Margaret Atwood egy olyan disztópia világot tárt elénk A szolgálólány meséje című könyvében, ahol a nőknek jóformán semmihez sincs joguk, a férfiak a nagy vezetők. A nők különböző besorolásokat kapnak, mint szolgálólány, márta stb.
Ezúttal három különböző szemszögből bemutatja, ki hogyan látja Gilead világát.
Az egyik az első kötetből ismert Lydia néni. Bemutatja, hogyan vált Nénivé, mi mindent kellett elkövetnie, hogy kivívja és megtartsa vezető pozícióját. Tudja, hogy Gilead nem fenntartható és a belső egyensúly törékeny. Elég némi szikra és egész Gilead lángokba borulva elég.
A második mesélőnk sem teljesen ismeretlen személy. Agnes egy fiatal lány, aki Gileadban nevelkedik, és elvették az anyjától. Eleinte csak éli az életét, de mikor férjhez akarják adni olyan dolgot tesz, amivel kimenekülhet a szituációból.
Nem is tehet ennél jobbat, hiszen így lehetősége nyílik arra, ami sokaknak nem adatik meg: titkon kutathat a múltja és a származása után. Eddig is tudott annyit, hogy az anyja egy szolgálólány. Emlékfoszlányai vannak egy erdőről, meg egy nőről, de pontos arcokat és részleteket nem tud kivenni.
Ezekből már nagyjából kitalálhatják azok, akik olvasták az első kötetet, hogy Agnes nem más, mint Fredé (June) lánya, akit elkoboztak tőle és nevelőszülőkhöz adták.
A harmadik mesélőnk pedig nem más, mint Daisy. A lány Kanadában él és nevelkedik. Nem teljesen érti ezt a "gilead" dolgot, csak azt tudja, hogy rossz. Hallani mindenfélét Kanadában erről a furcsa berendezkedésű országról. Folyton szembe jön vele a "kis Nicole" képe, akit az anyja Gileádból Kanadába csempészett és egyfajta jelképpé vált. Daisy, miután elveszíti régi életét egyetlen pillanat alatt, egy Gilead ellenes csoport, a Mayday soraiban találja magát. Ő is egy "katona" lesz, aki azon dolgozik, hogy Gileadot megbuktassák. Így bevetésre indul és olyan dolgokra jön rá, amikre nem is gondolt. Megtudja az igazságot a szüleiről, a mostohaszüleiről, és belekóstol a gileadiak életébe is egy kicsit.
Érdekes volt más szemszögekből is látni Gileadot, nem csak egy szolgálólány szemén át. Így is eléggé kegyetlen. Lydia néni, mintegy bábmester irányít mindent a háttérből, mégis központban van. Lydia néni mindent lát, mindent hall és mindenki a markában van, mert túl sokat tud.
Daisy igazi kis lázadó. Kamaszodik, így persze azt teszi, amit a szülei megtiltanak neki. Ahogy viszont az élete fenekestül felfordul, egy pillanat alatt kell a kis lázadóból felnőtté válnia, és mint egy katonának, pontról pontra betartani az utasításokat, amiket kap. S teszi mindezt annak érdekében, hogy megbuktasson egy diktatórikus, kegyetlen világot és segítsen ki tudja mennyi nőn.
Agnes egy ártatlan, naiv gileadi lányka. Az iskolában a pletykák és az intrika állandóan körbe veszi. Magasabb körökben mozog, így minden apróbb titok kiderülése igazi botrány- és pletykaalap. Amikor azonban belekényszerítenék egy olyan helyzetbe, amit ő nem szeretne, mentőangyala más irányt ad az életének, és küldetést kap.
Eléggé érdekes megfigyelni, ahogy a hovatartozás, a rang befolyásolja azt, hogy melyik embernek milyen a megítélése. Minél magasabb a rang, annál több csontváz kerül a szekrénybe, és annál törékenyebb a szekrényajtó. Amint elpattan, csak úgy ömlik ki a mocsok.
És ha a titkok rossz kezekbe kerülnek, könnyen irányíthatóvá válnak ezek a magas rangú emberek is. Azt hirdetik, hogy Gileadban mindenki Istennek tetszően él és cselekszik, a felszín alatt viszont mindenkinek megvannak a maga borzasztó bűnei. Az is érdekes, ahogy egy kis csoport titokban terveket sző, és belülről kezdi el szétbomlasztani a társadalmi rendet.
Egy másik érdekes kérdés, hogy Kanada például mennyire szólhat bele Gilead politikájába? Sokan Kanadában keresnek menedéket, és a kormány igyekszik is segíteni, Gilead viszont ezt nem nézi jó szemmel. Némileg harcolnak Kanadával, míg Kanada valahogy próbálna "semleges" maradni. Befogadja ugyan a gileadi migránsokat és menekülteket, de ha rajtuk múlna, a gileadi jelképet, kis Nicolet kiadnák... Viszont senki nem tudja, hogy kicsoda a kis Nicole és hol van éppen...
Összességében nézve eléggé eseménydús, gördülékeny stílusának hála olvastatja magát. Eleinte zavaró a hogy éppen melyik tanú beszél, vagy ki a mesélő, de aztán letisztulnak a szálak. Utána már élvezhető, sodró olvasmány. Gilead bukásának története, egy rendszeré, amit kialakítottak ugyan, de 15 évvel A szolgálólány meséje után már nem lehet egyszerűen fenntartani. Amilyen óvatosan felépítették az új rendszert, ugyanolyan óvatosan bontják le az ellenzői, kiiktatva itt-ott egy-egy embert. Aki nem kívánatos, az a falon végzi, vagy széttépetik a szolgáló lányokkal. Igen jól példázza annak az ellentétét, amit az első könyv bevezetett: hogyan dől meg a rezsim...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése