Dean Lorey - Lidércálmok iskolája 1

Fülszöveg (SPOILERES)
Amikor Charlie Benjamin elalszik, a szörnyek életre kelnek. Elég nehéz beilleszkedni, ha lidérces álmaink átjárót nyitnak Rémvilágba, ahol szörnyűséges lények élnek – mint az a 3-as osztályú rémcserkész, amely egy pizsamapartin tűnt fel és meg akarta enni a gyerekeket. Szerencsére Charlie számára is akad hely – mégpedig a Lidércálmok Iskolájában. Az iskola, mely a világ leghihetetlenebb fájára épült erőd, hajóroncsokból készült. Itt képzik azokat, akik különleges képességeik segítségével legyőzik a sötétségben támadó szörnyeket. Ám Charlie sokkal erősebb, mint bárki gondolná, felvételi vizsgáján egyenesen Rémföld szívébe nyit kaput, ahol a főgonosz a Föld pusztítására tör. A fiúnak minden agyafúrtságára – és új barátainak segítségére is – szüksége lesz, hogy megmentse saját magát és családját, s hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a rosszfiúkkal.

*****

Ismét egy antikos kincs, amire véletlenül bukkantam rá, mert egyszerűen tetszett a borítója, ráadásul szeretem a jó meséket.

Azt kell mondjam, ismét csak a Harry Potter első köteteinek és Percy Jacksonnak a történetét rángatnám elő, amik megközelítik ezt a könyvet korosztályban, ugyanis főhősünk a 13 éves Charlie Benjamin, aki rémálmokkal küzd. Ezek nem közönséges rémálmok, ugyanis, míg ő alszik, addig körülötte szörnyű dolgok történnek, amikről csak ébredése után szerez tudomást. Rengeteg óvodából tették már ki az miatt, hogy a társai féltek tőle, nem mertek a közelében aludni, később pedig egyik iskola sem vállalta a kockázatot, úgyhogy a szülők otthon tanították a csemetéjüket.

Charlie mégis kap egy meghívót egy pizsamapartira, aminek azonban szintén rossz vége lesz, és nem sokkal később a fiú megtudja, miért: különleges adottsága van, aminek segítségével képes portált nyitni Rémföldre, és onnan mindenféle lények jönnek át a valóságba. Három idegen - Rex, a réműző, Tabitha, a rémidéző, és Pinch, az asszisztens - elviszik a Lidércálmok iskolájába, hogy megtanulja használni a képességét.

Mikor azt hiszi már, hogy végre olyanok veszik körbe, akik közül nem lóg ki, kiderül, hogy nagyonis tévedett: ugyanúgy csodabogárként tekintenek rá, mert különlegesebb, mint a társai, és a bonyodalmak itt nem érnek véget...

Először is leszögezném, hogy tisztában vagyok vele: ez egy mese, nem lehet komoly műként kezelni, fiatal gyerekeknek íródott, nem az én korosztályomnak. Ennek ellenére mégiscsak hivatkoznék a följebb említett két, nagyon is hasonló kaliberű sorozathősre (Harryre és Percyre), akik szintén úgy indultak neki felfedezni a saját "fajtájuk" világát, mint Charlie, és ott találtak barátokat, miegymás; rengeteg hasonlóság mutatkozik a három sorozat között a világok különbözőségének ellenére is, ez azonban mégis kilóg a sorból.

Ezt nem tudnám a másik kettő mellé rakni, mivel itt már az elején látszanak a logikai bakik, amik szinte letámadják az olvasót. Az olyan apróságoktól indul, mint az, hogy a srácot nem veszik észre, mégis jegesen néznek rá (akit nem akar az ember észrevenni, arra nem néz rá, nem?) és ezt egyre durvább bakik követik, amikből a legtipikusabb hibák (tárgyak ide-oda mozgatása stb...) sem hiányozhatnak, vagy például az, ha egy gyerek rémidézésórára megy, miért réműzést tartanak stb...

Ami mégis a történet elejétől a legvégéig leginkább zavarta a szememet, azok az ostoba, lebutított felnőtt karakterek, akik már a kezdeteknél olyanok, mint akik jópofák akarnak lenni, mégis irritálóak, míg a 13 éves kölykök már-már géniusznak tűnnek mellettük. Nem értem, hogy miért kell ennyire idiótának feltüntetni mindenkit, aki sokkal idősebb, mint a főhősünk.

Először is kezdeném az apukával: mikor azt mondják neki, hogy kérnek egy kis "lisztet" ő mire asszociál? Lisztre, a zeneszerzőre.

Egy másik szülőt is látunk, aki a regény vége felé jelenik meg, és akin egyenesen lehetetlenség kiigazodni. A tipikus bunkó apafigura, aki képtelen elfogadni, hogy a gyereke mekkora lúzer, a következő másodpercben meg elárulja érte az addigi elveit, a felsőbb vezetést, a fajtájabelieket, mindenkit.

Másodszor azt is nehezen hiszem, hogy a legerősebb Képességgel rendelkező olyan gyerekes módon kell, hogy megbüntesse a diákokat, hogy átküldi őket a szörnyek közé, míg az iskola fontos dolgait meséli - így még az információtól is megfosztja a gólyát -, olyan ostoba, hogy durván nyíltan szembeszáll a vezetéssel csak azért, mert ő az iskola igazgatója, továbbá mikor portálgatnak a világban, nem tudom elképzelni, hogy aki az út java részén kiváló helyismerettel rendelkezik majd pont a cél előtt torpan meg és jelenti ki, hogy ötlete sincs, hova kell menniük, mi van A és B pont között, ahol el lehet rejtőzni. Azért, hogy megmutassuk, milyen okos egy gyerek, ezt nem úgy kell elérni, hogy a felnőtteket butítjuk le a gyerek szintje alá.

De hogy ne csak a 13 évesek magas IQ -ját fényezzük: főhősünk a végén jópár aduászt dob oda a főgonosz(ok)nak, hogy milyen különlegességek vannak a kezében, hogy lopta el nekik a cuccot stb... Persze, hiszen mi sem természetesebb, mint a legveszélyesebb szörnyekkel bizalmas titkokat megosztani, hogy mire képes az ember, hátha akkor megkönnyebbíti a saját kivégzését. Ezen felül főhősünk emlékezőtehetsége is lenyűgöző: az igazgató pontról pontra elmondja, hogy kik a Négyek, a srác mégis felteszi a kérdést a végén, hogy vajon azok meg kicsodák? 

A Mester - az iskola igazgatója, még mindig - sokszor csak úgy megjelenik, és bekapcsolódik beszélgetésekbe, ezért azon jelenetek sem hitelesek, mikor a gyerekek beszélgetnek teljesen titkos terveikről, és ezt egy felnőtt sem hallja. Ezek után a biztosítékot az csapta ki, hogy az igazgató tényleg elárulja a saját világát egyetlen, 13 éves kölyökért, akinek a kihágásaihoz társként szegődik, majd a végén meg is dicséri Charliet, hogy "nem gond, hogy a rosszfiúk kezére juttattad a hipererős kütyüt, amit a hivatal oly becsesen védett, a lényeg, hogy élsz. Az sem számít, ha holnap eljönnek és eltesznek minket láb alól. Carpe diem...!"

Gonoszok: mivel bőven 13 év fölött vannak, ez meg is látszik az agyműködésükön. Barakkas és Verminion az egyik oldalon megvitatják, hogy főhősünk kifigyelte őket, ennek ellenére pár lappal később Barakkas meg van lepve, hogy Charlie honnan tud dolgokat. Azért remélhetőleg látnoki képességet még nem írnak Charlie számlájára...

Az már csak hab volt a tortán, hogy az egyikük lenyelt valamit, a másik pedig azonnal ki akarta szedni a társából. Kérdem én: milyen egy démon biológiai felépítése? Nem értek volna rá, hogy megvárják a természetes távozást? Elvégre annyi idejük van, mint a tenger, egy nap várakozás ide vagy oda...

A kis csapat és egy értelmetlen küldetés: még egy negatívum, hogy a srác rossz hírt kap, elrabolnak néhány neki fontos személyt, és hagynak hátra egy üzenetet, hogy valaki (nevezzük X -nek) vissza akar kapni valamit. Így hát a csapat megállapítja, hogy az emberrabló X, mégis Y -t keresik meg nem tudom milyen indíttatásból, és kiderül, hogy Y -nál vannak, akiket keresnek. Ez részben érthető és logikus (mert Y -nak inkább állt módjában, mint X -nek), de kérdem én: akkor mi a nyavalyának mondták, hogy X vitte el a szülőket?

A másik küldetés, ami szintén bűzlött: egy napja vannak az iskolában, a három gyerek elmegy akciózni, és az, amelyiknek addig lövése nem volt, hogy kell portált idézni, hirtelen összehozza; amelyik nem tud harcolni, megtáltosodik, és mindenkit lever. Mi lehet az iskola ivóvizében, hogy ott mindenki ilyen gyorsan felfejlődik, és másnapra (egyetlen tanóra után) mindenben profik?

És itt még nincs vége annak, hogy mi minden volt a regényben, mert még az iskolát nem is említettem. A könyv eleje felé az igazgató a Rex-Tabitha-Pinch csapatot kihúzza egy csávából, amiért a kis csapat "óraadóvá" lép elő. Rajtuk kívül az iskola személyzetét egy nő alkotja, plusz egy tanársegéd lény. Sehol felsőbb évesek (ebből látunk 2 -őt és ennyi volt), az egész iskolát a gólyák uralják, akiket mindössze 3 tanár és egy tanársegéd okít, nincs más órájuk, csak rémidézés és réműzés, nincsenek elméleti órák, nincsen ceremónia az új diákok köszöntésére. Ha az igazgató nem szervezi be a 3 tagú csapatot, hogy tartsanak órákat, akkor elmaradt volna a tanítás is, vagy mi?

Gyereknevelési szándékok: Az igazgató kijelenti, hogy magázni fogják a diákokat, hogy felnőttnek érezzék magukat, ennek ellenére főhősünket hol tegezik a tanárok, hol magázzák - ez aztán a következetes gyereknevelés (bár ezt inkább a fordításnak tudom be).

A másik: a szülők a széltől is óvták a gyereket, aki egészen addig egész tűrhetően (karakterhűen) viselkedik, míg be nem kerül az iskolai berkekbe, ahol elkezdi játszani az agyát, és az addig visszahúzódó gyerek az osztály bohóca akar lenni. Ez valahogy erőltetett és nem egyeztethető össze.

Lehet, hogy a megtört gyermeki lélek, lehet, hogy megintcsak a fordítás hibája, de van egy oldal, ahol Charlie saját magával beszélget (kérdéseket tesz fel, és válaszol is "- kérdezte Charlie, - válaszolta Charlie"). Lehet ez a skizofrénia első tünete?

Az egész történetben egyedül a szörnyek világa, az 5 bugyor van normálisan kidolgozva a maga kis szabályaival, ami annak is betudható, hogy ennek térképe megtalálható közvetlenül a borító alatt, így még fantázia sem kell hozzá, hogy az ember elképzelje, minden más egy kidolgozatlan sallang, csak lóg a levegőbe.

Összességében nézve annyi elmondható erről a könyvről, hogy sem a Harry Potter szintjét nem közelíti meg, de még a Percy Jacksonét sem súrolja - pedig szerintem az sem egy kiemelkedő mű. Ez egy kezdetleges, élvezhetetlen akármi, amire ráfért volna egy alaposabb kidolgozás, mert még gyerek szemmel nézve is tele van buktatókkal, értelmetlen dolgokkal...