A 2015-ös kihívás megjelenésénél fundáltunk, hogy szabályos lehet -e, ha a "grafic novel" kategóriát mangával pipáljuk/ikszeljük ki. Végül abban egyeztünk meg, hogy amennyiben a történet kerek egész, miért ne?
Még egy akciózáson jutottam hozzá a Lidércfölde sorozat 2-3. részéhez, melyből az elsőt már olvastam ugyan, de meglehetősen régen. Akkor nem is írtam róla arra gondolva, hogy majd egyszer meglesznek a folytatások... Most jött el az ideje, hogy bemutassam az egész Lidércfölde sorozatot...
Lucy Snow az átlagos lányok életét éli, mígnem be nem téved egy bentlakásos iskolába Lidércföldén. Hamar rá kell jönnie, hogy ide járni nem annyira leányálom, mint eleinte hiszi. Tetszik neki, hogy nincs tandíj, hogy saját fürdője van, a saját szobájához, ami olyan, mint egy lakosztály - és mindezt ingyen! Vagy annyira mégse?
Senki sem akar az új lánnyal barátkozni, mindenki a népszerű és eszes diákok köré csoportosul - ha hagyják. És hogy miért is? Minden héten megbüntetik azt a diákot, aki a leggyengébben teljesít. Ez azt jelenti, hogy elviszik a Malomba, és többé senki sem látja őket viszont.
Lucynak egyáltalán nem megy jól az új iskola. A Tiltott Tudományok eddig nem képezték a tanulmányai tárgyát, és röpke egy hete van behozni azt, amit a többiek már a családi kötelékben is láttak, tapasztaltak, tanultak. Ugyanis egytől egyig olyan gyerekeket vesznek fel ebbe az iskolába, akik a Tiltott tanulmányokat saját önző céljaikra használják.
Miután egyetlen hajszállal megússza, hogy a Malomba kerüljön, elhatározza, hogy belehúz a tanulásba. Immáron segítőtársa is akad, akiről azonban nem beszélhet.
Nem is árt neki a tanulás, ugyanis jönnek a félévi vizsgák, amik rengeteget nyomnak a latban. Egy kis áskálódás miatt Lucy nagy bajba kerül, a bukás fenyegeti, és az, hogy a Malomban végzi. Ráadásul valamiért módosulnak a szabályok is: egy helyett már kettőt visznek el minden pénteken...
Az osztályutolsó hebrencs lányból hamarosan iskolaelső lesz, hisz nem szeretné a Malomban végezni. Ez azonban bizonyos embereknek nemigazán tetszik, így több ellenséget szerez, mint barátot. Ellenségei pedig ott gáncsolják ki, ahol csak tudják. Amikor még így sem sikerül eltenni Lucyt láb alól, csapdába csalják, ahonnan nem tudja, merre van a kiút....
Amikor először nekiugrottam az első kötetnek odáig jutottam, hogy eret vágok, ha a főhős végig ilyen nyafka, csipogó lesz. Van egy plüsse, Dínó, akihez mindig úgy beszél 9,5 éves létére, mint ha az élne, és nem csodálom, hogy senkit sem érdekel. Tényleg meglehetősen kislányos, és ehhez meglehetősen nagyfokú bénázás párosul.
Ezért is örültem nagyon, hogy a második rész a Gépmesterek (az iskolában dolgozók együttes neve) múltjával kezd el foglalkozni, honnan jutottak el oda, hogy Lidércfölde olyan, amilyen. Megismerjük az igazgatónő történetét, aki Lidércfölde alapítója, és akihez valójában minden szál vezet. Ő az, aki magaköré gyűjti először azokat, akikből később az iskola személyzete és tanári kara lesz, később a diákokat is, és mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Maga a karakter is ijesztőnek van szánva, viszont nekem többször eszembe jutott róla Halálisten Mester a Soul Eaterből. Mintha az ő szigorú, női változatát látnánk megelevenedni a lapokon.
Ebből a második kötetben utána már csak elvétve egy-két oldal erejéig kapunk folytatást, majd a harmadik kötetben egy kicsit nagyobb képet. Itt már megjelenik Dr. Bleak - akiről az első 2 kötetben jóformán semmi nem derül ki, csak az, hogy egy csapdába esett tudós (aki szó szerint egy kocka).
Simon is egy érdekes jellem. Az első kötetben annyit látunk belőle, hogy megbüntetik, majd miután Lucyék fényt derítenek rá, hogy mi a Malom igazi titka, újra viszont látjuk a srácot. Amikor először látjuk viszont, kapunk egy érzelgős, csöpögős részt, és amikor legközelebbi találkozásnál nekifut újra a témának, akkor már sokkal racionálisabb mindaz, ami kijön belőle.
Lucy a történések során egyre jobban fejlődik, ami piros pontos volt a sorozat életében. A második kötetben inkább már törtet. Rájön, hogy itt tényleg nem babra megy a játék, úgyhogy tanul, extra feladatokat csinál, miközben a korábbi szökésről szőtt tervét módosítja, mely szerint megtudja a Malom titkát, és minden más diákot is megment erről a szörnyű helyről.
A harmadik részben olyan társa akad a bajban, akire számítottunk is, meg nem is az első kötet után. Ő az a karakter, aki az elejétől fogva szimpatikus volt. Minden sztori jobban mutat, ha van benne egy egyedül szenvedő, magányos - titkon hősies - lélek. Aki olvasta a sorozatot, már tudja, kiről van szó, itt viszont nem szeretnék lelőni túl sok poént.
A történet kidolgozása képi hatás szempontjából egész igényes, szépen kidolgozott és átlátható rajzokat kapunk, amik itt-ott meglehetősen aprólékosak. A fogaskerekek, a gépekkel teli termek teljesen steampunk hatást adnak ennek a borzongató levegőnek.
Ami nem teljesen volt okés a kidolgozásnál, hogy több helyen bent maradt az angol szöveg. Természetesen nem a szövegbuborékra gondolok, hanem a susmusok kiírása és a többi. Akad rész, ahol a karakter vág egyfajta fejet, és fölé van írva: "MI???? WHAT????" És ez rengeteg helyen ugyanilyen párosításban előfordul. Nem értettem, hogy miért kell oda az angol változat, ha magyarul is elég lenne odaírni, és ez kissé zavaró volt.
Kedvenc jelenet: egyértelműen a voksom az első sírrablás órára esik (1. kötet). Abban a jelenetben Lucy bénázik (mint áltálában), megismerünk közbe egy jópofa tanárt, aki pont azért jópofa, mert a sorozatban végig olyan, mint egy habzószájú véreb, miközben vicces beszólások és események röpködnek abban a pár oldalban.
Összességében maga a történet érdekes, Lucy eleinte idegesítő, de a karakterfejlődése tetszik. A többi szereplő sem elhanyagolható, maguk a mellékszereplők sokkal érdekesebb múltakkal rendelkeznek, mint Lucy (aki kissé sekély jellemre sikerült), éppen ezért a jelenük is sokkal érdekesebbé vált, ahogy mentek előre az események.
Senki sem akar az új lánnyal barátkozni, mindenki a népszerű és eszes diákok köré csoportosul - ha hagyják. És hogy miért is? Minden héten megbüntetik azt a diákot, aki a leggyengébben teljesít. Ez azt jelenti, hogy elviszik a Malomba, és többé senki sem látja őket viszont.
Lucynak egyáltalán nem megy jól az új iskola. A Tiltott Tudományok eddig nem képezték a tanulmányai tárgyát, és röpke egy hete van behozni azt, amit a többiek már a családi kötelékben is láttak, tapasztaltak, tanultak. Ugyanis egytől egyig olyan gyerekeket vesznek fel ebbe az iskolába, akik a Tiltott tanulmányokat saját önző céljaikra használják.Miután egyetlen hajszállal megússza, hogy a Malomba kerüljön, elhatározza, hogy belehúz a tanulásba. Immáron segítőtársa is akad, akiről azonban nem beszélhet.
Nem is árt neki a tanulás, ugyanis jönnek a félévi vizsgák, amik rengeteget nyomnak a latban. Egy kis áskálódás miatt Lucy nagy bajba kerül, a bukás fenyegeti, és az, hogy a Malomban végzi. Ráadásul valamiért módosulnak a szabályok is: egy helyett már kettőt visznek el minden pénteken...
Az osztályutolsó hebrencs lányból hamarosan iskolaelső lesz, hisz nem szeretné a Malomban végezni. Ez azonban bizonyos embereknek nemigazán tetszik, így több ellenséget szerez, mint barátot. Ellenségei pedig ott gáncsolják ki, ahol csak tudják. Amikor még így sem sikerül eltenni Lucyt láb alól, csapdába csalják, ahonnan nem tudja, merre van a kiút....Amikor először nekiugrottam az első kötetnek odáig jutottam, hogy eret vágok, ha a főhős végig ilyen nyafka, csipogó lesz. Van egy plüsse, Dínó, akihez mindig úgy beszél 9,5 éves létére, mint ha az élne, és nem csodálom, hogy senkit sem érdekel. Tényleg meglehetősen kislányos, és ehhez meglehetősen nagyfokú bénázás párosul.
Ezért is örültem nagyon, hogy a második rész a Gépmesterek (az iskolában dolgozók együttes neve) múltjával kezd el foglalkozni, honnan jutottak el oda, hogy Lidércfölde olyan, amilyen. Megismerjük az igazgatónő történetét, aki Lidércfölde alapítója, és akihez valójában minden szál vezet. Ő az, aki magaköré gyűjti először azokat, akikből később az iskola személyzete és tanári kara lesz, később a diákokat is, és mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Maga a karakter is ijesztőnek van szánva, viszont nekem többször eszembe jutott róla Halálisten Mester a Soul Eaterből. Mintha az ő szigorú, női változatát látnánk megelevenedni a lapokon.
Ebből a második kötetben utána már csak elvétve egy-két oldal erejéig kapunk folytatást, majd a harmadik kötetben egy kicsit nagyobb képet. Itt már megjelenik Dr. Bleak - akiről az első 2 kötetben jóformán semmi nem derül ki, csak az, hogy egy csapdába esett tudós (aki szó szerint egy kocka).
Simon is egy érdekes jellem. Az első kötetben annyit látunk belőle, hogy megbüntetik, majd miután Lucyék fényt derítenek rá, hogy mi a Malom igazi titka, újra viszont látjuk a srácot. Amikor először látjuk viszont, kapunk egy érzelgős, csöpögős részt, és amikor legközelebbi találkozásnál nekifut újra a témának, akkor már sokkal racionálisabb mindaz, ami kijön belőle.
Lucy a történések során egyre jobban fejlődik, ami piros pontos volt a sorozat életében. A második kötetben inkább már törtet. Rájön, hogy itt tényleg nem babra megy a játék, úgyhogy tanul, extra feladatokat csinál, miközben a korábbi szökésről szőtt tervét módosítja, mely szerint megtudja a Malom titkát, és minden más diákot is megment erről a szörnyű helyről.
A harmadik részben olyan társa akad a bajban, akire számítottunk is, meg nem is az első kötet után. Ő az a karakter, aki az elejétől fogva szimpatikus volt. Minden sztori jobban mutat, ha van benne egy egyedül szenvedő, magányos - titkon hősies - lélek. Aki olvasta a sorozatot, már tudja, kiről van szó, itt viszont nem szeretnék lelőni túl sok poént.
A történet kidolgozása képi hatás szempontjából egész igényes, szépen kidolgozott és átlátható rajzokat kapunk, amik itt-ott meglehetősen aprólékosak. A fogaskerekek, a gépekkel teli termek teljesen steampunk hatást adnak ennek a borzongató levegőnek.
Ami nem teljesen volt okés a kidolgozásnál, hogy több helyen bent maradt az angol szöveg. Természetesen nem a szövegbuborékra gondolok, hanem a susmusok kiírása és a többi. Akad rész, ahol a karakter vág egyfajta fejet, és fölé van írva: "MI???? WHAT????" És ez rengeteg helyen ugyanilyen párosításban előfordul. Nem értettem, hogy miért kell oda az angol változat, ha magyarul is elég lenne odaírni, és ez kissé zavaró volt.
Kedvenc jelenet: egyértelműen a voksom az első sírrablás órára esik (1. kötet). Abban a jelenetben Lucy bénázik (mint áltálában), megismerünk közbe egy jópofa tanárt, aki pont azért jópofa, mert a sorozatban végig olyan, mint egy habzószájú véreb, miközben vicces beszólások és események röpködnek abban a pár oldalban.
Összességében maga a történet érdekes, Lucy eleinte idegesítő, de a karakterfejlődése tetszik. A többi szereplő sem elhanyagolható, maguk a mellékszereplők sokkal érdekesebb múltakkal rendelkeznek, mint Lucy (aki kissé sekély jellemre sikerült), éppen ezért a jelenük is sokkal érdekesebbé vált, ahogy mentek előre az események.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése