Benyák Zoltán - Képtelen történet

Én pedig már tényleg azt hittem, hogy mindent láttam Benyák Zoltántól. De hát KÉPTELENség kitalálni, hogy mi jár a fejében. Van neki háborús TÖRTÉNETe, és van neki sci-fi sztorija. Van neki melankólikus, miszkus TÖRTÉNETe, de KÉPTELEN vagyok rájönni, mi a titka. Egyszerűen annyira zsigerből jön neki, hogy ha a bevásárló listáját dugná az orrom elé, még azt is élvezettel olvasnám tőle. Lehet, hogy TÖRTÉNETesen azt hiszitek, hogy KÉPTELEN vagyok rosszat mondani egy Benyák könyvről, mert hogy szerintem minden TÖRTÉNET, amit írt zseniális. Elfogulatlanságomat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy KÉPTELEN voltam A háború gyermeke című TÖRTÉNETét pozitív élményként megélni.

No, de jöjjön tőle egy KÉPTELEN TÖRTÉNET, amihez Benyák Zoltánnak nem volt képe, nekem viszont lesz...

A történet úgy kezdődik hogy: 👨 aki Max és ✍, és egy 🏰-ban él. Meglátogatja egy 👧, Moira, akivel 🚶, hogy 🔍 a 👧 💟 -t. A 👨 a saját 📖📖📖📖 -beli szereplőivel él. A 👨 és 👧 több kalandba keverednek, ahol találkoznak mindenféle lénnyel, mint 🐈 és 🐎, miközben egy 🏰-ból meg akarnak szerezni egy 📓.

Van a történetben egy 🧑, aki a főgonosz. Míg 👨 és 👧 kalandoznak a ⛰, addig szövetkezik a többi szereplővel. A városban több 🏛 is 🔥.

👨 egyre 😊. Néha segít neki a ✍ a bajban. Amikor megtalálják a 💟-t, 👨 😮. Felfedezi az igazságot 👧 -ról. Később a 🧑 -ról is, és megváltozik az élete.

Az egész könyv azért annyira remek és annyira KÉPTELEN, mert egy csutkára lerágott, sablonos TÖRTÉNETet olyan köntösbe csomagol és nyújt át nekünk rózsaszín masnival és cukormázzal, ami a tv-ből szappanopera formájában folyik állandóan, vagy rengeteg film megörökíti. Egy teljesen sablon téma: hogyan talál egymásra ismét egy széthullott család. Lehetne ez a könyv családi dráma is, de a mögöttes (egyébként komoly) tartalom annyira... KÉPTELEN vagyok kifejezni, milyen TÖRTÉNETbe van foglalva. Egyszerűen fogyasztható, miközben tele van kalanddal, fordulatokkal, KÉPTELEN lényekkel, és TÖRTÉNETekkel. Az ember egyik ámulatból a másikba esik, és kiderül, hogy egy kis "semmiség" (a Szív alakú doboz) miatt, amiről kinyitás után derül ki, többet adott főhősünknek, az írónak, mint azt remélte. Hiszen belekeveredett egy kalandba, elhagyta az elefántcsont tornyát, belekeveredett egy KÉPTELEN TÖRTÉNETbe, rátalált újra a karaktereire, a családjára, és elkezdett újra élni.

 És amikor azt hiszed, hogy a doboz megtalálásával véget ér a történet, akkor elég nagyot koppansz, hogy mégis hova tart valójában a történet, hisz minden ahhoz megy, hogy a főhős megküzdjön a fő ellenséggel. 

Összességében nézve ez egy olyan darab, amit minden korosztálynak meleg szívvel tudok ajánlani, mert gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt remek szórakozás. Ha a szülők felolvassák a gyerekeknek, együtt kalandozhatnak főhőseinkkel és mindenki megtalálja a korosztályát.

GR-ezők szerint: