Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2016. március 21.

Molnár Csaba - A három kristály legendája

Bevallom őszintén, ez a kötet több oldalról meglepett. Először a borító alatt olvasgattam olyant, hogy milyen kiadó, milyen szerkesztőgárdával... Aztán megláttam, hogy győri kiadóról (Tarandus Kiadó) van szó, és nem is messze onnan, ahol lakom. (Annyira megszoktam, hogy az összes kiadó inkább Pesten, vagy az Alföldön van.)

Kicsit utánanéztem az írónak is, mert még nem találkoztam a nevével. A kaposvári születésű író közgazdász végzettségű, szociológia szakra is járt és a történelem a szenvedélye...

A történet ifjúsági könyv, de inkább sorolnám a mese kategóriába. A három különböző világ között ugrálunk, amik jobb esetben sohasem találkoznak egymással. Mindhárom világban van egy-egy mágikus kristály, melyre az Őrzők vigyáznak. Az egyik Őrző kristálya azonban eltűnik, nem tudni, hogy hova. A világok elkezdenek össze-összecsúszni, idegen lények látnak idegen világokat, és ez az állapot tarthatatlan. A világnak egy napja van arra, hogy a kristályok a helyükre kerüljenek, és a totális pusztulás még várasson magára. Tehát van egy meglehetősen jó elgondolású alaptörténet, amihez három különböző világ csatlakozik. Veszélyes terep, mert gyakorta meggyűlik a szerzők baja az egy világ kidolgozásával is, nem hogy két idegen világ szabályrendszerének felépítésével... erről később.

Tehát a primorok (alakváltók a köztes világból) begyűjtenek egy embert (Sam Shopard, 10 éves), egy gunt (Moróc, vadász), és egy szlimet (Kacor, aki már Nagy!). Azért őket választják, mert ők fogják érezni a kristályokat, melyekbe az Őrzők lelke szállt. Viszont van egy kis bibi... Az emberi világ kristálya a gunok földjére kerül, a gunok kristálya a szlimekhez, a szlimeké pedig az emberi világba. A kristály keresők mellé tehát az adott világban jártas lény kerül, és kezdődhetnek a páros kutatások az idegen kulturákban... Elég egy kristályt megtalálni a háromból és átvinni oda, ahova tartozik, a másik kettő is megtalálja eztán a helyét.

Gunok: Sam és Tóca (gun kísérő, vadász) bóklásznak a gunok földjén a kristályt keresve. Meglehetősen szokatlan világ, ahol állandó veszély leselekdik a gunokra. A mozsok ugyanis hatalmas, sok karú, sok szemű lények, akik sebezhetetlenek. A három karú, három méter magas, szőrös gunoknak gyakorta meggyűlik velük a bajuk. Ezért is vannak náluk kovácsok és vadászok. A mozsokat elég megvakítani, máris szedikg a nyúlcipőt. A probléma csak az, hogy az egyiknél leledzik a kristály...

Szlimek: a szlimek a sárkányokkal osztják meg a földjüket. A szlimek egyébként szárnyas, emberre hasonlító lények, akik közül kevesen tudnak csak repülni, mert ugyanúgy tanulják, mint az emberek a járást. Angyalra emlékeztető külsejük ellenére harcos népek. A sárkányok szintén értelmes lények (nem úgy, mint a mozsok a gun világban), és békében él egymás mellett a két faj. Viszont viharfelhők gyűlnek, mikor egy bosszúszomjas sárkány átveszi a sárkányharcosok fölötti hatalmat, és nekiront a szlimeknek. Ebben a világban kell boldogulnia Morócnak és segítőjének Kottának (leszerelt katona, a szlim király magasrangú embere). A kristály viszont igen rossz helyen van, a sárkányok birodalmában...

Emberek: Az emberi világban egy szárnyas lény némileg feltűnő jelenség. A kristály kézről kézre jár, ami miatt nehéz követni. Kacornak új és idegen, hogy az emberek nem járnak páncélban. Persze a talpra esett Will (Sam ügyeletes legjobb barátja, egyébként bajkeverő) leleményes történeteivel próbálja menteni a szlim harcos lányt, és segít neki a keresésben.

A végén a három küldetés mellé sikerül beiktatni egy negyediket, ami... azt kell mondjam, sokat rombol a történeten. Egyszerűen felnagyítanak egy problémát, amit másként is meg lehetett volna oldani. Meg kell szervezni a különböző világok lényeinek egy csapatmunkában összehozott mentőakciót az emberek világában. Viszont a jelenet úgy hat, mintha ezzel akarnák bebizonyítani, hogy az emberek világa is veszélyes, nem csak a szlimeké, meg a gunoké... az emberi világ semmiben sem marad le a veszélyességi listán a többi világtól! Ezt hivatott alátámasztani, hogy a csapat egyik tagja az akció befejezésével meghal, míg a másik világokban bezzeg...
Aztán belegondolunk, hogy van egy gun vadász, aki három méter magas, három karú, és állatira izmos, és rájövünk, hogy egymaga ki tudta volna végezni az egész gárdát. De ő még kap maga mellé egy szlim harcost is, aki légi támogatást tudna neki nyújtani. Viszont, ha belegondolunk, hogy az emberek nem láttak még gunt, a meglepetés ereje simán adna egy kis haladékot ennek a két lénynek, hogy kiszabadítsák egymaguk is a rabot.
Egy másik ok, ami miatt ez a jelenet nem üt akkorát, mint szeretne, hogy kiderül, minden gyerek (Sam és Will) ősei között van valaki, aki magas rangú (vagy az volt). Ráadásul Will egyszerűen megoldhatta volna, hogy megszerezzék az emberi világban a követ, de az egyszerű út nem járható, mert akkor nincs ám feltűnősködés...

A három szál közül tehát az emberi világban játszódó jelenetek voltak azok, amik abszolút nem tetszettek. Nyilván egy ilyen titokba nem lehet fűt-fát beavatni, de akkor a végén az eredeti Őrző miért teheti ezt meg? Ennyi erővel Will is beavathatta volna az apját, aki elég magas rangú, hogy ugyan, segítsen már, hogy ne pusztuljon el a világ. Ehelyett futunk egy felesleges kört azért, hogy bizonygassuk, hogy az emberi világ aztán veszélyesebb, mint a gun vagy a szlim. A végén kimondásra is kerül, hogy az emberi világ sokkal veszélyesebb, mint a gun (ezzel rázzák le Samet). Viszont, ha belegondolunk, hogy a gunok világában ha el is érik a 10 évet, akkor is mennyivel vadabbak a körülményeik... Ha napi szinten óriási, négy karú vérszomjas dögök támadnának az emberre, nyilván kevésbé van veszélyben. Nyilván egy zebrán való átkelés, vagy egy tracsparti az állig felfegyverzett rendőrökkel sokkal veszélyesebb, és kevésbé túlélhető dolog... Na ne vicceljünk már!

Ami a borítót illeti, nagyon bejön, és illik is a könyvhöz. A három kristály, mely egységet alkot egymástól távol. Van némi reinkarnálódás, ugyanis a primorok elmondása alapján mindenki lelke újjászületik a halál után, mindig egy másik világban (adott körforgás alapján). Így az őrzők lelke is mindig vándorol, és a kristályok mindig erősebbek, mert az őrző lelkének egy része hozzákapcsolódik. Ennek remek kifejezése az, amit a borítón látunk.

A stílusa meglehetősen gyerekekhez szóló, ami miatt kissé átvedlettem egy 10 éves gyerek szintjére. Könnyed, olvasmányos, esti mesés fogyasztásra meg teljesen ideális. 

Ami mégis a legjobban megfogott az egész könyvben az nem más, mint maga a körítés. Bepillantunk kicsit a szlimekhez, kicsit a gunokhoz, és két elképesztő világban flangálhatunk. Ha holnap nekem is kilépne a ruhásszekrényemből egy primor, mint ahogy Sam esetében történt, habozás nélkül mennék vele a szlimekhez... Megismerhetjük a két nép kulturájának és világának egy-egy szeletét. Meglehetősen fantáziadús, és könnyen át lehet érezni a gunok rettegését, vagy a szlimek fennségességét, ahogy a lovagi élet körül forog a világuk. Érdekes volt átélni a szereplőkkel az idegen világbeli rácsodálkozásaikat, hogy hogyan kellett volna alkalmazkodniuk az új szabályokhoz pár óra alatt...

Ami pedig a végéig megtévesztő, hogy időben és térben ugrálunk. Az elején egyszerűen kapkodtam a fejem, hogy ez ki? Ez mi? Ez honnan jött? De várjunk, ezen már túl vagyunk, nem? Nem biztos, hogy ennyi időbeli ugrálást raktam volna bele, mert persze, néhol ütött, viszont a legtöbb helyen nem azt a hatást érte el, amit. A végén jó volt berakni egy ilyen késleltetést, de az elején, amikor még maga az alaptörténet se tiszta, berakni ennyi időbeli csűrés-csavarást... nem nyerő ötlet. A néha ki-kitekintések a történelem és más eseményekre is érdekesek, de a végén már ezt is sokallottam - mintha csak laptöltésnek kerültek volna bele. Egyébként ezeken a pontokon lehetett érezni az író történelem iránti szeretetét.

Összességében kapunk egy jó alapötletű történetet, aminél a stílus és a kidolgozás nem rossz, csak az időbeli ugra-bugra kimaradhatna az elejéről. A szereplők és a világok érdekesek, ahogy mindenkinek megvan a maga problémája. Sajnáltam, hogy az emberi világ talán pont azért, mert alapvetően abban élünk, elsikkad a történetben, és bele kell erőszakolni valami eseményt, hogy úgy tűnjön, mintha ez lenne a legveszélyesebb világ.


GR-ezők szerint:
A három kristály legendája

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger