A legújabb Greta May könyvben némileg eltérünk a megszokottól és mégis visszatérünk az alapokhoz.
Brenda a nagymamájával lakik egy erdőben, távol a civilizált világtól. Vadásznak, halásznak, gyűjtögetnek az életben maradásért. Rejtekhelyeket és csapdákat építve élnek elvonultan. Brenda abban a hitben van, hogy ők az utolsó emberek, és rajtuk kívül ember formájú Gonoszok uralkodnak, akik kiírtották az embereket.
Egy napon azonban érkezik néhány férfi, és megtalálják a gyereket. Néhány régi újságból kiderül, hogy ő a gazdag örökösnő, akinek a családját a nagymama lemészárolta, a kislányt meg elrabolta és sose találták meg... mostanáig.
Brenda egyik megrázkódtatásból a másikba zuhan. Fel kell dolgoznia nagyanyja hazugságait, és hogy a világ egyáltalán nem az a hely, aminek a Nagyanyó beállította. Hogy létezik több ember is.
Ebben van segítségére Sarah (a pszichológusnő) és Larry (a farmer), akik megismertetik a valódi világgal a lányt. Bebizonyítják, hogy nem mindenki gonosz, és hogy több ember él, mint eddig hitte. Próbálják visszailleszteni a társadalomba, mikor váratlan dolog történik. Felbukkan a lány nagybátyja, Johnny. Egy alkoholista, drogos nagybácsi, akinek mindene a látszat és a kirakat. Magával viszi a lányt egy új életbe, ahol a beilleszkedés még annál is nehezebb, mint az átlagos világba, hiszen ez tele van látszat dolgokkal, intrikákkal és furcsa szavakkal...
A könyv elején kapunk egy ponyvás felvezetést. Látjuk az erdőben élő lányt, de valahogy ez a rész több helyen eléggé suta, esetlen. Látjuk a nagyanyó és a lány mindennapi életét, szokásait, szabályrendszerét.
Aztán változik a kép. Itt már érezhető az otthonosabb mozgástér. Visszatérünk a modern világba, ahol pszichológus kezdi kezelni a traumás gyereket. Majd megint egy kiszakítást, megint egy másik világ megismerését kényszerítik Brendára, aminek a bemutatása eleinte szintén suta, majd belendül.
A szerzőtől nem állnak messze a maffiózók, a világuk. Az összeesküvések, a fordulatok, és a fordulatok fordulatai. És amikor már végképp minden egy oltári nagy katyvasz, akkor megáll, és minden letisztázódik. Remek alaptörténet, amely E/1-ben és jelenidőben meséli el az erdőlakó lány történetét.
Ami ijesztő a kötetben, az a 15 éves lányok viselkedése. Sajnos a világ nem csak a gazdag, hanem az átlagos lányok életében is pontosan ugyanebbe az irányba halad. Minél előbb elveszteni a szüzességet. Versenyezni, ki tud jobban berúgni, vagy ki nyúl először drogokhoz. És ez komoly probléma a társadalomban, hogy a felnőttek ennyire nem akarnak foglalkozni a saját gyerekeikkel. Aztán megy a csodálkozás, vajon hol siklott félre, mikor mindent megadtak a kölyköknek...
No de vissza a regényhez. A lezárás sejtetni engedi, tán még találkozunk Brendával. Mondjuk úgy két évvel később, mikor már nagykorú lesz. És talán addigra mindenki lesz már olyan állapotban, hogy találkozhatnak, rendezhetik a soraikat és nyugodt életet élhetnek.
A kedvenc idézetem a kötetből:
"De ma már tudom, hogy a látszat csak egy dolog. Az emberek leleke nem fekete vagy fehér. Sosem lesznek tökéletesek, egyikük sem. Sőt, néha épp szeretetből követnek el butaságokat vagy kegyetlenségeket. De - bár a legjobbak és legokosabbak is hibáznak időnként - mégsem rossz ez a világ. Ha megtalálod benne azokat, akiknek fontos vagy, és mellettük élheted le az életed, akkor az maga a földi paradicsom."
Összességében nézve döcögősen indul, közben a váltásoknál is van egy-egy döccenés, de aztán felveszi a fonalat és végigsöpör az események láncolatán. Jön egy fordulat, majd még egy, és még egy és az olvasó azon kapja magát, hogy kirepül a könyv oldalai közül. Ismét egy túl rövid Greta May regény, ami ezúttal folytatásért kiált. Tele maffiával, gyilkossági kísérletekkel, csipetnyi tiltott románccal, alkohollal fűszerezve, kommandósokkal lezárva...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése