Suzanne Collins - A kiválasztott (Az Éhezők viadala 3.)

Emlékszem, mikor az első kötetnél annyira nem tudtam letenni a könyvet, hogy hajnalig képes voltam olvasni. Emlékszem, mikor a második kötetnél kissé elkámpicsorodtam a túlzásba esés miatt, de még így is tetszett, és izgatottan vártam a sorozat záró kötetét.

És íme, végre ez is a kezembe akadt... vagyis inkább ragadt.

Katniss sikeresen túléli a 75. éhezők viadalát. Alig, hogy kimentik az arénából, máris a lázadók között találja magát, és ő lesz a forradalom arca, a fecsegőposzáta. A 13. körzet létezik. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a 12. körzet lakói, és néhány kapitóliumi, illetve menekültek is átköltöznek ebbe a körzetbe.

A körzet szigorú szabályrendszerét azonban mindenki kénytelen betartani: helybeli és új lakosoknak egyaránt. Ez alól még Katniss sem kivétel, de sokszor sikerül kijátszania a napirend betartására vonatkozó utasítást. A körzetben szigorúan beosztják az ételt is, mely meglehetősen korlátozottan áll rendelkezésre.

A háború küszöbén állva látszik, hogy a körzetek, és a Kapitólium közti összecsapás elkerülhetetlen. Snow elnök pedig mindent bevet a háború megnyerése érdekében. Minden eszközzel Katnisst próbálja megtörni, hogy könnyebb legyen letörni a forradalmat. Katniss, a kiválasztott, a Fecsegőposzáta, aki a lelket tartja másokban. De benne ki tartja azt? Ki az, aki valóban mellette áll, és segíti őt, és ki az, aki csak az önös érdekei miatt használja fel?

A könyv tökéletesen adja át a feszült, háborús hangulatot. Egyszerűen olyannyira a hatása alá kerültem, hogy a körmömet rágtam, hogy vajon mi lesz a következő oldalon. Suzanne Collins nagyszerűen adja át mindazt, ami egy háborút jellemez. Szükség van arra, hogy lelkesítsék a tömeget. Kell egy kulcsfigura (esetünkben a Fecsegőposzáta), egy központi alak, aki tartja a lelket az emberekben. Kell egy igaz ügy, ami miatt megéri kockáztatni mindent.

Fecsegőposzáta

Közben jönnek a hadi fejlesztések, új fegyverek, a stratégiák kidolgozása, a propaganda filmek, hogy minél több embert nyerjenek meg az igaz ügyért. A média eszközével folytatott háború kivitelezése is remekül sikerült.

Ezek mellett új szabályok lépnek életbe, melyet a 12. körzet lakóinak meg kell szoknia, el kell fogadnia. A 13. körzet az évek során arra kényszerült, hogy katonás rendet tartsanak. Beosztják az ételkészletet, és mindenki minden reggel megkapja a maga napirendjét, amitől nem célszerű eltérni. A 13. körzet felépítése, szabályrendszere, a lakóinak a különös gondolkodásmódja mind érdekes volt, és kidolgozott.

A háború felépítése hasonlít kicsit az Éhezők viadalára. A terep elrendezése, a szövetségek kialakítása és a harc a túlélésért. Ezekkel lehetne legjobban jellemezni a könyvet. Mindezek mellett fontos szerepet kapnak ismét az érzelmek is, a család, mely elsődleges, a szerelem, a szabadság utáni vágyakozás, az elszántság...


Mit várna az ember egy záró kötettől? Monumentális harcot. Csavaros lezárást. Esetleges reményt, hogy lesz még jövője a sorozat szereplőinek. Némi happy endet, vagy sorrow endet.
Mit kapunk Collinstól? Monumentális harc: pipa. Csavaros lezárás: pipa. Esetleges remény? Pipa. Happy end? Nem teljes mértékben, inkább hihető lezárást, kerek egésszé tételt kapunk, ami magában hordozza annak az ígéretét, hogy ki lehet ebből még hozni esetleg még egy trilógiát (esetleg spin-off sorozatot). Mindegy is, mit, viszont az biztos, hogy más szereplőkkel a főszerepben.


Ha Suzanne Collins egy kívánságokat teljesítő tündér lenne, akitől 3-at lehet kívánni, akkor az így nézne ki:
1, Írjon egy Éhezők viadalát, egy Futótüzet, egy Kiválasztottat... (megtörtént)
2, Alkosson csodálatos sorozatot, ami megmutatja, miért is éri meg igazán az olvasás szeretete. (megtörtént)
3, Végül pedig azt kívánom, ne hagyja abba az írást, és hozzon ki még rengeteg ehhez hasonló remek írást!