Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2015. január 17.

Debra Doyle, James D. MacDonald - Mágusiskola (Varázskör 1.)

A minap antikváriumban jártam, és megláttam ezt a könyvet. A sorozatból a 8. kötet megvan, de úgy gondoltam, ha még azt sem tudom, mi az alaptörténet, akkor inkább nem fogok bele. Most, hogy megvolt az első rész, máris kaptam némi lendületet.

Képzeljetek el egy középkorszerű világot, ahol nemesek élnek, lovagok, varázslók. Mikor az ifjú Randalt és családját meglátogatja egy varázsló, Randal rájön, hogy ezt az utat akarja követni. Nem kardforgató akar lenni, hanem varázsló. 

Madoc, a varázsló magával viszi a Mágusiskolába, hogy a fiú kitanulja a mágiát. Noha az első teszten átmegy, és bebizonyosodik, hogy vannak képességei, a fiúnak nehezen megy a beilleszkedés a mágusok világába. Nem megy a tanulás, kicsapják a kollégiumból, és többször is odáig jut, hogy eltanácsolják az iskolától. Minden egy hajszálon függ, és mikor már arra gondolna, visszamegy apródnak, felcsillan a remény, hogy talán egyszer igazi varázslóvá válik...

Annak ellenére, hogy a könyv az ifjúsági könyvek közé sorolható, meglehetősen gyenge a minősége. Kezdő olvasóknak persze jó, hisz rövidke, vannak oldalak, amiket egy az egyben képek foglalnak el. Maga a történet egyszerű, lineáris vonalban halad, viszont az időkezelése annyira elhanyagolt, hogy sokszor az ember csak kapkodja a fejét. Lemaradunk arról, milyen képességeket szed magára a gyerek, mert elnagyoltan csak annyi van leírva helyenként, hogy "és teltek múltak a napok/hónapok/évek..." (mikor mi). Magyarán szólva az olvasó sokszor csak néz maga elé, hogy oké, de addig? Amit átugrottunk, ott mi volt?

Az olvasó tehát a legtöbb eseményből egy az egyben kimarad, és így a történet élvezhetősége is megpecsételődik. Próbálják kompenzálni azzal, hogy fordulatot visznek bele, de annyira elcsépelt, és sablonos, hogy nemigazán tudtam értékelni benne a "csavart". Azoknak, akik még nem olvasták a Harry Pottert, és a 10-en éves korosztályba tartoznak, tényleg jó bevezető olvasmány.

A szereplők egyszerűek (papírmasék), a történet sallang, az illusztrációk minősége sincs fent a top10 listán. Látványosan bevezető kötetről van szó, ahol az az elv dominál, hogy "csak legyen valahogy, majd a folytatás jobb lesz".

A végére kapunk egy agyon magasztalt főhőst, aki mindenkinél jobban kitűnik. Egy mentort, aki nem tud segíteni. Egy jó barátot, aki kötelességének érzi beleszólni mindenbe, és egy másik barátot, aki úgy lett barát, hogy egy találkozás alkalmával váltottak pár szót, majd néha megjelenik a kötetben (kb. 2-szer), de ők tényleg olyan nagyon jó barátok lettek a főhőssel, hogy az annyira leírhatatlan, hogy nem is szerepel a könyvben túl sokat.

Ami viszont mégis nagyon jól ki van dolgozva, azok maguk a varázslatok. A démonidézéstől kezdve a gyertyagyújtásig mindegyikről kapunk információt, hogy miért vagy hogyan kell ezeket elvégezni, mire kell összpontosítani, milyen eszközöket igényel a varázslat kivitelezése. Ezen a téren részletes, precíz, és olyan hatást kelt, mintha az olvasót is meg akarná tanítani varázsolni.

Összességében nézve a Harry Potter minőségi szintjét még csak meg sem közelíti. A varázsos könyvekkel való ismerkedéshez nem rossz, és várható a javulás a folytatásokban (mind szereplők, mind történetek tekintetében) - van benne potenciál. Hogy ki is használják-e az írók, az majd kiderül...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger