Mikor először megláttam az Álomgyár kiadó ezen könyvét egy könyvesbolti túrán, a borítója azonnal megfogott. Egy steampunk alma, sejtelmes körítéssel. Utána elolvastam a fülszöveget, ami csak még jobban fokozta a kíváncsiságomat.
Fülszöveg:
2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.
Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.
Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek a szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek?
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon...
INNENTŐL KEZDVE RENGETEG SPOILERT TARTALMAZ!
Amikor először olvastam a fülszöveget, akkor arra gondoltam, hogy: magyar Éhezők viadala némi római gladiátor beütéssel? Igaz, ott nem 12 zsarnok, hanem 12 körzet van (ami ugye nem ugyanaz), de ott is vannak halálos játékok (éhezők viadala), ott is ember-embernek farkasa (2. körzetbeli Kapitólium hívek), ott is egyesített világ van (Panem) stb... Annyi a különbség, hogy ennél a könyvnél a fülszöveg vége kissé hatásvadász.
A könyv elején gyorsan belevágunk egy tárgyilagos E/1-es mesélésbe (főhősünk, az orosz újságírónő, Ana mesél). Az első fejezetben csak úgy odavágják elénk, hogy ez egy olyan világ, ahol 3 körből álló Város van (3. kör= nagyon szegények, 1. kör = nagyon gazdagok), fallal körülvéve, mert a falon túli világot valamiféle mérgezés elpusztította, élhetetlen stb. A Város falain belül már egy kisebb lopásért is kivégeznek, vagy egy arénai túrát teszel (élet-halál harc) büntetésből stb...
Ez volt a második jele annak, hogy egy teljes mértékben kidolgozatlan munkát fogunk a kezünkben (első körben a 160 oldalas terjedelem sejteti, de az első fejezet győz meg róla maradéktalanul, hogy az állítás igaz lesz).
13 napot ír le a könyv (13 fejezet=13 nap). A 2. naptól kezdve mindig úgy néz ki egy-egy fejezet, hogy az elején egy E/3-as szög van, amiben emberek halnak meg egy titokzatos gyilkos keze által, majd főhősünk átveszi a stafétát ismét E/1-gyel. Ezzel nem is lenne gond, ha a végén mindennemű átmenet nélkül nem ugrálna a szemszögek között. Az eleinte remekül működő E/3-ból E/1-be váltást egy nagyfokú kapkodás jellemzi a 12-13. napnál.
Lássuk csak, mi fért bele 13 napba. 10 napba belefért 11 gyilkosság egy titokzatos fantom által elkövetve. Ez ugye az alap szál, ugyanis valaki elkezdi legyilkolni a vezetőket, és mindenki (más-más okokból) a nyomába szegődik. Azt hinnénk, hogy milyen komoly dologról lehet szó, hisz egy anarchista fenyegeti a vezetőket, és amikor elkezdenek hullani, azok majd megijednek, és még a bőrük alatt is testőröket fognak tartani, hogy megvédjék magukat...
A valóság: a nagy frászt! Minden vezető úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Az első kettő még oké, hogy nem volt rá felkészülve, hogy meg fognak halni, de a többi (különösen az utolsók) tudhatták, hogy valami gond van. Erre mit csinálnak? Például kevés őrrel felvértezve bált tartanak, mert nem gondolják, hogy a Kastélyba (az első - gazdag - körnek egyfajta központi helyszíne) olyan könnyű bejutni... (egy maszkos ember bálon való megjelenése meg senkinek sem tűnik fel), és hasonló momentumok...
Oh, elnézést, most kicsit ferdítettem, ugyanis az egyik vezető egy meglehetősen eredeti módot választott arra, hogy megóvja magát: valahova mélyen a Kastély alá, egy ablaktalan szobába zárták be (mondván: ott könnyebb megvédeni). A szoba előtt volt egy folyosó tele katonákkal. Egyetlen lift vezetett le a föld alá ehhez a szobához, úgyhogy a fantomnak meglehetősen nehézkessé tették a bejutást. Aztán, mint ahogy a filmekben lenni szokott, megérkezik az üres lift, és a katonák néznek egy nagyot, mikor kinyílik az ajtó... Majd váratlanul valahonnan egy kis, füstöt árasztó valami repül be közéjük, és az őrség megvakul.
Kiidéznék egy részt a könyvből, ami közvetlenül a füsttámadás után történt: "Erre nem számítottak, nem is volt megfelelő felszerelésük ahhoz, hogy elhárítsák a veszélyt.
A merénylőnek azonban volt. Olyan szemüveget viselt, amelyen keresztül könnyedén átlátott a ködön, és érzékelni tudta a katonákat. Leugrott a lift padlózatára, mivel eddig fent tartotta magát a plafonon, akárcsak egy ügyes macska. Nem tétovázott, azonnal a katonák közé vetette magát egy cigánykerékkel, aztán legömbölyödött a földre, hiszen a golyók embermagasságban száguldottak át a légen."
Ez egy akciójelenet egy szelete volt, ami nekem inkább gyerekeknek szóló mesének hatott az elbeszélési mód alapján. Gondolatok, mikor ezt így megláttam (mondatról mondatra nézve):
1. mondat: Akkor mire számítottak? Arra, hogy teázni hívja őket a fantom?
2. mondat: Nyilván, hisz nem azért dobálózott a füstokádó bigyóval, hogy önmagát is megvakítsa...
3. mondat: Még jó... Bár úgy izgalmasabb lett volna, ha nem tudja, hol vannak a katonák...
4. mondat: Milyen eredeti... Nem gondoltam volna, hogy csak valami tetejéről lehet csakis leesni, és például az aljáról, vagy az oldaláról nem. Ha nem írják le, hogy "fent tartotta magát" azt hittem volna, hogy valamivel láthatatlanná tette magát a liftben, amit azzal szüntetett meg, hogy "leugrott a lift padlózatára". A macskák pedig sűrűn lógnak lefele mindenféle plafonokról, hogy aztán megmutassák, milyen jól tudnak talpra érkezni esés után.
5. mondat: Miért kellett volna tétováznia? Várta volna meg a beinvitálást? A fantom nem vámpír. A cigánykerék azért kell, hogy tudják, micsoda akrobata. A golyók lehetetlen, hogy visszacsapódjanak egy szűk folyosó faláról, és lehetetlen, hogy valamelyik katonának legyen annyi esze, hogy megpróbáljon lejjebb célozni (hátha lábon találja és ezzel lassítsa a támadót). Hova jártak ezek kiképzésre?
Mégsem ez a bevezető rész csapta ki a biztosítékot, hanem ami ezután következett. A fantom bejut, kinyírja a vezetőt, és figyeljétek a távozást! (idézés a könyvből)
"Aztán a merénylő meghallotta a folyosóról közeledő katonák hangját. A fürdőszobába ment, ahol egy rácsos ablak választotta el őt a külvilágtól. Az ablakot leszerelte, és egy akrobatát megszégyenítő ugrással a Kastély udvarán termett..."
Amikor ezzel lezárja az adott fejezet E/3-as mesélését, teljes volt a megsemmisülés... Indokolatlan és értelmetlen volt az előtte levő (egyébként sallangos) jelenet, hisz a gyilkos megoldhatta volna, hogy mélyen a föld alá egy lazán leszerelhető fürdőszobai ablakon át bejusson ebbe az ablakoktól mentes szobába...
Az utolsó vezető kiiktatására szánt jelenet pedig... teljes mértékben hiteltelen. Feltűnik neki, hogy valami nem stimmel, mert túl könnyen bejutott, és ahelyett, hogy átidőzítené a támadást más időpontra, azért megy tovább. A fantom bemegy a szobába, és egy bábut talál a vezető helyett az ágyban = csapda. Amikor körbeveszik az őrök, nem tanúsít ellenállást, hagyja magát elfogni, pedig minden alkalommal egy kész fegyverarzenállal vonult a helyszínekre, és legyőzhetetlen harcosnak lett bemutatva - addig teljesen logikus módon... Kérdem én: WTSz?
Ezt nem úgy hívják, hogy "váratlan fordulat", hanem úgy, hogy "indokolatlan tinta és időpazarlás".
Térjünk vissza kicsit a könyv elejére, de most az E/1-es szálhoz, ami ugye Anához kötődik. Az újságírónő a 3. körből a 2-ba kerül át. Elvileg nincs átjárás, ezért is érthetetlen, hogy lakhatnak a szülei a 3-asban, ő meg a 2-esben. Annyit elárul, hogy a szülei minden pénzt beleinvesztáltak, de arról már nincs részletezés, hogy jutott be a 2. körbe... (példa a kidolgozatlanságra).
A csaj, mivel újságíró, szabadon mozoghat a körökben. Átrepül egyik körből a másikba, van saját pilótája is. Egy mobil falon mégsem tud átjutni. Miért? Hogyhogy? Nem írják, hogy a mobilfal olyan magas, mint a búra, ami körbeveszi a Várost, innentől kezdve simán át lehet fölötte jutni, nem? Ami pedig szintén érdekes, hogy irányított időjárás van a búra alatt, meg irányított éjszakák és nappalok (akkor süt a nap, mikorra időzítik stb...). De az már nincs kifejtve, hogy lehetséges mindez? Hogyhogy nem fulladtak meg egy lezárt búra alatt?
Mikor a csaj megtudja, hogy mi van valójában a fal túloldalán, és egy onnan származó almát kezd enni, miért nem teszi fel a kérdést, hogy: ha a fal hibás (mert egy repedésen át nyúlnak ki a falon túlra), akkor hogyhogy nem hatolnak be a mérgező anyagok a levegőn át? Nem, ehelyett azon aggódik, hogy mi van, ha az alma károsít... What??? Egy kis ízelítő még abból, hogy hibádzik a logika imitt-amott. Olyan rések vannak rajta, mint a Várost körülvevő falon...
Pontosan tehát mi fér bele ebben a szálban a 13 napba?
Nyomozás határokkal (és anélkül): Ana ugye elkezd a gyilkos után kajtatni, és úgy gondolja, mivel Vincent ismeri a 3. kört, ezért majd együtt könnyebb lesz. Nem lesz az: valójában senki sem nyomoz (mintha nem is érdekelné őket valójában, ki a gyilkos, csak bennük van az egészséges kíváncsiság, és "majd valaki rájön, ki az elkövető, és akkor majd az is ki lesz elégítve..." - várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb).
A lány el akarja kapni a fantomot, ezért el-elutazik a 3. körbe, mert úgy sejti, hogy a szegény rétegek között fogja megtalálni. Mégis mi ebben a logika? Az 1. körben gyilkolják a vezetőket (leggazdagabb réteg), nincs átjárás a körzetek között, ebből mi következik? Biztosan egy 3. körbeli gyilkolja a vezetőket...
A nyomozás egyébként senki részéről nem lesz sikeres. A katonák indokolatlanul gyilkolják le a 3. körben élőket, hogy így kerítsék elő a fantomot. Ez nem eljárás, hanem szimpla mészárlás. Csak úgy összeterelik őket, és harcra kényszerítik az embereket, hogy kiderüljön, melyikük a gyilkos (harcmodor alapján!!!). Ha összeterelünk mondjuk 100 embert, és azt mondjuk, hogy kezdjenek öldöklésbe, mert harcmodor alapján ki akarjuk deríteni, melyik a fantom, garantáltan egyszerre mind a 100-at szemmel fogjuk majd tartani... A Várost emberek lakják, vagy tucatnyi szemmel ellátott kaméleonok? Ez milyen eljárás már? Azon csodálkoztam a könyv végére, hogy volt még ember a 3. körben. (Bár, ez a kérdés is vitatható, hisz a lezárás az 1. körben történik.)
Mivel nem találják meg, ki a fantom, ezért legvégső intézkedés gyanánt felhúznak egy mobilfalat a 3. körbe (kár, hogy nem érezni a helyzet súlyát), de ennek megint nincs értelme, ha egy kicsit is belegondolunk - csak egy újabb hatásvadász megmozdulás, értelmetlenséggel egybekötve... Mit akartak a mobilfallal elérni???
Egy szerelmi szál - abból is egy silány, kidolgozatlan verzió. Van egy macsónak beállított srác (Vincent), akinek meghal a testvére az arénában (ami talán az egyetlen logikus megoldás volt, ugyanis a testvérrel példát akartak statuálni a fantom részére). Azért ő a menő rossz fiú, mert tetovált, cigizik, lányokat "vesz" egy-egy éjszakára és néha ketrecharcol... Egyébként egy éretlen, gyerekes karakter... Többször csókolózik a főhősnő, meg Vincent, mégis azt mondják, hogy ááá, semmi nincs köztük... Gondolom mindenki sűrűn szokott minden barátjával csak úgy random smárolni... (Vincentről a Gyönyörű sorscsapásban megismert Travis ugrott be - szakasztott ugyanolyan). Vincent azonnal "papuccsá" válik, mikor némi baráti unszolás, és bősz tagadás után belátja, hogy beleszeretett Anába. Amikor aztán kimondják a 13 napon belül, hogy egymásba szeretnek (Ana és Vincent), akkor meg már ők az elválaszthatatlan páros, akik közé felhúzzák a mobil falat (Rómeó és Júlia), és el vannak választva, de aztán egyik sem élhet a másik nélkül.
Vincentet lecsukják a végén, és a börtönben találkozik a fantommal. A srác kiakad (jogosan, hiszen a fantom miatt halt meg a testvére). A fantomhoz vágja, hogy lehet az, hogy nem emlékszik a gyilkosságokra? Itt elszálltam... Vincent papol a fantomnak??? Azzal érvel, hogy bezzeg ő (Vincent) minden gyilkosságára emlékszik, amit életében elkövetett (hisz abból is volt nem egy, hanem sok).
Ez meg milyen érv? Büszke rá, hogy mennyi embert ölt meg? Arra nem is gondol, hogy:
A, a fantom lehet, hogy tudathasadásos? (beteg)
B, a fantom megindokolta neki, hogy valószínűleg az agya törölte az információt (ugyanis a rettenetes élményektől néha a tudat úgy óvja meg az embert, hogy inkább száműzi), és hogy ebben lehet valami?
Persze a lezárásnál kell egy naaagy fordulat, ami az indoklás végigolvasása után ismét nevetséges. Anával zárul az egész történet, akivel történik valami (nem térnék rá ki). Itt már csak a fejemet fogtam, hogy mennyire nincs ez végiggondolva. Ana 2X éves, tehát relatíve fiatal, és... Nem, ez a lezárás sehogy sem logikus...
A 13 nap alatt születik egy tetoválás is. A borítón látható steampunk alma engem azonnal megnyert magának - nagyon tetszik. Történet szempontjából is előjön, hiszen valami ilyesmi lehet rátetováltatva Vincentre. Ezért a csaj úgy dönt, hogy ő is magára tetováltat egy almát. Hogy ennek a momentumnak később mi a jelentősége? Vártam volna egy olyant, hogy majd megmutatja a szerelmének, aki erre aztán megörül neki stb... de ez elmarad, így a jelenet csak lóg a levegőben.
Ki a fantom? Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a könyv szereplőit. Az újságírónő jön rá legelőször, de neki is minimum 3-szor kell megmutatni, ki az, mire egyszer felfogja... Az első bemutatásnál próbálják elterelni az olvasót, és csavarnak beállítani, és még a második alkalommal is, de ez inkább idegesítő, mint érdeklődést fenntartó csavar... Minden jelet megkapunk, és tudjuk, ki az elkövető, de laptöltésnek muszáj 3 különböző módon belerakni, mert egyébként nem jó ám, ha elsőre leleplezzük, és például mutatunk valami új kunsztot utána...
Nem tudom, mennyire lehet egy olvasót hülyének nézni, de itt vastagon megtörténik. A végén már a személyek is úgy vannak behozva, hogy összezavarják az olvasót. Próbálnak titokzatoskodni, de ott már feleslegesen. Egyébként az almás dologról is lemarad az olvasó. Csak akkor szembesülünk vele, hogy egy fogaskerekes alma is van Vincenten, mikor a lány bejelenti, hogy jah, azért csináltat almát magára, mert Vinci fiúnak is van egy... (egy példa a tucatnyi közül). Ez sosem volt az olvasó sötétben tartásának az eszköze, inkább a következetlenségnek...
A 13 napba belefér még egy gladiátorokéhoz hasonlatos harc (ez kronológiailag a könyv elején található). Már nem titok: Vincent bátyja vívja meg. Ez a szál lehetett volna érdekesebb. A harc ugyanis az örök dicsőségért folyik, és ezért néha a 3. körből az emberek szándékosan juttatják magukat az arénába (ami szimpatikus, és érthető érv, hiszen ki akarna egy életen át éhezni, meg nyomorogni? Így viszont, ha nyernek, akkor ezt elkerülhetik, vagy pedig ha meghalnak az arénában, legalább nem kell tovább szenvedniük.)
Egyik oldalról bánom, másik oldalról viszont nem, hogy csak egyetlen harcot látunk. Miért? Mert ez az egyetlen harc is egy szimpla másolás. Például megjelenik benne a Tarzan című rajzfilm egy nagy jelenete. Tarzan nekiáll harcolni Saborral. Itt annyi a különbség, hogy a lélegzetüket visszafolytó, feszülten figyelő majmok helyett emberek néznek le az arénába, és a csatában nem leopárd van, hanem tigris az ellenfél. (Az említett jelenet megtekinthető a videóban a 01:56-02:20 között).
Nem csak ez az egy jelenet emlékeztetett másra. Az a baj, hogy nem is leplezi semmi azt a jelleget, mintha mindenféle művekből (könyvekből és filmekből) lenne összeollózva az egész könyv. Ezért válik az egész fantáziátlanná, és egy cseppet sem egyedivé. A szerelmesek egymás ellen fordítása, a szerelmesek szétválasztása, az ügyes gyilkos karaktere, a nagyképű és egoista vezető szerepköre (akinek a neve egyébként Skulla... honnan is ismerős...?)... És ez mind-mind olyan momentum, amire azt lehet mondani: "ezt már láttam." Semmi újat nem mutat, semmi egyedit.
Most bárki azt mondhatja, hogy "de hát nincs új a nap alatt, ezt vagy azt valaki már elsütötte." Meglehet, viszont lehet olyan köntösbe burkolni, amitől valamiért mégis egyedibbnek nevezhető, mint hasonszőrű társai. Ilyen volt az Éhezők viadal is, ami hasonlít ugyan a Legyek urára, vagy a Battle Royalra, mégis tudott újat mutatni... Kismillió, meg egy ilyen példát fel lehetne még hozni.
Ráadásul itt a stílus sem segít sokat. Elkezdődik egy gördülékeny gondolatmenet (a harcoknál a legjellemzőbb, ezért is voltak valamivel élvezetesebbek ezek a részek), aztán jönnek a magyartalan mondatok, és a felesleges szóhasználatok, amik megtörik a lendületet. Néha olyan érzésem volt, mintha egy amatőr fordító angolról magyarra fordított munkája lenne. Sok helyen mintha muszáj lett volna, névmásokat, és névelőket (határozatlant és határozottat egyaránt) beleerőltetni a műbe - feleslegesen.
Például: "Elég rossz egy idő van." (Nem inkább: Elég rossz idő van?)
Ehhez hozzáadódik, hogy a mondatok szórendiségét tekintve többször magyartalanok a mondatok.
"Legkevésbé akartam megzavarni a nyugalmadat." (Nekem az lenne logikus: Legkevésbé a nyugalmadat akartam megzavarni, vagy pedig: Nem akartam megzavarni a nyugalmadat.")
Mint már följebb is említettem, sok helyen olyan az elbeszélési mód, mintha kisgyerekeknek mesélnék el a történetet. Persze, íródnak felnőtteknek is mesék (nem tudom, ezt annak szánták-e), viszont nem szabadna elfelejteni, hogy a felnőttek másként fogadják be a dolgokat, mint a gyerekek. Ezért nem is szorulnak rá arra, hogy ennyire "eléjük pakolják" azt, hogy például az adott eszköz éppen nála volt, amire szüksége volt a hősünknek...
Összességében nézve ez a könyv egy vázlat... Rengeteg csiszolásra lenne szüksége, bővítésre, magyarázatok belerakására, pontosabb kidolgozásra. Kidolgozatlan történeti, világügyi és karakterek szempontjából is, és a stílus sem javít azon, hogy komolyabban lehessen venni...
Szerettem volna szeretni, mert tetszik a műfaj, de ez most nem jött össze...
A könyv elején gyorsan belevágunk egy tárgyilagos E/1-es mesélésbe (főhősünk, az orosz újságírónő, Ana mesél). Az első fejezetben csak úgy odavágják elénk, hogy ez egy olyan világ, ahol 3 körből álló Város van (3. kör= nagyon szegények, 1. kör = nagyon gazdagok), fallal körülvéve, mert a falon túli világot valamiféle mérgezés elpusztította, élhetetlen stb. A Város falain belül már egy kisebb lopásért is kivégeznek, vagy egy arénai túrát teszel (élet-halál harc) büntetésből stb...
Ez volt a második jele annak, hogy egy teljes mértékben kidolgozatlan munkát fogunk a kezünkben (első körben a 160 oldalas terjedelem sejteti, de az első fejezet győz meg róla maradéktalanul, hogy az állítás igaz lesz).
13 napot ír le a könyv (13 fejezet=13 nap). A 2. naptól kezdve mindig úgy néz ki egy-egy fejezet, hogy az elején egy E/3-as szög van, amiben emberek halnak meg egy titokzatos gyilkos keze által, majd főhősünk átveszi a stafétát ismét E/1-gyel. Ezzel nem is lenne gond, ha a végén mindennemű átmenet nélkül nem ugrálna a szemszögek között. Az eleinte remekül működő E/3-ból E/1-be váltást egy nagyfokú kapkodás jellemzi a 12-13. napnál.
Lássuk csak, mi fért bele 13 napba. 10 napba belefért 11 gyilkosság egy titokzatos fantom által elkövetve. Ez ugye az alap szál, ugyanis valaki elkezdi legyilkolni a vezetőket, és mindenki (más-más okokból) a nyomába szegődik. Azt hinnénk, hogy milyen komoly dologról lehet szó, hisz egy anarchista fenyegeti a vezetőket, és amikor elkezdenek hullani, azok majd megijednek, és még a bőrük alatt is testőröket fognak tartani, hogy megvédjék magukat...
A valóság: a nagy frászt! Minden vezető úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Az első kettő még oké, hogy nem volt rá felkészülve, hogy meg fognak halni, de a többi (különösen az utolsók) tudhatták, hogy valami gond van. Erre mit csinálnak? Például kevés őrrel felvértezve bált tartanak, mert nem gondolják, hogy a Kastélyba (az első - gazdag - körnek egyfajta központi helyszíne) olyan könnyű bejutni... (egy maszkos ember bálon való megjelenése meg senkinek sem tűnik fel), és hasonló momentumok...
Oh, elnézést, most kicsit ferdítettem, ugyanis az egyik vezető egy meglehetősen eredeti módot választott arra, hogy megóvja magát: valahova mélyen a Kastély alá, egy ablaktalan szobába zárták be (mondván: ott könnyebb megvédeni). A szoba előtt volt egy folyosó tele katonákkal. Egyetlen lift vezetett le a föld alá ehhez a szobához, úgyhogy a fantomnak meglehetősen nehézkessé tették a bejutást. Aztán, mint ahogy a filmekben lenni szokott, megérkezik az üres lift, és a katonák néznek egy nagyot, mikor kinyílik az ajtó... Majd váratlanul valahonnan egy kis, füstöt árasztó valami repül be közéjük, és az őrség megvakul.
Kiidéznék egy részt a könyvből, ami közvetlenül a füsttámadás után történt: "Erre nem számítottak, nem is volt megfelelő felszerelésük ahhoz, hogy elhárítsák a veszélyt.
A merénylőnek azonban volt. Olyan szemüveget viselt, amelyen keresztül könnyedén átlátott a ködön, és érzékelni tudta a katonákat. Leugrott a lift padlózatára, mivel eddig fent tartotta magát a plafonon, akárcsak egy ügyes macska. Nem tétovázott, azonnal a katonák közé vetette magát egy cigánykerékkel, aztán legömbölyödött a földre, hiszen a golyók embermagasságban száguldottak át a légen."
Ez egy akciójelenet egy szelete volt, ami nekem inkább gyerekeknek szóló mesének hatott az elbeszélési mód alapján. Gondolatok, mikor ezt így megláttam (mondatról mondatra nézve):
1. mondat: Akkor mire számítottak? Arra, hogy teázni hívja őket a fantom?
2. mondat: Nyilván, hisz nem azért dobálózott a füstokádó bigyóval, hogy önmagát is megvakítsa...
3. mondat: Még jó... Bár úgy izgalmasabb lett volna, ha nem tudja, hol vannak a katonák...
4. mondat: Milyen eredeti... Nem gondoltam volna, hogy csak valami tetejéről lehet csakis leesni, és például az aljáról, vagy az oldaláról nem. Ha nem írják le, hogy "fent tartotta magát" azt hittem volna, hogy valamivel láthatatlanná tette magát a liftben, amit azzal szüntetett meg, hogy "leugrott a lift padlózatára". A macskák pedig sűrűn lógnak lefele mindenféle plafonokról, hogy aztán megmutassák, milyen jól tudnak talpra érkezni esés után.
5. mondat: Miért kellett volna tétováznia? Várta volna meg a beinvitálást? A fantom nem vámpír. A cigánykerék azért kell, hogy tudják, micsoda akrobata. A golyók lehetetlen, hogy visszacsapódjanak egy szűk folyosó faláról, és lehetetlen, hogy valamelyik katonának legyen annyi esze, hogy megpróbáljon lejjebb célozni (hátha lábon találja és ezzel lassítsa a támadót). Hova jártak ezek kiképzésre?
Mégsem ez a bevezető rész csapta ki a biztosítékot, hanem ami ezután következett. A fantom bejut, kinyírja a vezetőt, és figyeljétek a távozást! (idézés a könyvből)
"Aztán a merénylő meghallotta a folyosóról közeledő katonák hangját. A fürdőszobába ment, ahol egy rácsos ablak választotta el őt a külvilágtól. Az ablakot leszerelte, és egy akrobatát megszégyenítő ugrással a Kastély udvarán termett..."
Amikor ezzel lezárja az adott fejezet E/3-as mesélését, teljes volt a megsemmisülés... Indokolatlan és értelmetlen volt az előtte levő (egyébként sallangos) jelenet, hisz a gyilkos megoldhatta volna, hogy mélyen a föld alá egy lazán leszerelhető fürdőszobai ablakon át bejusson ebbe az ablakoktól mentes szobába...
Az utolsó vezető kiiktatására szánt jelenet pedig... teljes mértékben hiteltelen. Feltűnik neki, hogy valami nem stimmel, mert túl könnyen bejutott, és ahelyett, hogy átidőzítené a támadást más időpontra, azért megy tovább. A fantom bemegy a szobába, és egy bábut talál a vezető helyett az ágyban = csapda. Amikor körbeveszik az őrök, nem tanúsít ellenállást, hagyja magát elfogni, pedig minden alkalommal egy kész fegyverarzenállal vonult a helyszínekre, és legyőzhetetlen harcosnak lett bemutatva - addig teljesen logikus módon... Kérdem én: WTSz?
Ezt nem úgy hívják, hogy "váratlan fordulat", hanem úgy, hogy "indokolatlan tinta és időpazarlás".
Térjünk vissza kicsit a könyv elejére, de most az E/1-es szálhoz, ami ugye Anához kötődik. Az újságírónő a 3. körből a 2-ba kerül át. Elvileg nincs átjárás, ezért is érthetetlen, hogy lakhatnak a szülei a 3-asban, ő meg a 2-esben. Annyit elárul, hogy a szülei minden pénzt beleinvesztáltak, de arról már nincs részletezés, hogy jutott be a 2. körbe... (példa a kidolgozatlanságra).
A csaj, mivel újságíró, szabadon mozoghat a körökben. Átrepül egyik körből a másikba, van saját pilótája is. Egy mobil falon mégsem tud átjutni. Miért? Hogyhogy? Nem írják, hogy a mobilfal olyan magas, mint a búra, ami körbeveszi a Várost, innentől kezdve simán át lehet fölötte jutni, nem? Ami pedig szintén érdekes, hogy irányított időjárás van a búra alatt, meg irányított éjszakák és nappalok (akkor süt a nap, mikorra időzítik stb...). De az már nincs kifejtve, hogy lehetséges mindez? Hogyhogy nem fulladtak meg egy lezárt búra alatt?
Mikor a csaj megtudja, hogy mi van valójában a fal túloldalán, és egy onnan származó almát kezd enni, miért nem teszi fel a kérdést, hogy: ha a fal hibás (mert egy repedésen át nyúlnak ki a falon túlra), akkor hogyhogy nem hatolnak be a mérgező anyagok a levegőn át? Nem, ehelyett azon aggódik, hogy mi van, ha az alma károsít... What??? Egy kis ízelítő még abból, hogy hibádzik a logika imitt-amott. Olyan rések vannak rajta, mint a Várost körülvevő falon...
Pontosan tehát mi fér bele ebben a szálban a 13 napba?
Nyomozás határokkal (és anélkül): Ana ugye elkezd a gyilkos után kajtatni, és úgy gondolja, mivel Vincent ismeri a 3. kört, ezért majd együtt könnyebb lesz. Nem lesz az: valójában senki sem nyomoz (mintha nem is érdekelné őket valójában, ki a gyilkos, csak bennük van az egészséges kíváncsiság, és "majd valaki rájön, ki az elkövető, és akkor majd az is ki lesz elégítve..." - várják, hogy a szájukba repüljön a sült galamb).
A lány el akarja kapni a fantomot, ezért el-elutazik a 3. körbe, mert úgy sejti, hogy a szegény rétegek között fogja megtalálni. Mégis mi ebben a logika? Az 1. körben gyilkolják a vezetőket (leggazdagabb réteg), nincs átjárás a körzetek között, ebből mi következik? Biztosan egy 3. körbeli gyilkolja a vezetőket...
A nyomozás egyébként senki részéről nem lesz sikeres. A katonák indokolatlanul gyilkolják le a 3. körben élőket, hogy így kerítsék elő a fantomot. Ez nem eljárás, hanem szimpla mészárlás. Csak úgy összeterelik őket, és harcra kényszerítik az embereket, hogy kiderüljön, melyikük a gyilkos (harcmodor alapján!!!). Ha összeterelünk mondjuk 100 embert, és azt mondjuk, hogy kezdjenek öldöklésbe, mert harcmodor alapján ki akarjuk deríteni, melyik a fantom, garantáltan egyszerre mind a 100-at szemmel fogjuk majd tartani... A Várost emberek lakják, vagy tucatnyi szemmel ellátott kaméleonok? Ez milyen eljárás már? Azon csodálkoztam a könyv végére, hogy volt még ember a 3. körben. (Bár, ez a kérdés is vitatható, hisz a lezárás az 1. körben történik.)
Mivel nem találják meg, ki a fantom, ezért legvégső intézkedés gyanánt felhúznak egy mobilfalat a 3. körbe (kár, hogy nem érezni a helyzet súlyát), de ennek megint nincs értelme, ha egy kicsit is belegondolunk - csak egy újabb hatásvadász megmozdulás, értelmetlenséggel egybekötve... Mit akartak a mobilfallal elérni???
Egy szerelmi szál - abból is egy silány, kidolgozatlan verzió. Van egy macsónak beállított srác (Vincent), akinek meghal a testvére az arénában (ami talán az egyetlen logikus megoldás volt, ugyanis a testvérrel példát akartak statuálni a fantom részére). Azért ő a menő rossz fiú, mert tetovált, cigizik, lányokat "vesz" egy-egy éjszakára és néha ketrecharcol... Egyébként egy éretlen, gyerekes karakter... Többször csókolózik a főhősnő, meg Vincent, mégis azt mondják, hogy ááá, semmi nincs köztük... Gondolom mindenki sűrűn szokott minden barátjával csak úgy random smárolni... (Vincentről a Gyönyörű sorscsapásban megismert Travis ugrott be - szakasztott ugyanolyan). Vincent azonnal "papuccsá" válik, mikor némi baráti unszolás, és bősz tagadás után belátja, hogy beleszeretett Anába. Amikor aztán kimondják a 13 napon belül, hogy egymásba szeretnek (Ana és Vincent), akkor meg már ők az elválaszthatatlan páros, akik közé felhúzzák a mobil falat (Rómeó és Júlia), és el vannak választva, de aztán egyik sem élhet a másik nélkül.
Vincentet lecsukják a végén, és a börtönben találkozik a fantommal. A srác kiakad (jogosan, hiszen a fantom miatt halt meg a testvére). A fantomhoz vágja, hogy lehet az, hogy nem emlékszik a gyilkosságokra? Itt elszálltam... Vincent papol a fantomnak??? Azzal érvel, hogy bezzeg ő (Vincent) minden gyilkosságára emlékszik, amit életében elkövetett (hisz abból is volt nem egy, hanem sok).
Ez meg milyen érv? Büszke rá, hogy mennyi embert ölt meg? Arra nem is gondol, hogy:
A, a fantom lehet, hogy tudathasadásos? (beteg)
B, a fantom megindokolta neki, hogy valószínűleg az agya törölte az információt (ugyanis a rettenetes élményektől néha a tudat úgy óvja meg az embert, hogy inkább száműzi), és hogy ebben lehet valami?
Persze a lezárásnál kell egy naaagy fordulat, ami az indoklás végigolvasása után ismét nevetséges. Anával zárul az egész történet, akivel történik valami (nem térnék rá ki). Itt már csak a fejemet fogtam, hogy mennyire nincs ez végiggondolva. Ana 2X éves, tehát relatíve fiatal, és... Nem, ez a lezárás sehogy sem logikus...
 |
| (A kép forrása: http://steampunkdistrict.com/) |
Ki a fantom? Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a könyv szereplőit. Az újságírónő jön rá legelőször, de neki is minimum 3-szor kell megmutatni, ki az, mire egyszer felfogja... Az első bemutatásnál próbálják elterelni az olvasót, és csavarnak beállítani, és még a második alkalommal is, de ez inkább idegesítő, mint érdeklődést fenntartó csavar... Minden jelet megkapunk, és tudjuk, ki az elkövető, de laptöltésnek muszáj 3 különböző módon belerakni, mert egyébként nem jó ám, ha elsőre leleplezzük, és például mutatunk valami új kunsztot utána...
Nem tudom, mennyire lehet egy olvasót hülyének nézni, de itt vastagon megtörténik. A végén már a személyek is úgy vannak behozva, hogy összezavarják az olvasót. Próbálnak titokzatoskodni, de ott már feleslegesen. Egyébként az almás dologról is lemarad az olvasó. Csak akkor szembesülünk vele, hogy egy fogaskerekes alma is van Vincenten, mikor a lány bejelenti, hogy jah, azért csináltat almát magára, mert Vinci fiúnak is van egy... (egy példa a tucatnyi közül). Ez sosem volt az olvasó sötétben tartásának az eszköze, inkább a következetlenségnek...
A 13 napba belefér még egy gladiátorokéhoz hasonlatos harc (ez kronológiailag a könyv elején található). Már nem titok: Vincent bátyja vívja meg. Ez a szál lehetett volna érdekesebb. A harc ugyanis az örök dicsőségért folyik, és ezért néha a 3. körből az emberek szándékosan juttatják magukat az arénába (ami szimpatikus, és érthető érv, hiszen ki akarna egy életen át éhezni, meg nyomorogni? Így viszont, ha nyernek, akkor ezt elkerülhetik, vagy pedig ha meghalnak az arénában, legalább nem kell tovább szenvedniük.)
Egyik oldalról bánom, másik oldalról viszont nem, hogy csak egyetlen harcot látunk. Miért? Mert ez az egyetlen harc is egy szimpla másolás. Például megjelenik benne a Tarzan című rajzfilm egy nagy jelenete. Tarzan nekiáll harcolni Saborral. Itt annyi a különbség, hogy a lélegzetüket visszafolytó, feszülten figyelő majmok helyett emberek néznek le az arénába, és a csatában nem leopárd van, hanem tigris az ellenfél. (Az említett jelenet megtekinthető a videóban a 01:56-02:20 között).
Nem csak ez az egy jelenet emlékeztetett másra. Az a baj, hogy nem is leplezi semmi azt a jelleget, mintha mindenféle művekből (könyvekből és filmekből) lenne összeollózva az egész könyv. Ezért válik az egész fantáziátlanná, és egy cseppet sem egyedivé. A szerelmesek egymás ellen fordítása, a szerelmesek szétválasztása, az ügyes gyilkos karaktere, a nagyképű és egoista vezető szerepköre (akinek a neve egyébként Skulla... honnan is ismerős...?)... És ez mind-mind olyan momentum, amire azt lehet mondani: "ezt már láttam." Semmi újat nem mutat, semmi egyedit.
Most bárki azt mondhatja, hogy "de hát nincs új a nap alatt, ezt vagy azt valaki már elsütötte." Meglehet, viszont lehet olyan köntösbe burkolni, amitől valamiért mégis egyedibbnek nevezhető, mint hasonszőrű társai. Ilyen volt az Éhezők viadal is, ami hasonlít ugyan a Legyek urára, vagy a Battle Royalra, mégis tudott újat mutatni... Kismillió, meg egy ilyen példát fel lehetne még hozni.
Ráadásul itt a stílus sem segít sokat. Elkezdődik egy gördülékeny gondolatmenet (a harcoknál a legjellemzőbb, ezért is voltak valamivel élvezetesebbek ezek a részek), aztán jönnek a magyartalan mondatok, és a felesleges szóhasználatok, amik megtörik a lendületet. Néha olyan érzésem volt, mintha egy amatőr fordító angolról magyarra fordított munkája lenne. Sok helyen mintha muszáj lett volna, névmásokat, és névelőket (határozatlant és határozottat egyaránt) beleerőltetni a műbe - feleslegesen.
Például: "Elég rossz egy idő van." (Nem inkább: Elég rossz idő van?)
Ehhez hozzáadódik, hogy a mondatok szórendiségét tekintve többször magyartalanok a mondatok.
"Legkevésbé akartam megzavarni a nyugalmadat." (Nekem az lenne logikus: Legkevésbé a nyugalmadat akartam megzavarni, vagy pedig: Nem akartam megzavarni a nyugalmadat.")
Mint már följebb is említettem, sok helyen olyan az elbeszélési mód, mintha kisgyerekeknek mesélnék el a történetet. Persze, íródnak felnőtteknek is mesék (nem tudom, ezt annak szánták-e), viszont nem szabadna elfelejteni, hogy a felnőttek másként fogadják be a dolgokat, mint a gyerekek. Ezért nem is szorulnak rá arra, hogy ennyire "eléjük pakolják" azt, hogy például az adott eszköz éppen nála volt, amire szüksége volt a hősünknek...
Összességében nézve ez a könyv egy vázlat... Rengeteg csiszolásra lenne szüksége, bővítésre, magyarázatok belerakására, pontosabb kidolgozásra. Kidolgozatlan történeti, világügyi és karakterek szempontjából is, és a stílus sem javít azon, hogy komolyabban lehessen venni...
Szerettem volna szeretni, mert tetszik a műfaj, de ez most nem jött össze...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése