2011. július 14.

Olvasás 7 hete - 2. hét




Molyon indult Andiamo -nak köszönhetően egy ilyen esemény, mely az "Olvasás 7 hete" elnevezést kapta. Andiamo mindent remekül megszervezett, kidolgozott és összehozott, amiért megilleti egy hatalmas gratuláció!

A második hét témái a következők:
  • Könyvtár vagy könyvvásárlás? 
  • E-book vagy könyv? 
  • Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat? 
  • Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)
Mivel mindegyik témát "testhezállónak" találom, és mindegyik számomra nagyon érdekes, ezért úgy gondoltam, ezúttal mindegyikre kitérnék egy pár sorban - fentről lefele haladva a listán.

A könyvtárak és a könyvvásárlás közti dilemmát nekem az döntötte el, hogy alapvetően a gyűjtő típusba tartozok, így régebben előszeretettel "gyűjtöttem be" barátaim könyveit is, amiket sajnos csak hetek-hónapok múltán tudtam nekik visszaadni és nem azért, mert meg akartam őket tartani, hanem azért, mert eléggé hangulatfüggő, hogy mit olvasok, ezért is látszik sokszor a blogomon/molyon, hogy ki van téve egy könyv az olvasási listámba, olvasok belőle valamennyit, aztán félreteszem, és nekikezdek valami teljesen másnak. Ilyen téren eléggé spontán válogatom össze, mikor mit olvasok éppen.

Persze, a könyvtárak mellett szól az, hogy olcsóbbak, hogy nagy a választék, hogy folyamatosan bővül a kínálat, hogy meg lehet hosszabbítani a kihozott könyvre kapott időt, azonban nekem ez kissé nyűg, hogy kényszerből X időn belül muszáj elolvasnom valamit. Ennek számomra olyan kötelező jellege van még akkor is, ha tudom, olyan könyveket kölcsönöztem ki, amik nagyon érdekelnek. Elveszi az olvasás élményét, ha tudom, hogy ezt a könyvet márpedig adott határidőn belül vissza kell vinnem - főleg, ha egy kedvencé váló darabról van szó ;)

Tudom, hogy nem egy költséghatékony dolog, de jobban preferálom a könyvvásárlást, amivel egyrészt ki tudom korrigálni a könyvtárak által szabott "időkeretek között maradást" - lévén, hogy nem sürget az óra, és a pótdíjfizetési kötelezettség -, másrészt pedig utána bármikor leemelhetem a polcról az adott könyvet, harmadrészt lehet, hogy beszerzés után évekig ott fog állni elolvasás nélkül az adott kötet, de legalább él a tudat, hogy akkor olvasom el, mikor úgy tartja kedvem, és nem kell rá úgy vigyáznom, mint a hímes tojásra (valamire minél inkább vigyázok, annál nagyobb a valószínűsége, hogy baja esik.)

Egyesek költségtakarékosabbnak ítélik viszont az e-könyveket, vagyis az elektronikus formában történő olvasást, viszont az ember - ha nincs ebook olvasója - drágább árat fizet érte, mintha megvenné inkább kézzel fogható formában, elvégre gondoljunk csak bele a biológiai hátterekbe, amik még a vízcsapból is folynak, továbbá ilyen alakban a könyv nem ugyanazt az élményt adja, mintha az ember valóban a kezébe fogná, lapozgatná, érezné az illatát - néhány esetben a szagát, és hamarabb el is felejtjük, hogy adott darab miről szól, és például az asztali gépek nem valami mobilisek ilyen téren. Aki könyvmoly a talpán, inkább megveszi a kötetet valami úton-módon, és inkább úgy olvassa el.

Már feljebb említettem, szeretek gyűjtögetni, éppen ebből kifolyólag, ha nekilátok egy sorozatnak, és az első kötete már ott árválkodik a polcomon, akkor helye van a folytatásoknak is mellette - függetlenül attól, hogy tetszett-e az első kötet, avagy sem. Mostanában egyre ritkábban találkozom ún. "egyke" regénnyel, mert valljuk be, manapság mindenki sorozatokat ír, így nagyon ritka az, hogy kézbe fogok egy könyvet és utána felsóhajthatok, hogy "de jó, nincs folytatása". Hangsúlyoznám, attól, hogy egy könyv szenzációs, fantasztikus, odáig vagyok érte, még nem feltétlenül szükséges, hogy utána folytatása is legyen.

Amiért annyira nem ugrálok manapság a sorozatokért, hogy rendben, a polcon milyen jól néznek ki a kötetek egymás mellett, tetszik a tudat, ha összegyűjtöm ennek-annak a sorozatnak minden kötetét (sőt, ha még el is olvasom őket!), azonban egyre több író gondolja úgy, hogy neki egy trilógia nem elég, mindenki 10 kötetes sorozatot ír, vagy végtelen sorozatot, mint például az Anita Blake, hogy az író addig tervezi írni, ameddig csak lehet. Jobban szeretem, ha egy sorozatnak látom már a végét, vagy ha az író azt mondja "ennyi kötetesre tervezem és slussz!", mert akkor legalább tudom, meddig élvezhetem, vagy utálhatom adott sorozat karaktereit, azok történeteit stb... Szóval ennek lényege az, hogy szeretem előre látni, meddig nyúlik a sorozat, mert ebből már sok mindent le lehet szűrni - és így már tudok kalkulálni, hogy hozzá tudok-e jutni majd később a folytatásokhoz, és ennek mennyi lesz az esélye.

Mivel java részt sorozatok foglalják el a könyvespolcaimat - tényleg nem direkt csinálom, csak mindig utólag derül ki számomra, hogy már megint sikerült egy sorozatba belenyúlnom, gyakorta ráadásul a közepébe -, ezért igyekszem úgy rendezni őket, hogy ha szükségem van valamely kötetre, hamar megtaláljam. Hogy áttekinthető rendszert alkosson ez az egész, igyekszem figyelni arra, hogy egy író könyvei egymás mellé kerüljenek (akkor is, ha pl. 6 különböző kiadó szórta ki anno a könyveit), ezen túl pedig a kiadók és a magasságok dominálnak. Sok kiadótól csak egy-egy kötetem van, és hogy ezek is pofásan mutassanak a polcomon, külön helyet kapnak szimplán a magasságuk alapján felsorakoztatva.

Olyasmire, hogy az írókat, vagy a kiadókat tegyem betűrendbe még nem vetemedtem, azonban van egyetlen polcom, aminél kezdetben a gerincek színe dominált, majd egy barátom indíttatására döntöttem úgy, hogy azon kiadó könyveit az írók neve szerinti ábécé sorba pakolom fel, és végül beláttam, hogy igen, így egyszerűbbé válik a keresés azon kiadó kötetei között. Mivel azon a polcon csak annak az egy kiadónak a könyvei találhatóak meg (mert egykoron attól a kiadótól szereztem be a legtöbb olvasnivalót) ezért választottam ezt a módszert.

A másik, amire nagyon odafigyelek, hogy melyik könyveket olvastam, és melyiket nem. Ha új szerzeményem van, az nem kerül fel automatikusan a polcra, hogy elvegyüljön a már olvasott darabjaim között, hanem nemes egyszerűséggel arra a polcra állítom be, ahol a "még nem olvasott" köteteimet tárolom. Itt beszerzési sorrendet alakítottam ki, ezért eléggé csálén állnak, kissé megtörik a többi polcon uralkodó viszonylagos rendszert, de így legalább tudom, melyik kötetem árválkodik már legrégebb óta rajta (immáron több, mint egy éve). Amint elolvastam, átkerülhet a többiek közé, mint olvasott. Ilyenkor, ha már megtelt polcra akarom bezsúfolni, akkor kezdődik a polcok átrendezése. Ezt akkor sikerül megúsznom, ha olyan kiadótól olvasok, akiktől még nem tettem, mert olyankor a félig telepakolt "friss" polcomat gazdagítva beáll a tornasorba.

Tudom, hogy ez elég macerás, körülményes, és már-már túlzó rigolya, hogy egyfolytában rendezgetem, rendszerezgetem a köteteimet, de szeretem látni, hogy mely sorozatoknál mik hiányoznak, mi az, amit olvastam, de még nincs meg, mi az, aminek a folytatásait már régóta húzom-halasztom elolvasni/beszerezni stb... Az ilyesfajta rendezgetések alkalmával néha listát írok, hogy mik lesznek a következő beszerzési projektem áldozatai, vagy, ha már megvan a folytatás, csak még nem vetettem rá magam, akkor beütemezem, hogy elolvasom.

És hogy mire fel a folytonos gyűjtés, sorozatozás, rendezgetés? Ismeritek a mondást: rend a lelke mindennek ;)

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger