Molyos tábor - írók a molyon

Mostanában nem volt időm cikkeket írni, úgyhogy most, hogy rám szakadt a világmindenség minden szabad másodperce, mindenféléken pörög az agyam. Rengeteg háttérbeszélgetés, melyek kapcsán érdekes nézőpontokat kaptam bizonyos témákat illetően, és amikről úgy gondoltam, talán másokat is érdekelhetnek.

Itt hívnám fel a figyelmet, hogy a poszt bizonyos csoportokat, egyéneket esetleg arra ösztönözhet, hogy felháborodjanak, megsértődjenek, ujjal mutogassanak stb... Itt szögezném le azt is, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, és hogy ez nem reklám, vagy bárminemű támadás akar lenni a moly, annak közössége, az írók és az olvasók, az alienek, vagy egyéb más ellen, csupán saját véleményemet, látásmódomat igyekeztem poszt formába önteni!

(Aki ezt nem fogadja el itt és most, annak Alt+F4 billentyűkombinációt, vagy Ctrl+W billentyűkombinációkat ajánlanék, Apple gépek esetén a Ctrl helyett Cmd használatát a W megnyomásával. A szíves megértést köszönöm!) 

Legutóbb volt egy érdekes beszélgetésem, melynek témája onnan indult, hogy "ki a kedvenc íród?" és odáig fajult, hogy "látom, szereted a molyos írók műveit". Ennek kapcsán már sokan vitatták, vajon mennyire adhat hiteles képet a moly.hu társadalma abban az esetben, ha molyos íróról (molyon regisztrált tag, aki a regisztráció előtt már jelentetett meg műveket, vagy a regisztrációja után vette fel az olvasói státusz mellett az íróit is) van szó.

Elsőre rávágnám: semennyire. Miért? Ez csak nézőpont kérdése, hogy kinek milyen képet ad. Külső szemlélő, aki nem ismeri annyira jól az írót, egy (valójában) objektív megítélésre is azt mondhatja, hogy elfogult, viszont van a másik véglet, mikor még igaza is van, és teljes mértékben szubjektív a vélemény...

Elvégre nézzük csak meg kívülállók szemszögéből. A moly.hu egy kisebb közösség, ahol sokan ismernek rengeteg embert. Aztán egyszer csak az egyik (tételezzük fel) nagyon jó ismerős hirtelen bejelenti a molytagnak, hogy "képzeld, jövő hónapban megjelenik az első regényem". Ebben az esetben a másik fél több opció közül választhat:

A, Azonnal bontja a kapcsolatot; letiltja az illetőt, hogy ne is írjon neki többet. Mert nem akarja, hogy sznobnak higgyék, hogy írókkal barátkozik, vagy feltételezi, hogy az illető majd átesik a ló túlsó fertályára, és esetleg el is szalad vele (elkerülő manőver, mielőtt beütne a káosz). 

Hozzátenném, ilyen esetekkel még nem találkoztam, de hát egy adott esetben mindent meg kell vizsgálni. Mondhatni, ez egyfajta modell (a valóság leképezése, hogy nézhetne ki, akár a legszélsőségesebb eset vizsgálatával is).

B, Azonnal elkezdi ajnározni, hirdetni a barát/barátnő regényét, hogy vegyék minél többen, mert milyen jó az, ha mindenki polcán megvan - viszont még jómaga sem olvasta, mert kéziratot nem kapott, csak egy hírfoszlányt. Jobb esetben még talán azt is tudja, hogy miről szól (hellyel-közzel), mert megbeszélte a jövendőbeli írópalántával a történet (főbb) vonalait.

C, Az ismerős alig várja a megjelenést (talán jobban, mint az író), majd az elsők között csápol a boltban, hogy több tucat kötettel hagyja el az üzletet (esetleg online webáruházat), és szétszórja a világ minden részén, ahova csak elér, mint más az esküvőn a rizst az ifjú párra - vagy vesz egy darabot, és felteszi a polcára, ha nem akarunk annyira szélsőségesek lenni.

A "C" pont után a könyvvel kapcsolatos értékelések élete olyan szerte ágazó, hogy a négy égtáj nem elég tág hozzá, hogy utat mutasson. 

Hogy reagálhat az ismerős arra, hogy író barátja jó könyvet írt?

1, Tetszett neki, őszintén elmondja a véleményét, hogy mi és miért tetszett, és ezt megosztja molyon, blogon stb. helyeken az olvasókkal, nagyközönséggel.

2, Csak bejelöli az öt csillagot molyon, nem akarja ajnározni, az már lejárt lemez.

3, Nem ír értékelést, nem csillagoz, elmondja az írónak (privátban), hogy szép volt, jó volt, élmény volt, írjon tovább, mert jó, amit csinál, de a külvilágra ezt az "intim" teret nem fogja kiterjeszteni - maximum, ha megkérdik.

Viszont egy külső szemlélő az ismerős reakcióját az egyes esetekben az alábbiak alapján értelmezheti:

1. esetnél: "Biztos elfogult, tuti, hogy csak azért húzza fel, hogy jobb legyen a molyon az aránya, és hogy többen olvassák." Majd esetleg jön az elképzelés folytatása: "Elolvasom, és majd én leszek a első, aki lehúzom, és közutálat tárgya leszek." És esetleg, ha valaki még kombinál is mellé: "Bár lehet, hogy nem kellene semmiképpen sem véleményt nyilvánítanom, mert ha nem tetszik, és le merem írni, szétszednek a fanatikusok, akik meg pozitívra értékelték molyon."

2. esetnél: Szintén a szubjektív véleménnyel fognak vagdalkozni, viszont kevesebb támadás éri majd a csillagozót, hisz nem írásban tette a véleményét. Maximum megkérik az illetőt, hogy fejtse ki hozzászólásban/pü-ben (privát üzenet), hogy mégis miért tetszett neki, de ez molyon nem jellemző - ellenpéldákat lehet hozni attól még, hogy jómagam ilyen esettel nem találkoztam.

3. esetnél: Teljesen korrekt, ha csak az írónak mondja el valaki a véleményét, viszont a közösség innen teljesen kizáródik. Jelölsz egy olvasást, tudomásul veszik, és egyesek (rosszmájúak) arra gondolhatnak, hogy "Most azért nem írt semmit, mert olyan bűn rossz, hazudni meg nem akar? Esetleg nem akarja megbántani az írót?"

És most az utóbb feltett kérdést szeretném kicsit boncolgatni, vagyis ez a "nem írom meg az őszintét, mert az író a barátom, és nem akarom megsérteni" esete forog fent.

Sokan vádolnak (gyermeteg módon) azzal másokat, hogy csak azért ír pozitív értékelést adott könyvről, mert ismeri az írót, jóban van vele stb. Őszintén megvallom, igen, találkoztam ilyennel, hogy anyuci, apuci, húgi, öcsi, bátyus, nővér, a kutya, a kutya hátának közepén lakó 43. bolha is beregisztrált molyra azért, hogy minél több 5 csillagos megnyilvánulás legyen - poszt nélkül az adott könyv adatlapján, hogy minél feljebb kerüljön a kategóriája rangsorába, hogy a külvilág azt lássa, hogy "hú, ez valami csúcs szuper könyv lehet, nosza, olvassuk el!"

Viszont, azokat az írókat csak sajnálni tudom, akik nem állnak a sarkukra, és inkább élvezik ezt a helyzetet. Nem másokat szívatnak meg ezzel, hanem leginkább saját magukat. 

Most őszintén: nem jobb inkább igaz véleményeket kapni (és esetleg rájönni, hogy nem jó az, amit csinál az ember, vagy hogy hol vét hibákat), minthogy azt mondják, milyen szuperül ír, holott mégsem?

A másik közkedvenc, amikor az író megkapja az első véleményét molyon egy olyantól, akinek a háta mögött nem 2 könyv elolvasása szerepel, hanem mondjuk 200 (minimum), és így ír egy negatív véleményt. Majd ezt követően megközelítőleg 10 (+/- 10) másodperccel azután, hogy a vélemény kikerült, jönnek a fanatikusok, anyukától a barátokon át a 49. bolháig a kutya 5. csigolyájának tájékáról és lehurrogják, hogy az illető hogy merte azt írni, amit?

Az meg ismételten vicc tárgyát képezi, mikor az írónak a saját könyve: kedvenc általa, öt csillagra értékelte, odaírja, hogy OLVASTA! - lehet, hogy nem is ő írta, csak a nevét adta hozzá, hogy olvasnia kellett a saját regényét? Persze vannak, akik poénból nyomják be ezt molyon, viszont ettől függetlenül torzítja a képet, mert a rendszer nem ismer tréfát... azokkal az adatokkal számol, amit kap...

Viszont, egy író molyos megítélése sokszor nem csak a munkájától függ, hanem attól, hogy ő hogy fogadja a pozitív vagy negatív értékeléseket, illetve a könyve környékén kialakult esetleges botrányokat.

Eszembe jutott két (molyos) író (nem tudom, kiírjam e a nevüket... ha valakit érdekel, elárulom - és nem félek az olvasótáboruktól, nem ez az oka annak, hogy nem nevezem őket nevükön), akiktől ugyan még nem olvastam, de molyon aktívan tagok, a könyveiknél több a pozitív, mint a negatív értékelés, és számomra mégis az vált motiváló tényezővé, hogy valaha olvassak tőlük, ahogy bizonyos negatív kritikákat fogadtak. Az a józan látásmód, ahogy mind a ketten vélekednek eme téma kapcsán számomra azt sugallta, hogy bátran olvassak tőlük, ha nem tetszik, akkor sem ők, sem az ő munkáikat kedvelők nem fognak keresztbe lenyelni, ha ezt meg is merem mondani. 

És ezen a ponton kezdtem arra gondolni, hogy az író személyétől függ az is, hogy a "rajongótábor" hogyan fogadja az író műveire érkező pozitív és negatív kritikákat. Miért? Maradjunk ennél a két írónál. Valljuk meg, intelligensnek nevezhető az a hozzáállás, amivel kezelik az értékeléseket, amiket kapnak - örülnek a jónak, és elfogadják a rosszat, talán így lehetne a helyzetüket legjobban jellemezni. És hihetetlen módon azon olvasóik is ilyenek, akiknek tetszettek a könyveik. Nem láttam még olyant, hogy valaki azok közül, aki K.Cs. vagy G.E. (ezekből már ki lehet találni, ki a két író) műveit olvasta, ráugrott volna egy negatív kritika írójára.

Mivel tudnám tehát a némileg fentebb tett hipotézist igazolni? Tudományos magyarázatom nincs, de ahogy egyre több íróval állok kapcsolatba, és beszélgetek el velük, valahogy átragad valamennyi a "szellemükből" nem csak az olvasmányaik, hanem a közös beszélgetések alkalmával is. Felfedeztem azt, hogy egy író, ha képes megsértődni egy negatív kritikán, a fanatikusai agresszívabban reagálnak, előbb ugranak egy-egy negatív értékelésre, viszont egy nyugodtabb, hideg fejű író esetén valahogy ilyesmi nemigazán fordul elő.

Ahogy végignézek (barátaimnak tartott) írók könyveinek az értékelésein, és meglátok egy negatív értékelést nem állok neki habzó szájjal szétszedni az illetőt, mert neki megvan az oka, miért húzza le a művet, nekem meg megvannak azok a dolgok, amik miatt tetszett és kész. Az más dolog, hogy néhol tényleg a kukacoskodó, rosszindulatból írt lehúzással találkozom, de erre sem mondok semmit. Milyen alapon mondanám meg neki? Az az ő véleménye, és kész, el van fogadva, még akkor is, ha látszik rajta, hogy nem olvasta a könyvet, vagy nem fogta fel, miről van szó benne, mert olyan blődségekkel tűzdelte tele az értékelését, hogy a vakbelem "fatal error" táblát lenget a szemem előtt, annyira kell kacagnia.

Engedjétek meg, hogy idézzek (nem szó szerint) még egy írót, akit közelebbről ismerek, és szeretek (bizonyára sokan ráismertek azok közül is, akik szeretitek a munkáit): Ha valaki bántana egy olyant, aki negatív kritikát ír valamelyik művemről, egyértelműen a negatív kritika írója mellé állnék, mert joga van a véleményéhez.

Itt az az eset állna fenn, ha bekövetkezne, hogy az író inti "rendre" az olvasóját (fanatikusát). Kérdem én: fordítva miért nem tudjuk elképzelni ugyanezt? Az olvasó ugyanúgy felelős az íróért, mint fordítva ilyen szinten. Ha másért nem, hát azért meg kellene mondani az írónak, hogy ne duzzogjon, ne hisztizzen, és tanuljon meg együtt élni a tudattal, hogy nem mindenkinek tetszik, amit csinál, mert ismeri, mert szereti, és nem akarja, hogy az író hülyét csináljon magából. Attól, hogy tükröt tartunk valaki elé, még nem jelenti azt, hogy rosszak a szándékaink... 

Mint többen tudhatjátok, több molyos íróval tartom a kapcsolatot, viszont ennek ellenére eszembe sem jutna, hogy azt mondjam bármelyikőjüknek is, hogy "hú, ez tök jó" abban az esetben, ha valami nem tetszik. Tartom őket annyira érettnek és intelligensnek, hogy elfogadják a véleményem, és megértik az indokaimat, érveimet.

Igen, vannak olyan írók, akik persze barátoktól elfogadnak ilyesmit, viszont azt látom, hogy ők nem csak tőlem, hanem kívülállók logikus érveit is felfogják, megértik, elfogadják.

Volt olyan molyos író (nem is olyan régen), aki azt mondta, hogy az sem érdekli, ha negatívat írok a könyvéről, ő annak örül, hogy legalább olvassák a könyvét. Ez a hozzáállás valamiért számomra mindig azt tükrözi, mint olvasó számára, hogy itt van egy író jelölt, aki - ha nem száll el magától és a sikereitől - olyan magasra fog emelkedni, hogy írónak nevezhessem. Mint magánembernek pedig azt jelenti: büszke lehetek rá, hogy barátok vagyunk.

És őszintén megvallva, attól, hogy valaki kiadott egy könyvet, nálam még nem válik íróvá. A feladathoz fel kell nőni, hogy valakire ráragasszák az író jelzőt. Például úgy kell viselkedni emberileg, hogy ne mutogathassanak rá úgy, mint egy inkorrekt emberre, aki inkább egy durcás kiskölyök, mint felnőtt egyén. Tanulnia kell a hibákból, hogy a következő könyvénél már ne kövesse el, és minden tanácsot fogadjon meg, amit jónak talál. A negatív kritikát meg ne úgy élje meg, mint világrengető apokalipszist, hanem úgy, mint valamit, amin lehet gondolkodni, és amennyiben nem jogos, akkor dobni a virtuális kukába, ha jogos, akkor meg változtatnivalóvá nyilvánítani.

Attól, hogy valaki ISBN számmal rendelkezik, és a molyon megkapja ezért az írói státuszt, nem feltétlenül tekinthető tehát annak. És attól, hogy molyon ismerjük, szeretjük az illetőt, ott az embert szeretjük, nem kell feltétel nélkül a könyvét/könyveit is szeretni ahhoz, hogy jóban legyünk vele. Csak ezt sajnos az elvakultak írói és olvasói részről is elfelejtik.

És igen, jobb egy könyv, amit olvasnak, és amiről szabadon lehet véleményt mondani, mint egy olyan könyv, amit ímmel-ámmal ugyan olvasnak, de a rajongók, az író, vagy a kettő együttes fellépése meggátol mindenkit a szabad véleménynyilvánításban...