednek Báthory Erzsébetnek (igen, annak a Báthory Erzsébetnek) a történetével, belekerülnek egy vámpíroktól, mindenféle más lényektől és varázslattól hemzsegő világba, ahol senki sem az, akinek mondja magát. A két lány "felkészítés" gyanánt kap egy-egy könyvet, hogy kimalmozzák, milyen képességei vannak egy vámpírnak, és mi az, amit feltétlenül kell tudniuk az új életük küszöbén állva.

A csapat arra akarja őket használni, hogy beazonosítsanak más vámpírokat is, ugyanis a vámpírok látják az aurákat. Így a két lányt bezárják egy házba, hogy onnan figyeljenek, és mutassanak rá, ha valaki vámpír, ugyanis a Láthatatlanok feladata az, hogy minden rossz vámpírt levadásszanak így óvva meg a város lakosságát Viktória (igen, az a Viktória) királynő nevében.

Vélemény:

Már kicsit többet is meséltem a történetről, mint kellett volna, viszont mindenképpen fontosnak tartottam megmutatni, mennyi ismerős név bukkan fel imitt-amott a könyvben, és még feléről sem esett szó. Igazság szerint nem értem, ennek a könyvnek miért kellett megszületni. Azért, hogy bebizonyításra kerüljön, hogy szerepelhet egy sztoriban Hasfelmetsző Jack, Sherlock és Watson, Viktória királynő, Báthory Erzsébet, Abraham Stoker, Vittorio, Ezékiel, Drakula, Káin stb..., nagy és ismert nevek? Ez azért necces, mert az ember ismeri őket, van már róluk egyfajta kialakult kép, és ha valaki áthelyezi őket egy másik színtérre, és nem karakterhűek, máris kap az egész könyv egy fekete pontot. És igen, itt sajnos nem sikerül áthozni a már megszokott személyiségeket, és ezért máris kap egy pontlevonást az egész mutatvány.

Az eredeti borító

Amikor az olvasó egy relatíve új író vámpíros történetéhez nyúl, mindig kíváncsian várja, ezúttal milyen újításokat alkalmaz és azokat hogyan használja fel a történetben. Itt az alábbi dolgok szerepelnek a vámpírok repertoárjában: látják az aurákat (erre azért vannak "ellenszerek": van egy szérum, ami kis időre hatástalanítja az aurát, illetve a vámpíroknak van kifejlesztett módszere, hogy eltüntessék a sajátjukat). Az ezüst ártalmas az "egészségükre" bizonyos esetekben. Fizikailag jóval erősebbek, mint az emberek és képesek elbájolni másokat (hogy azt tegyék, amit a vámpír parancsol). Mindezek mellett jól látnak a sötétben. Minden vámpírnak van továbbá egy-két vagy ki tudja hány olyan képessége, ami egyedivé teszi.

Szép, és jó, hogy lefekteti a szabályokat első körben, majd rögtön egy-két oldallal később fel is rúgja mindezt. Megemlíti az ezüst dolgot. Valamiért ezüsttölténnyel mennek vadászni a vámpírokra és ezzel védekeznek ellenük (sikerül is leszedni vele pár vámpírt), de! Miért? Adódik a kérdés, mert erre azok után nem létezik a könyvben jó válasz, hogy a lányokat, hogy megvédjék, kapnak egy-egy brosst. Namár most, ők vámpírok, és egyikőjük ezüstbrosst kap. Most akkor ártalmas az ezüst a vámpírnak? Mégis mennyire? A végén támadásra használják a brosst, a lányoknak mégsem esik baja. A brossokkal egyébként nem csak ez a gond. Érthetetlen a szerepük. Azt kapják mellé utasításnak, hogy ha elrabolnák őket, miközben valamerre császkálnak, csak ejtsék el a brosst, és ha a hiányuk feltűnik a Láthatatlanoknak, megkeresik a kütyüt, tudják, hogy honnan tűnt el a lány, és meg elmennek megkeresni. Kérdem én: ha arról sincs fogalmuk, hogy a lányok alkalomadtán hol csavarognak, hogy fogják megtalálni a brosst, hogy hol hagyta el a lány? És attól, hogy megtalálják a brosst, hogy lesz meg a gyerek? Nem részletezik, hogy esetleg varázslat lenne a brossban, vagy bármi ilyesmi úgyhogy ez merő következetlenség.

A másik a sötétben látás. Rögtön a sztori elején amikor a doktor megvizsgálja a lányokat, lekapcsoltatja a villanyt egy szobában, és a két vámpírról kiderül, hogy tökéletesen lát a sötétben. Ennek ellenére az egyik lányt az buktatja le a szökéskor, hogy visz magával lámpást. Mi a francnak visz magával lámpást, aki tökéletesen lát a sötétben?

A vámpírlányok elvileg látják az aurákat. Namár most elmondják az elején, hogy aura változik, és lebuktatja az embert, ha az hazudik. A két vámpírlány hazudik egymásnak is, és mégsem tudják egymásról? De hát látják egymás auráját, akkor miért nem jönnek rá, hogy a másik éppen hazudik? És az a vicces, hogy nem is gondolnak rá, hogy ha ők hazudnak, azt a másik látni fogja az aurájukból...

Ezekhez hozzájön, hogy egyszer látják magukat a tükörben, aztán két oldallal később a lány sajnálkozik, hogy nincs tükörképe, majd megint két lappal később megint látja magát a tükörben. Egyszer átlátszóvá válik, egyszer nem, vagy ez érthetetlen hogy működik?

Kapunk egy össze-visszasággal tarkított nagy lövöldözős jelenetet, csak hogy legyen, ami jól is mutat a könyvben. A két lánytól úgy várják a világmegváltást (auranézegetést), hogy bezárják őket egy házba. Nyilván ez valami olyan ház, ahonnan látni lehet egész Londont... Úgyhogy a lányok egy-egy séta kedvéért rendszeresen kiszökdösnek, és többet tudnak meg, mint a felnőttek, akiknek több év előnye van a nyomozásnál. Ráadásnak annyira féltik a lányokat, hogy nem merik kiengedni a házból, holott a jóval nagyobb fizikai erő miatt más előnye is lehetne a két vámpírnak. Ennek ellenére jobban féltik őket, mint a hímes tojásokat ahelyett, hogy megtanítanák őket harcolni. Bezzeg ilyen tekintetben feltűnik mindenkinek, hogy ez csak két kislány.

Ezek után az ember már csak azt nem érti, hogy a 14 éves gyerek szájába hogy lehet ilyen és ehhez hasonló szövegeket adni:

"Idővel természetesen újra találkoztam vele. Úgy találkoztam vele, ahogy az ember egy titkos szövetségessel vagy egy szeretővel szokott, vagyis akiről kizárólag ő tud egyedül." (részlet egy 14 éves gyerek szájából.)

Nyilván egy gyerek, akit 14 évesen megöltek, majd bezártak egy házba pontosan tudja, milyen érzés lopva kiosonni a szeretőjéhez (amije még nem is volt).

Maga az alaptörténet egyébként érdekes lenne. London, amit átszőnek a titkosabbnál titkosabb szervezetek, társaságok, amiknek tagjai vámpírok, esetleg szellemek, faunok, ghoulok stb. Az 1888. évben London eléggé izgalmas hely lett volna, ha mindezek léteztek volna, amiket a könyv is leírt. Piros pontos az is, hogy elég részletes képet kapunk abból az eszköztárból, mely a kor sajátja. Ezeken kívül viszont nem sok pozitívumot tudok felmutatni a fentebb leírtak tükrében, melyek meglehetősen rányomják bélyegüket az egész kötetre.

A borító külön szót érdemel. Nem látszik a képeken, de a két lány az előtében némileg dombornyomott, némileg simább, mint a matt felületek. Balra Amber (idősebb) jobbra pedig Luna (fiatalabb) Wilcox-lány és cicája láthatóak. Nagyon jól illik a könyvhöz, tetszetős. Teli találatos megoldás. Az eredeti, francia borító valami borzalmas, úgyhogy örülök, hogy a KMK bevállalta egy saját borítót. 

Összességében sajnos egy meglehetősen gyenge olvasmány, ami talán azért nem tetszett, mert nem az én korosztályomnak szól, talán azért nem tetszett, mert ennyire kirívó mellélövések vannak a történetben. 14 év alattiaknak valószínűleg jobban tetszene, de nekem ez most egyelőre egyszer elég volt...