Mint már tudjátok/tudhatjátok, idén belevetettem magam a reading challange 2015-be. Még egy csoportnak is részese vagyok, ahol vezetjük, ki melyik könyvvel melyik missiot pipálta ki, és buzdítjuk egymást, hogy mindenkinek sikerüljön megcsinálni a legkülönbözőbb kihívásokat.
Egyre-másra azzal találkozom, hogy nem csak minket talált el ennyire ez a dolog. Például a molyon Izolda konkrét ötletelős polcot hozott létre (segítség gyanánt, hogy mely kategóriába esetlegesen milyen könyv illik, vagy mivel lehetne teljesíteni).
A facebookon is különféle linkek és csoportok jöttek létre annak érdekében, hogy felhívják rá a figyelmet.
Nekem egy barátnőm küldte el, és nekünk még 2014-ben jött az ihlet a nagy roham előtt, hogy meg kellene csinálni. Miért ne? Jó móka, legalább fogynak az olvasatlanok. Néhány feladat megköveteli, hogy kilépjünk a komfortzónából (például nálam azzal, hogy klasszikus romantikust is kell olvasni, illetve olyant, ami 100 évnél régebben íródott).
Sokan viszont már most nekiállnak ellenezni a dolgot mondván, hogy nincs ennyi idejük, drága mulatság lenne minden kategóriához beszerezni olyan könyvet, ami oda illik, nem szeretnek "kilóra olvasni" stb...
De kérdem én: ki szorít bárkinek fegyvert a fejéhez, hogy ezt kötelező elejétől a végéig megcsinálni? Felvetődött nálunk is több ízben a kérdés, hogy egy könyvet csak egy kategóriához lehet beilleszteni? De mi van, ha kettőhöz is beillik? És lehet módosítani a listán?
Sajnálom azokat, akik fanyar szájízzel fogadnak egy ilyen egyszerű kis játékot. Amikor először megláttam azt mondtam, hogy jó móka lesz. Annyit teljesítek, amennyit tudok. És igen, elsőre egy könyvet több kategóriába is be fogok írni, aztán ha betelik a lista, akkor majd egyes könyveket kicserélek. És mi lesz, ha lesz olyan kategória, ami üresen marad? Nagy ügy. Nem kapok golyót a fejembe, nem küldenek bitóra, hogy miért nem tudtam teljesíteni. Ennek a lényege a szórakozás, a móka lenne, nem pedig az, hogy kilóra olvassunk.
Az egész lényege az, hogy feszegeted a határaidat. Pont olyan ez a könyves lista, mint egy étteremben az étlap. Eltervezheted, hogy adott egy évben csak egy étterembe jársz, és az étlapon szereplő valamennyi ételt megkóstolod. Biztos, hogy lesz, ami nehezebben megy le, vagy egyáltalán nem fog lemenni. Esetleg lesz olyan, ami jó vagy ami rossz szájízt hagy maga után a szádba. Miért kell rögtön ilyen negatívan felfogni a dolgot? Akinek nincs ideje ilyesmire, az csak hunyjon szemet fölötte: látta a kiírást, tudja, hogy van ilyen, és tegyen úgy, mit jobb esetben a könyvekkel tenné: lapozzon. Vannak elvetemült könyvfalók, nézzük csak meg a komoly és aktív bloggereket (nem írnék neveket, biztos mások is ismernek ilyeneket), akik naponta/ két naponta kitesznek egy-egy könyves posztot.
Élni, és élni hagyni (vagy esetünkben olvasni, és olvasni hagyni)! Igaz, ez egy török elv, de ne rondítsunk bele más játékába azzal, hogy rögtön elítéljük, hogy valaki csak kilóra olvas... Szerintem mindenki annyit olvas, amennyit szeretne, amennyi ideje van, amennyi kedve, energiája stb... és ha valakinek az esik jól, hogy egyik könyv után azonnal tolja le a következőt, ám tessék. Aki meg elítéli ezért, az meg nézzen magára.
Reading can be a challange ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése