2015. január 20.

Emily Rodda - Homokdűnék (Deltora Quest 4.)

Elérkeztem oda, hogy folytassam a Deltora Quest sorozatot a következő résszel, viszont ezután a kötet után szerintem most újabb hónapig jegelni fogom...

A történetbe ott csatlakozunk be, ahol az előző kötet megszakadt: hőseink menekülnek a Patkányok városából, és következő céljuk elérni a Homokdűnéket. Először majdnem meglátja őket egy Ak-Baba, ami nem lenne jó, hisz a Sötétség urát szolgálja. Szerencsére a folyóban a halak elrejtik hőseinket a nagy madár mindent látó szeme elől, így folytathatják az útjukat. Miután egy gyümölcsöskertből sikerül elmenniük némi bonyodalom után, azon kapják magukat, hogy máris egy viadal résztvevői...

Amilyen rövid ez a könyv, olyan hosszú tud lenni, mivel végtelenül unalmas. Hőseink már kötetek óta ugyanazt a sémát ismételgetik: menetelnek, bajba kerülnek, majd (többnyire valamilyen) véletlen szerencse folytán megmenekülnek. 

Megmenekülési alternatívák:
A, Valaki megfenyegeti őket, hogy megöli őket valami módon. Hőseink gyorsan elkezdenek hízelegni, mire az addig gyilkos dühvel felszerelt karakter megenyhül, és útjára engedi hőseinket, esetleg még ad is nekik valamit az útra, vagy más módon segít nekik.

B, Hőseinket megtámadja valami/olyan helyzetbe kerülnek, ahol nem sok dolgot tudnak tenni saját megmenekülésük érdekében (nem tudják legyőzni a szörnyet stb.), mire fel jön valaki, aki kihúzza őket a pácból, vagy szerencsésen sikerül elfutniuk az üldözők elől. 

A röhej az, hogy a csapdákba minden egyes alkalommal mintha muszáj lenne besétálniuk. Ahelyett, hogy némileg bizalmatlanul szemlélnék azt, aki gyanúsan túúúl kedves velük. Újra és újra átesnek tehát azon a szertartáson is, hogy aki bunkó velük, az sokat segít nekik, aki meg nagyon kedves, annak a csapdájába rendszeresen belesétálnak. 

Annyira sablonos, hogy ugyanazok az eseménysorok más helyszíneken, más körülmények között, más szereplők közreműködésével újra és újra és újra megtörténnek, immáron a 4. köteten keresztül. Emellett nincs karakterfejlődés, ami nem lenne probléma mindaddig, amíg ez ésszerű. Tehát, ha nem az lenne a gondolatmenete a főhősöknek, hogy már háromszor belesétáltak abba, hogy valaki nagyon kedves volt velük, nosza, sétáljunk bele negyedszer is egy ilyen kedvességgel álcázott csapdába. Nem ismerik az elvet, hogy ami túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, az általában nem is az? Mintha hallottak volna kósza híreket arról, hogy vannak gonosz, rossz emberek is, de amikor találkoznak velük szemtől szembe, akkor meg nem ismerik fel.

Nem gyanús nekik például az sem, hogy van egy verseny, aminél tök mindegy, mennyit fizetnek beugrónak. Cserébe annyit ehetnek, amennyit nem szégyellnek, ingyen szállást kapnak, és mekkora díjakat lehet nyerni? Nem gyanús nekik az sem, hogy vajon miért zárják be őket, és miért nem engedik elmenni őket a versenyről? Amikor már beleesnek a csapdába, persze gondolkoznak, de mint tudjuk, utólag könnyű okosnak lenni.

Összességében nézve kissé kidobott időnek tartom ennek a sorozatnak a lapozgatását. Inkább az anime változatot választanám, de ha már elkezdtem, nem hagyom abba. Még 4 kötet van vissza, tehát pont félidő...





Egy kis ízelítő az anime változatból. Jasmine harca a "sebhelyes arcú" fickóval a versenyen.
(A könyvre nézve nagy SPOILERT tartalmaz!)

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger