2011. július 13.

Lawrence Block - A halál völgyében (Matt Scudder 3)


Fülszöveg
A szerző nagysikerű Matt Scudder-sorozatának harmadik kötete. Jerry Broadfield azt hiszi magáról, hogy jó zsaru. De amikor megkeresi a manhattani különleges ügyészt, hogy kipakoljon a rendőrségi korrupcióról, kollegái érthető módon megneheztelnek rá. Jerryt ez egészen addig nem nagyon érdekli, amíg egy halott prostituáltat nem találnak a lakásában. Mondhat bármit, senki nem hisz neki. Kivéve Matthew Scuddert, aki ugyan nem kedveli Jerryt, de számára az igazság mindennél fontosabb, így nyomozni kezd. Akár a zsaruk akarata ellenére is. Scudder sejti, hogy nehéz dolga lesz. Azt is sejti, hogy ha meg akarja találni a gyilkost, akkor New York legmélyebb bugyraiba kell alászállnia, mert egy ártatlan emberen valakinek segíteni kell. Még akkor is, ha ezt senki sem akarja. 

****

Már korábban olvastam a Matt Scudder 8. kötetét, és mivel az után nagyon is megtetszett a sorozat, úgy gondoltam, amint lehet, beszerzem a többi kötetet is. Amit ezek után elsőnek sikerült beszereznem, az nem más, mint a hármas kötet, vagyis A halál völgyében.

Matt Scudder ismét nyomozásba kezd, mikor felbéreli Jerry Broadfield. A férfit, aki egyébként rendőr, először csak zsarolással, majd gyilkossággal vádolják, azonban Matt nem hiszi, hogy Broadfield a tettes. Az egyébként igen tehetős rendőr mindennemű támogatást megad Scuddernek, ami csak a nyomozáshoz kell, főhősünk pedig elindul, hogy kapcsolatait, és képességeit latba vetve felgöngyölítse az ügyet, és az ártatlannak hitt Jerryt kihozza a sittről, ahova bevarrták.

Ezt a könyvet viszonylag hamar kiolvastam, ami nem csak a vékony gerincének volt köszönhető, hanem egyrészt annak, hogy olvastatja magát, gördülékeny a stílusa, másrészt annak, hogy tele van pakolva párbeszéddel. Míg előbbit, mint pozitívum tudnám kiemelni, utóbbit inkább már a negatív dolgok kupacába helyezném.
A könyv elején azonnal megfogott, hogy ismét található benne némi humormorzsa, amin az ember hangosan ugyan nem kacag fel, mégis megmosolyogtatja. Az ilyen jelenetek azonban idővel kikopnak a könyvből, ahogy komolyodik az ügy, amit azért sajnáltam, mert maga a nyomozós szál is sántít.
Noha ez a könyv a krimi műfajába kellene, hogy tartozzon, valahogy mégsem éreztem azt, hogy a nyomozás lenne előtérben, hogy fontos lenne, hanem egyfajta mellékszálként futott csak benne, hogy Mattnek ne legyen túl sok szabadideje, amiben piálhat. Az mellékes, hogy így is kapott rá elég időt, hogy aztán jópár oldalon azt figyelje az olvasó, melyik krimóba vagy bárba tér be éppen, hol mit iszik és mennyit, vagy hogy éppen melyik nő lakásán jár, ki-kivel-kit csal meg és társai. Az ilyen elemek mellett a nyomozás egyre hátrébb és hátrébb szorul. Itt-ott Scudder ugyan szerez némi infót, de nem ez a jellemző, és a vége nagyon kuszára és zavaróra sikeredett.
Krimi lévén az ember arra számít, hogy a főhős elindul, hogy megoldja az ügyet, az olvasó "vele együtt nyomoz", itt azonban ez nemigazán érvényesül. Kicsit olyan, mintha két gyanúsított közül kihozná a harmadikat bűnösnek, és ez csak azért nem válik ilyenné, mert Matt szinte végig tudja, hogy ki a rossz fiú, de az olvasó számára már úgy tálalja, hogy az csak kapkodja a fejét. Ez lenne az egyik dolog, ami nemigazán nyerte el a tetszésemet, a másik pedig a párbeszédek összedobása. Voltak benne párbeszédek, amiknél oké, hogy két ember beszélget, de még így is bőven sokszor össze lehetett keverni, hogy éppen ki beszél, mert van, hogy egy egész oldalakat beszélgetnek át a szereplők, váltogatva egymást, és egy idő után ebbe bele lehet zavarodni azok mellett, hogy nem is árnyalja semmivel sem ezeket.
Néhol eléggé monotonnak találtam, hogy Matt többet foglalkozik ivással, ez eddig rendben is lenne, de kérdem én: minek egymás után annyi kocsma nevét felírni? Ez a végére már eléggé idegesítő szokássá vált a könyvben, hogy a nyomozó elmegy berúgni, és mintha csak a terjedelmet akarná növelni, felsorol egy rakat helyet, ahol leihatja magát az ember.

Összességében nézve én valahogy többet vártam ettől a könyvtől. Véleményem szerint meglehetősen kidolgozatlan volt az egész, nem csoda hát a vékonysága. Nem azt mondom, hogy életem krimijének kellett volna lennie, hanem inkább egy olyan nyomozással teli kikapcsolódásnak, ahol az események számomra is követhetőek, ahol a gyilkos személye nem úgy kerül elő, mint akit előrángattak a semmiből, hogy "no, akkor te leszel a bűnelkövető".
Ez azonban nem tántorít el attól, hogy elolvassam az előtte és az utána levő köteteket - viszont a "hogyan tudom beszerezni?" kérdése már annál inkább fennáll...

Oszd meg a bejegyzést! :

0 megjegyzés:

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger