Gondoltam, míg átutazok a másik könyvtáramhoz, hogy onnan olvassak valamit, addig valami pár órás, szórakoztató regénnyel elütöm a napot. Így esett a választásom a polcom tetején leledző Hex Hall -ra.
Semmit sem tudtam róla, mielőtt elkezdtem volna olvasni, de az első 50 oldal után úgy éreztem, mintha bekaptam volna egy keserű pirulát. Erről diskuráltam valakivel, aki aztán megjegyezte, ő is nézte már a könyvet, de nem fogta meg a fülszövege. Ezután rávetettem magam a könyv hátuljára, és be kellett látnom, fülszöveg alapján engem sem fogott volna meg... a könyv ismeretében meg már tudom, hogy mással se...
Adott a 16 éves főhősnőnk, Sophie Mercer, aki elméletileg boszorkány. Apját nem ismeri, mert anyja elhagyta őt, miután megtudta, hogy boszorkánymester (itt: a boszorkányok férfi változata). Mikor lányának 12 éves korában kijött a képessége, anyuka ismét felvette a kontaktot apukával, aki elintézett a lánynak egy helyet 4 évvel később Hekaté Hallban (röviden Hex Hall), ami egy bentlakásos iskola olyan különcöknek, mint a lánya. Persze a lány először azt hiszi, ez a büntetése, hogy elszúr egy szerelmi varázslatot és felfordulást okozott. Ezt a sztori szálat szedhették ezidáig az X-menből (Xavier intézet különleges fiataloknak). A dolgot tetézi, hogy nem csak boszorkák, hanem alakváltók és tündérek is vannak a suliban (Monster High-ból ollózott ötlet), amihez hozzájön, hogy szellemjárta házban van.
A suli úgy működik, hogy 12-18 éves korig lehet itt tartózkodni. Mint látjuk, Sophienak mindössze 2 évet kell itt lehúznia, viszont sokat kell még tanulnia. Semmit nem tud az erejéről vagy erről a világról, úgyhogy mindent be kell neki mutatni. Itt van a kötet másik bökkenője. Az anyja, miután megtudja, hogy terhes, vesz boszorkányokkal foglalkozó könyvet, hogy felkészüljön, mivel fog szembe állni, és Sophie is gyakorta forgatja ezeket, úgyhogy valami fogalma mégis van, még ha nem is mindenről. Mégis mindenhez úgy áll hozzá, ahogy... (erről majd később).
Az események középpontjába a suli három legmenőbb csaja kerül, akiket elkezdenek levadászni. Mivel kiszívják a vérüket, a suli egyetlen vámpír diákját gyanúsítják (Jennát, aki nem utolsó sorban Sophie szobatársa, és egyetlen barátja). Majd kiderül a szörnyű igazság: a három lány sötét boszorkány, akik a körük tagjává tették Sophiet is, aki elvileg szintén az. Így Sophie is veszélybe kerül, hiszen valaki a sötét boszorkányokat kezdi célba venni...
Mint minden bentlakásos iskolás, tinikről szóló könyvben, meg kell lennie a következő tartalmi elemeknek, vagy vacak lesz a könyv:
- egy dacoló főhősnő, aki először azért nyűglődik, mert nem akar a suli diákja lenni, majd azért, mert akar
- egy három tagból álló lánybanda, akik a suli legmenőbb csajai, és nem mellékesen szívatják a főhősnőt
- egy ügyeletes szépfiú, akibe a főhősnő azonnal belehabarodhat, majd a végén meg is kapja, mert kiderül, hogy annyira mégse rossz arc
- egy áruló, akiről kiderül, hogy az ellenség táborához tartozik, és annak ellenére, hogy nem lehet bejutni a biztonságos suli falai közé, mégis sikerül neki
- a főhősnő, akiről kiderül, hogy totál híres, de nem tud róla, de ettől függetlenül mindenki furán néz rá, és véletlenül kiderül, hogy a világ egyik legnagyobb erejét birtokolja egyébként...
INNENTŐL SPOILER!!!!!
Nos, az egész könyv olyan, mintha fogták volna a Harry Potter sorozatot (nem mellékesen Hagridos hasonlat is felmerül a kötetbe), hozzáadták volna az Evernight sorozathoz, és beraktak volna a főhős helyére egy savanyú uborkát.
Miért? Mert ellopja a Harry Potterből a varázslós sulis témát, ahol az udvaron van egy tó, ami mellett áll egy ház, amiben lakik egy olyan gondnok, aki több mindenre jó, mint először látszik. Nem mellékesen az erdőbe (ami a sulinál van szintén) menni szigorúan tilos... Hol vívja meg főhősnőnk a legnagyobb harcát? Egy temetőben (HP 4). Van egy csaj, aki először ellensége a főhősnek, majd bajtársak lesznek, kikerülnek ebbe a temetőbe és a főellenség kinyírja a csajt mondván, rá egyébként nincs szükség, csak a főhősnőre. Nem ismerős? Jah, hogy Cedric Digory is hasonlóképpen halálozott el a HP 4-ben?
Az Evernight házasítása nem a vámpírok miatt jön első sorban. Bianca meglátja Lucast, azonnal beleszeret. Itt ugyanez a szisztéma áll fenn. Sophie azonnal beleszeret az ügyeletes szépfiúba, majd amikor egymásnak esnek, akkor a csaj meglátja a srácon az ellenség jelét. Nem hagyja, hogy a srác megmagyarázza, akkor már ütéssel esik neki a vadásznak, aki persze fogja magát, és elmenekül. Jé, mintha valami hasonló (ugyanaz) történt volna Lucasszal, akiről kiderül, hogy vámpírvadász, és annyira halálosan beleszeretett a főhősnőbe, hogy inkább elmenekült, csak ne kelljen megölnie.
SPOILER VÉGE!!!!
Ha legalább eladható formában tálálna elénk ezt a klisés vackot, akkor azt mondanám, hogy oké. De nem! A főhősnőnk szarkasztikus akar lenni, el is hiszi, hogy az, valójában viszont nagyon nem. A poénjai nem hogy lapos poénok lennének, de még csak nem is poénosak. A beszólásai hihetetlenül gyengék, és inkább tűnik ostoba libának, aki idegesítő, mint humoros, szarkasztikus karakternek. A kötet végéig csak nyávogni képes. Amikor az egyik szereplő a könyv legvégén megjegyzi, hogy "tudtam, hogy okos kislány vagy", és Sophie hozzáteszi fejben, hogy igen, már az elejétől fogva gyanús volt valami, akkor arra gondoltam, hogy WTSz? Az olvasók végig látják, mi zajlik Sophie fejében, mert E/1-ben mesél. Sophieban nem merül fel, hogy lehet, hogy egy szellem képes őt megérinteni. Nekem abban a pillanatban felébredt a gyanúm, hogy oké, akkor ő valahogy nem stimmel, de Sophie belül csak kíváncsiskodik, hogy vajon mit akarhat?
Sophie egyébként egy felületes idióta liba... Megjelenik neki a dédnagyanyja szelleme, és mi az, ami felmerül benne? Nem az, hogy miért jelenhetett meg. Nem az, hogy vajon mit akar, és nem is az, hogy kifaggatja, milyen volt neki. Kapaszkodjatok: megjegyzi, hogy milyen ósdi cipőben halt meg a nagyi, és hogy mennyire sajnálja, hogy egy örökkévalóságon keresztül ezt kell viselnie.
Az iskola épületének leppattantságáról is kapunk kislitánikat (kb. 50 oldalon keresztül), és amikor elmondják, hogy ez csak illúzió varázslat, és mindenki olyannak látja a sulit, amilyennek akarja, Sophie még akkor is leppattant izének látja. Ez az idegesítő liba nem is bánja, hogy felfordulást okozott a varázslatával. Felelőtlen és negatív, egy igazi energiavámpír típus, aki ha két sor erejéig kibírja nyávogás nélkül, akkor el kell kezdeni gyanakodni. Az már más kérdés, hogy buta, mint a föld, mert egyébként véletlenül jött rá mindenre, és olyanoktól fogadott el tanácsokat, akikről tudta, hogy utálják őt... Nem is értem, milyen indíttatásból hisz el bármit az ellenségeinek, de csak nyugodtan... A barátait is igazándiból semminek veszi, míg nincs rájuk szüksége. Jenna az egyetlen barátja, aki magába fordul (indokoltan), és Sophie napokig csak nézegeti, meg inkább nem szól hozzá... Aztán, amikor nagyon megunja egy hét múlva, hogy Jenna még mindig nem mozdul ki, akkor kezd el foglalkozni vele... (Sophie igazi jó barát, nemde?)
A többi karakter sem volt éppen a helyén. Nagyon sablonosak és unalmasak. Valaki vagy a jó vagy a rossz táborát erősíti, olyan, hogy köztes, nem létezik. Persze az ügyeletes szépfiúnál a nagyon sablon elemeknek meg kellett lenni, ahogy a legjobb barátnőnél, és a triumvirátusnál is. Nem tudom, miért nem tudott némileg újítani a dolgokon, de ez így elég gyenge.
Ami a történetet illeti, az alap elgondolás nem lenne rossz, de az ember annyira nem tud odafigyelni, mert piszkálja, hogy a könyv felétől már leesik az olvasónak, hogy mi a szitu, Sophie meg csak sodródik az árral. Tele van következetlenségekkel, és hiába építi fel jól a különös lények történelmét, hiába dolgozza ki a rendszert (pl. hogy vannak a rosszak csapatai, meg a Tanács stb.), itt is maradnak hézagok. Hogy például a Tanács miért nem vetette rá magát még ezekre a csapatokra, és tüntette el őket?
Összességében nézve az alap történeten túl semmi nincs a helyén. Egy fanyar utóízű, kliséket az arcunkba nyomó, Harry Pottert Monster High és Evernight-tá varázsoló tini-hisztéria-keverék. Nincs benne értékelhető szereplő, egyedül a valamennyire kidolgozott világ, meg a történelmi háttere, és kb. ennyi.
GR-ezők szerint:
A suli úgy működik, hogy 12-18 éves korig lehet itt tartózkodni. Mint látjuk, Sophienak mindössze 2 évet kell itt lehúznia, viszont sokat kell még tanulnia. Semmit nem tud az erejéről vagy erről a világról, úgyhogy mindent be kell neki mutatni. Itt van a kötet másik bökkenője. Az anyja, miután megtudja, hogy terhes, vesz boszorkányokkal foglalkozó könyvet, hogy felkészüljön, mivel fog szembe állni, és Sophie is gyakorta forgatja ezeket, úgyhogy valami fogalma mégis van, még ha nem is mindenről. Mégis mindenhez úgy áll hozzá, ahogy... (erről majd később).
Az események középpontjába a suli három legmenőbb csaja kerül, akiket elkezdenek levadászni. Mivel kiszívják a vérüket, a suli egyetlen vámpír diákját gyanúsítják (Jennát, aki nem utolsó sorban Sophie szobatársa, és egyetlen barátja). Majd kiderül a szörnyű igazság: a három lány sötét boszorkány, akik a körük tagjává tették Sophiet is, aki elvileg szintén az. Így Sophie is veszélybe kerül, hiszen valaki a sötét boszorkányokat kezdi célba venni...
Mint minden bentlakásos iskolás, tinikről szóló könyvben, meg kell lennie a következő tartalmi elemeknek, vagy vacak lesz a könyv:
- egy dacoló főhősnő, aki először azért nyűglődik, mert nem akar a suli diákja lenni, majd azért, mert akar
- egy három tagból álló lánybanda, akik a suli legmenőbb csajai, és nem mellékesen szívatják a főhősnőt
- egy ügyeletes szépfiú, akibe a főhősnő azonnal belehabarodhat, majd a végén meg is kapja, mert kiderül, hogy annyira mégse rossz arc
- egy áruló, akiről kiderül, hogy az ellenség táborához tartozik, és annak ellenére, hogy nem lehet bejutni a biztonságos suli falai közé, mégis sikerül neki
- a főhősnő, akiről kiderül, hogy totál híres, de nem tud róla, de ettől függetlenül mindenki furán néz rá, és véletlenül kiderül, hogy a világ egyik legnagyobb erejét birtokolja egyébként...
INNENTŐL SPOILER!!!!!
Nos, az egész könyv olyan, mintha fogták volna a Harry Potter sorozatot (nem mellékesen Hagridos hasonlat is felmerül a kötetbe), hozzáadták volna az Evernight sorozathoz, és beraktak volna a főhős helyére egy savanyú uborkát.
Miért? Mert ellopja a Harry Potterből a varázslós sulis témát, ahol az udvaron van egy tó, ami mellett áll egy ház, amiben lakik egy olyan gondnok, aki több mindenre jó, mint először látszik. Nem mellékesen az erdőbe (ami a sulinál van szintén) menni szigorúan tilos... Hol vívja meg főhősnőnk a legnagyobb harcát? Egy temetőben (HP 4). Van egy csaj, aki először ellensége a főhősnek, majd bajtársak lesznek, kikerülnek ebbe a temetőbe és a főellenség kinyírja a csajt mondván, rá egyébként nincs szükség, csak a főhősnőre. Nem ismerős? Jah, hogy Cedric Digory is hasonlóképpen halálozott el a HP 4-ben?
Az Evernight házasítása nem a vámpírok miatt jön első sorban. Bianca meglátja Lucast, azonnal beleszeret. Itt ugyanez a szisztéma áll fenn. Sophie azonnal beleszeret az ügyeletes szépfiúba, majd amikor egymásnak esnek, akkor a csaj meglátja a srácon az ellenség jelét. Nem hagyja, hogy a srác megmagyarázza, akkor már ütéssel esik neki a vadásznak, aki persze fogja magát, és elmenekül. Jé, mintha valami hasonló (
SPOILER VÉGE!!!!
 |
| (A kép forrása) |
Sophie egyébként egy felületes idióta liba... Megjelenik neki a dédnagyanyja szelleme, és mi az, ami felmerül benne? Nem az, hogy miért jelenhetett meg. Nem az, hogy vajon mit akar, és nem is az, hogy kifaggatja, milyen volt neki. Kapaszkodjatok: megjegyzi, hogy milyen ósdi cipőben halt meg a nagyi, és hogy mennyire sajnálja, hogy egy örökkévalóságon keresztül ezt kell viselnie.
Az iskola épületének leppattantságáról is kapunk kislitánikat (kb. 50 oldalon keresztül), és amikor elmondják, hogy ez csak illúzió varázslat, és mindenki olyannak látja a sulit, amilyennek akarja, Sophie még akkor is leppattant izének látja. Ez az idegesítő liba nem is bánja, hogy felfordulást okozott a varázslatával. Felelőtlen és negatív, egy igazi energiavámpír típus, aki ha két sor erejéig kibírja nyávogás nélkül, akkor el kell kezdeni gyanakodni. Az már más kérdés, hogy buta, mint a föld, mert egyébként véletlenül jött rá mindenre, és olyanoktól fogadott el tanácsokat, akikről tudta, hogy utálják őt... Nem is értem, milyen indíttatásból hisz el bármit az ellenségeinek, de csak nyugodtan... A barátait is igazándiból semminek veszi, míg nincs rájuk szüksége. Jenna az egyetlen barátja, aki magába fordul (indokoltan), és Sophie napokig csak nézegeti, meg inkább nem szól hozzá... Aztán, amikor nagyon megunja egy hét múlva, hogy Jenna még mindig nem mozdul ki, akkor kezd el foglalkozni vele... (Sophie igazi jó barát, nemde?)
A többi karakter sem volt éppen a helyén. Nagyon sablonosak és unalmasak. Valaki vagy a jó vagy a rossz táborát erősíti, olyan, hogy köztes, nem létezik. Persze az ügyeletes szépfiúnál a nagyon sablon elemeknek meg kellett lenni, ahogy a legjobb barátnőnél, és a triumvirátusnál is. Nem tudom, miért nem tudott némileg újítani a dolgokon, de ez így elég gyenge.
Ami a történetet illeti, az alap elgondolás nem lenne rossz, de az ember annyira nem tud odafigyelni, mert piszkálja, hogy a könyv felétől már leesik az olvasónak, hogy mi a szitu, Sophie meg csak sodródik az árral. Tele van következetlenségekkel, és hiába építi fel jól a különös lények történelmét, hiába dolgozza ki a rendszert (pl. hogy vannak a rosszak csapatai, meg a Tanács stb.), itt is maradnak hézagok. Hogy például a Tanács miért nem vetette rá magát még ezekre a csapatokra, és tüntette el őket?
Összességében nézve az alap történeten túl semmi nincs a helyén. Egy fanyar utóízű, kliséket az arcunkba nyomó, Harry Pottert Monster High és Evernight-tá varázsoló tini-hisztéria-keverék. Nincs benne értékelhető szereplő, egyedül a valamennyire kidolgozott világ, meg a történelmi háttere, és kb. ennyi.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése