Molyon indult Andiamo -nak köszönhetően egy ilyen esemény, mely az "Olvasás 7 hete" elnevezést kapta. Andiamo mindent remekül megszervezett, kidolgozott és összehozott, amiért megilleti egy hatalmas gratuláció!
Az első héten az alábbi témák közül lehet válogatni (vagy keverni őket):
- Az első könyvélmény(ek)
- Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
- Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
- Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!
Először is azzal kezdeném, hogy nem mindig szerettem olvasni. Persze, olyan voltam, mint a legtöbb kisgyerek, hogy "amit még nem tudok, azt akarom csinálni". Természetesen az első könyves élményeim, mint szerintem a gyerekek többségének, mesékhez fűződtek. Mindenhol mindenki csak olvasott nekem, én pedig próbáltam utánozni őket, vagy meggyőzni, hogy olvassanak-olvassanak még többet és többet.
Sajnos az iskolában megtapasztaltam, hogy az olvasás bizony néha nagyon is nagy kihívás elé állítja az embert, a betűk nem mindig a barátai a gyerekeknek, de makacsul kitartottam amellett, hogy én igenis meg akarom ismerni őket, de visszahúzó erőkkel ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen.
Fogalmam sincs, hogy melyik volt igazán az első könyvem, amit önállóan kezdtem el lapozgatni. A legtöbb meséskönyvem "rám hagyományozott" darab volt, de szívesen forgattam őket, olvasgattam, ismerkedtem a betűkkel, a sorokkal, amikből aztán csodák születtek.
Az első igazi meséskönyvem, amit én kaptam egy állatmeséket tartalmazó, vékony könyvecske volt, amit annyiszor forgattam, lapoztam át, hogy - noha már régen nem néztem bele - még mindig el tudnám mondani belőle a történeteket. Akkortájt fordult meg a világ rendje, és már nem mások olvastak fel nekem, hanem én másoknak.
Az első, nagyobb könyvélményem a Jane Eyre című Bronte könyvhöz kötődik. Az első, komolyabb hangvételű regények között volt, amiket olvastam, és ami már nem meseszerűnek mondható, de nem is annyira kisgyerekeknek való olvasmány volt annak ellenére, hogy a főhősnőnek a gyermekkorából indul az egész, a vége miatt mégis komolyodik. Már akkor is tetszett a hangulata.
A könyvek igazi szeretetét mégis csak pár éve tudhatom magaménak, mikortól a könyvesboltok rendszeres látogatója lettem, mikor elindítottam az első, könyvekkel foglalkozó honlapomat.
Egyedül azt sajnálom, hogy jópár év elveszett, mikor nem olvastam, mert nem állt módomban, és kedvem sem volt hozzá. Akkoriban úgy álltam a könyvekhez, hogy utálok olvasni, és soha nem fogom megszeretni, és hogy nem értem, mit ettem rajta annyira kiskoromban...
Hogy honnan ered a könyvek szeretete mégis? Talán onnan, hogy sok mindent kaptam tőlük, és rengeteg új lehetőséget, világot nyitottak ki előttem az, hogy újra rászoktam erre a függőséget okozó szokásra.
Aki teheti olvasson, nehogy későn jöjjön rá, mit veszített azzal, hogy ez kimaradt az életéből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése