Janet Evanovich - A szingli fejvadász 2

Mivel a fülszöveg eléggé spoileres, nagy vonalakban elmondanám, miről is szól a könyv: Stephanie újabb megbízást kap: kapja el, és vigye be Kenny Mancusot. Ez azért lehet neki egyszerű feladat, mert a Morellik családjába tartozik, Joe Morellinek speciel az unokatestvére. Azonban az ügy egyre kezd bonyolódni, mikor belekeveredik Spiro Stiva, a temetkezési vállalkozó, aki Kennyvel és egy harmadik fickóval már gyerekkoruk óta barátok. A harmadik barátot valaki elteszi láb alól, de még ígyis sejthető, hogy benne volt a nagyszabású stikliben.

Joe Morelli sem ül a babérjain, nyomozni kezd, és valahogy mindig megjelenik Stephanie körül. Hogy ne legyen a lánynak még egyszerűbb Mazur nagyi sem bír a hátsóján maradni, végül őt is veszély fenyegeti...

Miután letettem a könyvet, képtelen voltam szóhoz jutni, még mindig a hatása alatt állva csak a könnyeimet törölgettem. Persze, az első kötet tetszett, szép volt, jó volt, elment, de a második kötet szétszedi a rekeszizmot. Erről Joe Morelli és Mazur nagyi gondoskodik leginkább, de kiveszi részét Stephanie, az apuka, és még az anyuka is.
Még elképesztőbb szituációkkal fogadja az írónő az olvasókat. Mikor már azt hinnénk, hogy tudjuk, mi fog történni, tévedünk, mert valami humoros dologgal dobja fel a dolgokat, vagy éppen akcióval.
A Morelli családról megtudjuk, hogy a férfi tagok a pletykákon túl még mire képesek: eltűnni és megjelenni, mint Houdini, csak éppen mindegyik mást akar csinálni Stephanieval.

(Saját fotózás, kéretik nem lelopni)

Ami nagyon tetszett a könyv folyamán, az az összes Mazur nagyis és Joe Morellis rész. Amiben ez a két szereplő külön-külön, vagy együttesen benne volt, vitték a pálmát. Mazur nagyi jobban megismerhető ebből a részből, még jobban látszik, hogy egy hóbortos, idős nénike, aki szeret ravatalokra járni, és nem éppen az a nyugodtan otthonkötögető típus. És noha ő az első részben nagyobb favoritom volt, mint Joe Morelli, ez ebben a könyvben megfordul. Joe Morellinek olyan húzásai, szövegei és jelenetei vannak, amik egy külön könyvet is megilletnének. Mikor megláttam az oldalon a nevét, már előre féltem, miféle jelenetről lesz szó, és nem csalódtam egyikben sem. Két jelenetet emelnék ki, amik a többi közül is kimagaslóak voltak. Az egyik a tűzlépcsős rész (Stephanie második mászása), a másik pedig az, mikor Morellivel "megfigyelést végeznek" egy kocsiban.
Stephanie többet van a családjával is, amit bónusznak vettem, mivel az első kötetben néha tesz róluk említést, elmegy hozzájuk egy vacsorára, de nincs nagy szerepük. Felületesen megismerjük a nagyit, apucit, anyucit, de ennyi. Itt viszont bepillanthatunk a mindennapi életükbe is Steph szemén át.
A kötet jellegzetessége, hogy sokkal nagyobb halra vadászik most az esetlen fejvadászunk, mint Joe Morelli, akit rendőrgyilkossággal vádoltak. Most Kennyt kell elkapnia, aki meglehetősen absztrakt ajándékaival, és rossz hírnevével kenterbe veri az unokatesót. Stephnek ki kell ütnie - nem csak az észből, hanem a forgalomból is - Kennyt, hogy megkaphassa a pénzét, amiért, mint tudjuk, Stephanie mindent hajlandó megtenni.
Amit hiányoltam a könyvből, az nem más, mint Ranger. Teljesen olyan volt az egész, mintha Joe Morelli felváltotta volna a fejvadászt, aki ezúttal csak nagy ritkán dugta be a képét, integetett párat, aztán ismét lelépett a színről. Sajnáltam, hogy nincs többet jelen, mert az első regényben ő is aranyos, jófej, laza figura volt, aki valamelyest megkedveltette magát velem.

Összességében nézve ez a könyv még ha nem is az a "hú de akciódús" volt humorból csillagos ötöst érdemel. Mindenkinek, aki előtte áll, vagy nem mer nekiállni, vagy eddig még nem is tudott róla, és szeretnének egy nagyot nevetni, ajánlom az olvasását... csak saját felelősségre!