Sokat gondolkoztam mit írhatnék erről a könyvről. Olyan könyvet kerestem ami hasonlít A szolgálólány meséje című Margaret Atwood könyvhöz.
Történetünk középpontjában egy nő áll, Calla aki, mivel nőnek született az első vérzését követően el kell mennie a lottózóba. Kék vagy fehér sorsjegyes nő lehet belőle. A fehér sorsjegy azt jelenti hogy férje lehet, gyereke lehet és családi életet kell élnie. A kék sorsjegy szabadabb életet jelent több partnerrel, nem lehet gyereke, nem lehet családja.
Calla kék sorsjegyet kap, de ellenszegülve a lottó eredményének teherbe esik. Ez azt jelenti hogy üldözni fogják, így hát menekülésre kényszerül a rendszer elől, mivel meg akarja tartani a gyereket. Menekülés közben újabb nőkkel ismerkedik meg akiknek sorsa hasonló az övéhez. Menekülnek, rejtőzködnek, próbálnak kialakítani egy életet maguknak és a babáiknak. Végső céljuk átjutni a határon, hogy a nyugodt életet biztosítsanak majd gyermekeiknek a későbbiek során. Közben történik egy baleset, néhány dolog nem úgy sül el ahogy előre eltervezték. Továbbá kiderül, hogy van egy áruló a csapatban.
A könyvet egy kicsit sete-sutának éreztem. Először látjuk Callát aki elmegy Dr A-hoz egy kezelésre ugyanis a kék sorsjegyes nők rendszeresen járnak pszichológiai terápiára. Erre mind azért van szükség hogy kiszűrjék azt aki nem hisz a rendszerben. A későbbiek során Calla elköveti azt a hibát hogy tartja a kapcsolatot a doktorral. Ezt azért nem tudom megérteni, mert tudja jól hogy üldözik és hogy a doktor a rendszer mellett van, illetve a rendszer embere. Érthető hogy szeretne valakivel beszélgetni ezekről a gondjairól amik felmerültek, viszont akkor sem a doktor a legmegfelelőbb ember erre.
A történet legnagyobb hátránya az, hogy nincs rendesen kidolgozva a háttér szál. Nem derül ki az miért van szükség erre a sorsjegyes dologra. Nincs konkrét helyszín, de valamiért el akarnak jutni valamilyen határra ahol átlépve már elméletileg nem működik ez a sorsjegy dolog, ez végülis nem derül ki. Túlzottan elmegy a hangsúly az érzelmi megtörtség irányába. Calla valamilyen szinten fejlődik, mert eleinte esetlen, nem egy életrevaló lány, a végén pedig azt látjuk, hogy próbál egyedül is talpon maradni, de ez nem sikerül neki túl hosszú távon.
Az igazság az hogy nem történik semmi. Calla valamiért nem arra törekszik hogy minél előbb átkeljen a határon, hogy ott szülhesse meg a bébit, inkább csak kivár és van. Bekuckózik többedmagával egy házba és stagnálnak, aminek sok értelme nincs. Keresik őket, mégis mit gondoltak, meddig húzhatják egy erdőben? Ahelyett, hogy némi kivárás után próbálnának átszökni a határon, míg még nem akkora a hasuk, hogy akadályozza őket a mozgásban... csak kempingeznek egy erdőben. Közben leszbikussá válnak, mert csak nők vannak összezárva, az embernek meg vannak szükségletei.
Az érzelmi rész is kimerül annyiban, hogy eleinte megy a sopánkodás, hogy miért nem lehettek fehér sorsjegyesek, utána meg jön az, hogy nem tudták, a gyerekvállalás mivel jár. Fogalmuk sincs, hogy születik a gyerek, vagy milyen is az.
Összességében nézve, a történet kidolgozatlan, katyvasz az egész. A szereplők lődörögnek, maguk se tudják mit akarnak. A lezáráson is érződik ez a sutaság, átgondolatlanság.
Köszönöm az olvasás lehetőségét az Athenaeum kiadónak!
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése