Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2013. október 10.

Naplóbejegyzés (# 4.)

Motiváció. Egyetlen szó, és mégis mennyi értelmezése van. Hisz nem mondhatjuk azt, hogy "minden embert motivál a..." és a pontok helyére nem tudunk egyetlen szót írni. Ugyanakkor a motiváció nem csak egy kézzel fogható dolog lehet.

Mostanában úgy éreztem magam, mint aki citromba harapott. Elolvastam a Lélektársakat, amitől azt vártam, hogy adott hónapban a legjobb könyv lesz, amit olvastam. Aztán ott volt az Ember a sötétben, de valahogy nem volt az igazi.
Nem tudom, mi lehet a baj. Talán túl nagyok az elvárásaim? Megváltozott időközben az ízlésem? Valamiért nemigazán látom mostanában a könyvekben a jót, és nem tudom, ez miért van. Biztos, hogy a gondolkodásmódom változása (ahogy felnövök), az életben tapasztalt dolgok is hozzáadnak valamennyit... Meg az, hogy egyre több filmet látok, és valamivel többet olvasok, mint kislányként (és főleg nem újra és újra ugyanazt, mert nem jutok hozzá új olvasmányhoz).

Aztán kezembe fogtam Benyák Zoltán legújabb könyvét (amivel azért nem haladok, mert papír alapú, és így csak vonaton olvasom), ami igazán leköt, borongós (mint az időjárás mostanság), mégis gyönyörű... Egyszerűen rávesz, hogy vele párhuzamosan olvassak tucatnyi könyvet (amikkel azóta egyébként már végeztem is). Elkezdtem lassabban haladni vele. Félek tőle, ha leteszem, nem lesz a következő, papír alapú olvasnivalóm olyan, ami miatt tucatnyi másik könyvet elolvasnék... Pedig az olvasás jó, tényleg... csak mostanában egyre többször vesztem el a szikrát, ami arra ösztönöz, hogy "Kérem a következőt...!"

2004.09.15. Életem egyik sorsfordító dátuma. Rajtam kívül senki sem tudja, mi történt ezen a bizonyos napon (a többi résztvevő nem emlékszik rá, vagy nem tudja, hogy ezen a napon történt... ez a kérdés vitatható). Ezen a napon valami olyan történt, ami után megfogadtam két dolgot: igyekszem annyi könyvet összegyűjteni, hogy már-már le akarjanak szakadni a polcaim, ne férjek el, és járjak úgy, mint Maggie-ék a R.O.D. animében (nem nyithatnak ajtót, vagy könyvlavinát kapnak a nyakukba azok, akik a bejárat előtt várakoznak). Onnantól fogva az álomházam is úgy fest, hogy van benne egy külön kis szobácska csak a könyveknek (meg egy olvasósaroknak).
Akkor fogadtam meg azt is, hogy a polcaimon található minden könyvet belülről is ismerni szeretnék, és addig nem kerülhetnek fel a többiek közé, míg ki nem olvastam őket.

2004.09.15 -én valami megváltozott... és ez a változás azóta is tart...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger