Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2011. július 22.

"Le a magyar írókkal!"(?)





Az utóbbi napokban, hónapokban feltűnhetett a blog olvasóinak, hogy egyre több magyar írótól származó könyv került fel a blogra, mert szeretném legalább ugyanazt a számot elérni a magyar könyvek terén, amit a tavalyi évben sikerült.

Ugorjon csak el bátran bárki megnézni, hány magyar írótól publikáltam könyvértékelést az idei évben. 10 (ha úgy vesszük 11) magyar írótól összesen 9 könyvet. A kérdés csak az: megtaláljátok, melyik ez a 10 (vagy 11) magyar író? Persze, 4 -re azonnal rábökhetünk, de hol van a maradék 6 (7)?

De elég a játékból, fordítsuk komolyra a szót. Pár napja leemeltem egy hangzatos, angolos nevű író könyvét a polcomról mondván, nyaralás alatt jó lesz végre egy külföldi író könyvét olvasni, mert a magyar írók eme pár hónap alatt mondhatni egyre jobban lehangoltak.

Most bárki felteheti a kérdést, hogy "miért, ilyen rossz könyveket olvastál a magyar íróktól?" A felelet éppen azért bosszantó, mert kifejezetten jó könyveket olvastam magyaroktól, nem egy még a kedvenceim listájára is felkerült közülük. 

A dolog, ami nem nyerte el a könyveiknél a tetszésemet, hogy ha jól hangzó, angolos név alatt ilyen jókat publikálnak, akkor a saját nevük/magyar írói álnév alatt nem tudják ugyanezt megtenni? (Bár lehet, hogy naivitásomra utal, de én azt is el tudnám képzelni, hogy valaki nem szeretné a borítón a saját nevét látni - teszem azt, mert hosszú, vagy bonyolult a leírása stb...-, ezért egy frappáns, magyar írói álnév mögé bújik.)

Romlik a minőség, ha magyar nevet tesznek a borítóra, vagy mi? Ők ugyanis inkább angolos, vagy egyéb jól csengő név mögül juttatják a világ elé a műveiket, mintha ettől javulna az irományok minősége, vagy nem is tudom.

Talán szégyellik a saját nevüket? Erre a kérdésre a logika miatt azt mondanám, hogy nem, csupán arról van szó, hogy sajnos az olvasói rétegek "rákényszerítik" a kiadókat és az írókat annak a lépésnek a megtételére, hogy a borítón valami jól csengő név legyen, ne pedig valami "magyar bóvli", mert kezdenek elmenni abba az irányba a dolgok, hogy "a név kötelez", vagyis egy hangzatos, külföldies névvel jobban fogynak a magyar írók könyvei, mint egy akármilyen magyar név alatt. 

Tegye fel a kezét, aki egy jó könyv után, amiről azt hitte, hogy valami angol írta (mert pl. olvasás előtt nem kereste a fordítót a borító alatt stb...) koppant, hogy a kötet a kedvence lett, mégis magyar író tolla munkálkodott rajta. Ez mindenhol így van, nem csak nálunk, elvégre külföldiektől származó könyvek között is rengeteg olyan darab van, ami nem nyeri el az ember tetszését, de akkor, kérdem én: ha az íróink jól tudnak írni, mi, olvasók miért kényszerítjük rá a kiadókat és az írókat olyan botor megmozdulásra, mint a "hangzatos külföldi írói álnév mögötti rejtőzködés"?

Persze, biztos menőbb dolog azzal villogni, hogy "Képzeld, olvastam Jesamine Jogarovicsovics könyvét!" mint azzal, hogy "Képzeld, olvastam Gipsz Jakab könyvét!", mert a külföldi nevet olyan baró dolog kiejteni, míg a magyar név olyan snasszul hangzik, nem? De ez csak egy példa a sok közül, mert mai íróink 95% -a választ egy idegen nevet, vagy egyszerűen lefordítja angolra stb. nyelvre a nevét, és úgy használja írásnál.

Nagyon kevés író mondhatja el magáról, hogy vállalja a valódi nevét. Nem rontott a könyveik minőségén, hogy a nevét a borítóra nyomták például Dörnyei Kálmán, Nemere István vagy László Zoltán esetében, vagy Szélesi Sándornál (aki még azt is megkockáztatta, hogy magyar helyszíneket csempészett a könyvébe), vagy az újonnan felbukkanó Lengyel Dávid - Kuba Richárd páros, de említhetném Tóth Csillát, vagy Kleinheincz Csillát (akitől ugyan még nem olvastam, de tervezem, mert már sokan ajánlották).

Kérdem én: miért befolyásolják ennyire az írók nevei a magyar olvasói közösséget? Miért nem veszünk meg egy könyvet, ha megtudjuk róla, hogy magyar író tollából származik? Miért tartunk ennyire attól, hogy olyan íróktól olvassunk, akikkel közös az anyanyelvünk?

Azért felfoghatatlan számomra ez az egész, mert a külföldi könyveket a legtöbb esetben jobb az eredeti nyelvén olvasni (jobban visszaadja a tartalmat, a stílust stb...), mert a fordítás legyen akármennyire is pontos, nem feltétlenül tudja ugyanazt az élményt nyújtani. És ilyen téren, ha belegondolunk: a magyar írók nagyobb szabadságot élveznek, mint a fordítók, sokkal jobban tudnak árnyalni, nincsenek egy másik szöveghez kötve, ami korlátozza őket, úgy forgatják a szavakat, ahogy akarják stb... és pont a magyar közönség az, akiket nem érdekelnek magyar írók bravúros húzásai? Ha a magyar olvasók nem hisznek a magyar írók zsenialitásában, akkor ki fog? És még csodálkozunk rajta, hogy a kiadók is ódzkodnak attól, hogy kezdő, hazai írókat karoljanak fel...

Aki egy kicsit is belegondol ebbe a dologba, az láthatja, hogy ez egy láncolat, ami a kiadók, az írók és az olvasók között jön létre. Az íróink hiába próbálnak a hazai olvasók kedvében járni a frappáns, sokszor külföldi bestsellereket lepipáló stílusú/minőségű könyveikkel, ha az pont a hazai közönséget nem érdekli, a kiadók pedig nem vállalják a kockázatot, így a legtöbb, nagyon is tehetséges írónk vagy el sem jut a kiadásig, vagy  egy-két könyv után mondhatni "mélyrepülésbe kezd", és már nem tud újra visszakerülni a körforgásba, legyen akármilyen remek szóforgató. Művei visszakerülnek a fiókjai mélyére és kész.

Molyon is indult ezzel kapcsolatban több kezdeményezés, amikbe pontosan azért szálltam be jómagam is, hogy segítsek végre magyar írók könyveit eljuttatni a magyar közösséghez, mert igenis a magyarok képesek bestseller minőséget produkálni írás terén, még ha ezt az olvasók nem hajlandóak tudomásul venni, mert nekik csak az kell, ami felkapott külföldi, ami vagy jó minőségű, igényes munka, vagy nem...

Az egyik esemény a "Magyarok előnyben" nevet viseli, melynek lényege, hogy legalább 15 könyvet olvassunk el magyar íróktól. A másik a "Vásárolj két könyvet! - Kampány a magyar írókért" esemény, melynek lényege már a címből is kitűnik: támogassuk a magyar írókat azzal, hogy veszünk két könyvet, amit magyar írt.
Sansával a magyar kezdő írók támogatásának céljából hoztuk létre a "Firkálsz? Mutasd, mit?" elnevezésű blogot, hogy többen olvassanak új tehetségektől, és segítsék őket, hogy "ne haljon ki a magyar író faj". Aminek kiváltképpen örültünk, hogy néhány kiadó (akiket az ottani "Támogató kiadók" listában is láthattok) meglehetősen pozitívan állt a kezdeményezéshez, tehát a kiadók nyitnak a lehetőség felé, de ehhez szükségeltetik az olvasók összefogása is, és hogy az írók végre merjék vállalni a nevüket, továbbá azt, hogy tudnak írni!

Most pedig leírnám, kik azok, akiktől olvastam, és "jól csengő" nevet kaptak, de magyar bújik meg alattuk.
Greta May: két könyvet olvastam tőle, az egyik kedvencem lett, a másik pedig nem sokkal maradt le ettől a címtől. Nagyon tetszik, hogy a könyveiben amilyen színvonalon kezdi, az nem is csökken, és addig nem hagyta, hogy letegyem a könyvet, míg az utolsó betűt el nem értem.
Benina: új, magyar író, akinek szintén tetszett a könyve, megállja a helyét a könyvpiacon.
Eric Crowe: már olvastam tőle korábban, idén egy könyve került hozzám, de nála már kiderült, hogy nem nekem való.
Ta-mia Sansa: ismét egy újonc az írók sorában, de regényéből többnyire ez nem mondható meg.
John Caldwell = Jeffrey Stone: Azért nincs hozzáfűznivalóm, mert annyi egyéb írói álnév alatt publikál, hogy két kezem nem elég hozzá (pl. a korábban már emlegetett Devlin Haynes név alatt is ő bújik meg)
Benjamin Rascal: John Caldwell szerzőtársa volt annál, amit olvastam, de van még pár könyve, amik egyszerzős alkotások (nem olvastam őket)

A listámhoz írnám még Jonathan Cross nevét, akinek jelenleg olvasom a könyvét, és szintén magyar, és akinek a könyve szintén vállalható saját/magyar írói álnév alatt is.

Szóval mindenkit buzdítanék, akinek módjában áll, hogy igenis, olvassunk magyar íróktól származó könyveket, szavazzunk nekik bizalmat, ne az domináljon, hogy milyen név szerepel a borítón, hanem az, hogy a beltartalom igényes, minőségi legyen. Ne féljünk attól, hogy magyar írótól fogjunk könyvet a kezünkbe, vannak olyan jók, mint amik keletről, vagy nyugatról áramlanak be hozzánk, megütik a színvonalat minden műfaj tekintetében, legyen az komolyabb, romantikus, krimi, sci-fi, fantasy, tragédia, paródia, humor stb... Minden műfajban van írónk, merjük felfedezni őket!

Oszd meg a bejegyzést! :

1 megjegyzés:

b.m.grapes írta...

Mit mondjak? Maximálisan egyetértek. Mondjuk én azért választottam más nevet,mert a sajátom tucatnév, nem is igazán szeretem. Jó, lehetett volna magyar név is, de ha már változtatni kellett, gondoltam, adjuk meg a módját. A lányaim mindig cseszegetnek, hogy miért nem magyar helyszínre, magyar szereplőkkel írom a sztorikat. Talán ennek is eljön egyszer az ideje. Egyelőre nagy nyílt térre van szükségem, olyanra, amire nem mondhatja senki,hogy itt igenis nem ez van, hanem ez. Mintha egy másik bolygón lennék.
Én speciel szeretem a magyar írókat, de azt azért hozzáteszem, hogy megjelent egy-két könyv magyaroktól, ami nem lopta be magát a szívembe, viszont akiket Te felsoroltál, azok valóban jó szerzők :)

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger