Aurora White - A sötétség gyermeke (1. jegyzet)

Amikor a blog újításáról beszéltem, új rovatot emlegettem. Ennek a könyvnek a végére érve viszont úgy gondoltam, akkor is jegyzetelős poszt lett volna, ha nincs új rovat.
Valaki ajánlotta ezt a könyvet, és már rajta is láttam, hogy bizonyos dolgokról nem könnyű beszélnie. Nekem ez a "nem könnyű beszélnem róla" fejezet a 26.-tól kezdődött, ami a 61. oldalnál van, kb. a könyv felénél.
Addig is találkozhatunk cifra dolgokkal, de onnantól fogva... valahogy nem tűnt játéknak, szórakozásnak és kacagásnak a könyv.
Hogy egy Szupernem számot idézzek: "Játszadoznak azzal, ami másoknak az élet." Mondhatni: szemen köpik az áldozatokat. Ennél jobb kifejezést nem találtam arra, ami a könyv lapjaira van vetve. Engedjétek meg, hogy ezúttal a történet rövid összefoglalója után magukat a jegyzeteimet mutassam meg nektek, mert ezt az élményt másként nem tudnám megosztani, amit ettől a könyvtől kaptam. (Hozzátenném, a jegyzetek nem cenzúrázottak, ami a szívemen, a számon...)
Tudom, hogy hosszú lett a poszt, nem is merem a végére érve megnézni, hány oldal, de efölött a könyv fölött nem tudtam csak úgy elsiklani... Ez a jegyzetelés 1. része. A könyvről több turnusban teszem közzé a véleményem, hogy láthassátok, miért mondom azt róla, amit az összegzésnél mondok...

Figyelem!
Néhol a szóhasználat meglehetősen vulgáris lehet, ezért mindenkinek csak saját felelősségre! Akit megsértenek a szavaim, az gondolja át még egyszer, hogy magára kell-e vennie, vagy sem. Akinek nem inge...
A bejegyzések SPOILER-esebbek nem is lehetnének, úgyhogy ismételten: mindenkinek csak saját felelősségére!

A történetről röviden:
Arról szól, hogy van a jó, meg van a rossz oldal. 100 évente mind a két oldalra születik egy-egy gyerek, akik néha összecsapnak, néha csak elsétálnak egymás mellett, aztán lazából meghalnak. A rosszak "képviselőjét" az árnyak nevelik, a jókét meg a tündérek. A jóban csak jóság lakozhat, a rosszban ez is, az is vegyesen.
Eltűnik egy lány, akit Vikinek hívnak, a szülei kerestetik, majd megkerül a lány, de már nem az, aki régen volt. Közben feltűnik a semmiből egy Kriszti nevű másik, akinek szárnyai vannak, meg egy adag amnéziája. Egy Péter nevű srác fogadja be, majd elhagyja, mert valami hívja.
Közben a rendőrök nyomoznak először az eltűnt lány ügyében, majd utána amiatt, hogy kiderítsék, mik az árnyak, és miért veszélyesek...

Jól hangzik, nem? Egy teljesen átlagos fantasy történet, a jó és a rossz örök harcáról. Remek alap lenne egy jó történethez, de kiaknázatlan... Most elmondanám, hogy azért kap 1 pontot, mert 0 pontot még egy könyvre sem adtam, a minősíthetetlen jelzőt pedig még nem vezettem be az oldalon... Innentől kezdődik a blog életének eddigi leghosszabb, könyvről szóló bejegyzése, az eddig olvasott legrövidebb regényről...
120 oldalacskáról van szó, szellősen, nagy sorközzel, mégis többször kellett nekiugranom, mire egyszer a végére értem. Átlag kb. 10-20 oldalak után tettem le - volt szakasz, ahol ennyi sem kellett -, de ha már elkezdtem, hát be is fejeztem... (megígértem valakinek, hogy lesz, ami lesz, elejétől a végéig átrágom magam rajta, és őszintén mondom el, mit gondolok).

Az első, ami feltűnik, hogy meglehetősen cigaretta szaga van a kötetnek. Ezt a regény végére érve annak tudom be, hogy a fél szereplőgárda bagózik, már tutti, hogy az eregeti ezt a szagot. Hiányzik a könyvek jellegzetes illata, de majd kiviszem szellőztetni...

Egy ajánlással kezdődik, amiben leírják, hogy mik a jellemzői a horrornak, mint műfajnak. Ezek után van egy prológus... Már rögtön itt, az elején misztikus, szárnyak suhognak. "... beverte a lábát valószínűleg a dohányzóasztalkába." Valószínűleg? Lehetséges, hogy arrébb költözött, mióta utoljára látta, napvilágnál, elvégre van 4 lába hozzá, hogy arrébb menjen, hogy a gazdája útjában legyen, ha az ki akar menni sötétben valahova.

Hősünk menekülni kényszerül tehát a sötétben, ezzel indul minden. Futás közben töpreng egy kört a főhősünk (bár ne tenné). Ha be vagyok ijedve, nem biztos, hogy futás közben töprengek olyanokon, hogy jutott be valami a házba, hanem inkább azt próbálom kisakkozni, hogy mi az, és kell-e előle menekülni, mert veszélyes-e...mennyire veszélyes?

Mögötte susognak? Az előbb még pont mellette susogtak... Az ember ágya nem a hálóban van? Akkor miért a folyosói villanyt nyomja fel előbb? Valaki aláhúzta a nekem is szemet szúró részt: "de ott viszont"... 10 évesen írtam ilyesmit...

Nem értem a csajt. Először látni akarja, mik azok, amik támadnak, aztán mégse, aztán mégis... Micsoda szilárd határozottság...

Néhány helyesírási hiba rögtön a következő lap tetején (megj.: a könyv végére érve már látom, hogy több helyen migráns vesszőkkel lehet találkozni, nem megfelelő szóhasználattal, szórendi hibákkal, írástechnikai hibákkal, helyesírásival meg doszta...). Kitöltötték a folyosót? Egyedül a sört, a bort, a pálinkát, és az egyéb folyós löttyöket szoktam kitölteni... Vagy esetleg formanyomtatványokat... Érdekes fogalmazás. Rongydaraboknak tűntek, mint valami élőlények? Itt már ragzási probléma is van... Valami azt súgja, hogy valami "valami" rengetegbe keveredtem (megj.: A regényben a legtöbbször a valami és az amaz szavak - utóbbival mindig emberre utalnak - kerülnek legtöbbször leírásra... oldalanként tucatszor). Múltkor Timus mondta, hogy "Te, kicsit túl sok valahogy került a szövegbe." Innen üzenném, hogy ez a rész itt pont neki való.

Elértem az első fejezetet. Érdekesen kezdődik, kíváncsian várom, hogy folytatódik, vagy mik ezek az izék... Ilyen támadókról még nem olvastam (fejetlen varjak). Rögtön egy olyan párbeszéd az első fejezet elején, ahol az sem derül ki, ki szolgáltat információt (kik beszélgetnek). Kidolgozatlan. (megj.: A regényben annyi párbeszéd van, hogy egyszerűbb lenne drámát írni belőle, és színpadra vinni. A párbeszédek sallangok, kidolgozatlanok, a legtöbb esetben értelmetlenek, és nem viszik előbbre a cselekményt.)

"Megcsavarintotta" a rendőr a bajszát? Hány keze van a fickónak? Egyikben tollat fog, másikban papírt, a harmadikkal csavarint, tehát minimum 3.

"egyikük sem jelezte, hogy..." - eltűnt a csaj, és a barátnői nem jelezték, hogy náluk lenne. A buszon a leszállási szándékot, azt jelzik... Anyuci és apuci vacsoránál még látták a lányukat, de ők nem hallottak szárnysusogást, arra sem riadtak fel, hogy a gyerek mászkál, és magában beszél az éjszaka közepén...? WTSz???

A szülőkről kiderül, hogy ők választják ki lányuknak a barátaikat. Mi alapján teszik ezt? Megnézik a másik szülőket, hogy vallásosak -e, és csak aztán engedik át a gyereket. Nyilván.... "Hát figyeljé', ides lányom! Csak akkor mehetsz át a Pannikához, ha a szülei eléggé vallásosak, egyiket sem ültették még le, és elég rendesek. Más esetben el vagy tiltva attól a gyerektől! Akkor nem barátkozhatsz ám a Pannikával, ha nem néztük meg a szüleit, nem nyomoztattuk le őket az FBI -jal..."

A rendőr gondolata gyorsan megváltozik arra, hogy ő is átveszi ezeket a nevelési szokásokat. Neki mondjuk egyszerűbb a dolga, hiszen a rendőrségi adatbázisban biztos sok adatnak utána tud nézni...

Minden anyának szép a maga gyermeke - tartja a mondás. Olyan ostoba kérdés a rendőr részéről, hogy szép e a lány.... nevetséges. Ő most párt keres, és az anya a kerítő, vagy mi?

"- Csinos?" - ezt kérdezi a rendőr az anyától.

Alternatív válasz az anyuka szájába: - Nem, és titkon azért szökött el, hogy átszabassa az arcát... (megj.: a történet ismeretében ez már nem is annyira vicces... tényleg átszabják a csajt, és úgy jön vissza a könyvbe, mint egy szupermodell...)

Nem lett volna egyszerűbb a barkóba helyett azonnal képet kérni a gyerekről? És mi az, hogy vacsoránál még megvolt? Nem szokták kivárni a 24 vagy 48 órát, ha eltűnik valaki? A kivárás, hogy hátha addig előkerül... Itt ezek szerint még nem telt el annyi...

Kiderül, hogy valaki unalmas perceiben szekrényt készített... Gyerünk, dobjunk össze ripsz-ropsz egy szekrényt, pár perc az egész... Egyedi készítésű szekrényről beszélünk ám, nem ilyen IKEA-s verzióról! Én is szeretnék unalmamban szekrényt összedobni pár perc alatt. Akkor lehet, hogy mindig lenne hely a könyveimnek.

"Ezen ismét eltöprengett egy kicsit, végül arra a megállapításra jutott, hogy kicsit túl élénk a fantáziája, hisz a vak is láthatja, hogy boldog gyermek, mosolyog." Ha a rendőr mindent nagyon csinálna, akkor még az eltűnése előtt meglett volna a lány? És ez a mondat önmagában is paradoxon, mert előtte meg ridegségről, meg szomorúságról mesélnek, ami a tartásából sugárzik (a fotó alapján folyt az alábbi elmélkedés). Most akkor mi van?

Kiderült, hogy a csajszi 12 éves. De ez a párbeszéd? Van egy rakat mondat egyetlen szereplőhöz, aki mintha fütyülne rá, mit akar a másik... A rendőr csak elkéri a fotót, jelzi, hogy mennie kell, elköszön és ennyi. Nem is kell neki valójában az asszony engedélye, megadja ő azt saját magának... Nagyon kidolgozatlan a párbeszéd...
A rendőr köszöni, hogy időt szakítottak rá? Ez olyan, mintha a munkaadó megköszönné az alkalmazottjának, hogy kifizetheti neki a munkabérét. "Köszönöm, Icukám, hogy kifizethettem neked, hogy a hónapban bejöttél dolgozni. Igazán leköteleznél, ha a jövő hónapban is eljönnél, és kifizethetném, hogy itt robotolsz..."

Az időkezeléssel sincs minden rendben (megj.: a regény folyamán kiderül, hogy időkezelés egyáltalán NINCS!). A párbeszéd után oda van vágva, hogy jah, a csajszi el van tűnve 3 napja, 1 napja jelentették az eltűnést, de a párbeszéd úgy indul: "Vacsoránál még biztos itt volt." He??? Melyik vacsoránál? Múlt este?

Itt van egy ominózus rész, ahol a rendőr valami szuperzsaru, hogy ő lát valamit a fotón, amit avatatlanok nem szúrhattak ki. Tudom már, mi a rendőr: mentalista! Kerek 12 sor került bele a történetbe az időhúzás, a laptöltés miatt, mert a történetet nem viszi előbbre. (És még csak a 9. oldalon tartok...)

Tudjátok, miből derül ki még, hogy a rendőrünk természetfeletti erőkkel bír? Hogy az olvasó tudja, hogy Viki tűnt el, a rendőr meg tutti, hogy ki fogja majd találni. 2 forintot teszek fel most! (megj.: Így lett!)

"olyan szigorúan van tartva, hogy még talán a szobája ablakát is berácsozták, nehogy elmehessen valahova." (fordítás= > Valójában nem egy gyerek tűnt el, hanem valamilyen egzotikus állat.) Az ember a gyerekét nem "szigorúan tartja", mint valami házi kedvencet, hanem (jobb esetben) neveli azt. (Nézte volna meg, hogy nincs-e az ablakon rács, hisz jártak a házban, látták a szülőket (ez később lesz fontos), a házat, mindent...)

Mit szüntettek be 200 éve? Hogy berácsozhassák az ablakot? És ha a gyerek szobafogságot kap? Kell neki egy cella, ahova bezárhatják, nem? Hisz a gyerekek csak állatok... *szarkasztikus*

"Hát a portréját." - Így kérte el egyik rendőr a másiktól azt a fotót, amin a lány van. Különös szóhasználat a modern korban, hogy nem fényképet, vagy fotót mondott, hanem portrét, ami nekem inkább jelent vászonra festett emberalakot, mint egy aprócska fényképecskét... Majd az őrsön adja oda? A kocsiban miért nem jó? Csak vet rá egy pillantást, és kész... 

"kihallgató rendőr" - Úgy tűnik, itt mindenkinek egyszer kerül elő a neve, aztán elfelejtik... (egyébként ő volt Richárd, a társa meg Jenő)

Nem lehetne leakadni a csaj szomorúságáról? FELTŰNT VALAKINEK, HOGY A GYEREK NINCS MEG??? Hogy mitől szomorú, nem érne rá? Meg különben is, a fickó most akkor rendőr vagy pszichológus?

A második fejezet E/1-be vált. Közben keverednek az igeidők. A fejezet úgy kezdődik: "Mi ez? Hol vagyok? Mi ez a sok szín és hang..." Majd átváltunk múlt időbe. Ha elmélkedés, akkor valami jelzés hiányzik...

"nagyon hosszú időt tölthettem el benne" - számít ez? Egyébként egy pillangó kikelése általában kb. 9 hónap (ha megéri, és nem falják fel idő előtt). Összegyűrődtek a szárnyai a csajnak. Vasalást neki!!! A pillangó szárnya többnyire merev, úgyhogy ez fix, hogy nem pillangó. Még nem láttam gyűrött szárnyú egyedet.

A csaj most már egyértelműen skizó... Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy azok az emberek gyakrabban (hajlamosabbak rá) beszélnek magukban, akik állandóan be vannak zárva, vagy önkéntesen vonulnak a 4 fal közé. Natascha Kampusch könyvének (3096 nap) a végén is megtalálható egy kísérlet leírása ezzel kapcsolatosan, akit érdekel, tanulmányozza, mert érdekes olvasmány...

"tudatára ébredtem mezítelenségemnek" - izgalmas, mi lett a csajból. Kicsit Kafkás (vajon mekkora a bogár és hogy néz ki valójában? szindrómám van, még nem tudom elképzelni a lányt, de kíváncsi vagyok.)

Érdekes jelenség, hogy éhségre panaszkodik... A hernyók egy részét ugyanis hangyák etetik, a másik részük meg kirágja magát... Még mindig nem tudom elképzelni, mi lett a lányzóból. *tűkön ül*

Bevállalós a kiscsaj. Lát egy bokrot, és nosza, akkor kóstoljuk meg. Szakemberek arra figyelmeztetnek, ha valaminek az eredetében nem vagyunk biztosak, inkább ne nyúljunk hozzá. Vannak ugyanis bogyók, amik bőrön át felszívódva mérgeznek; vannak, amik a szervezetbe jutás után fejti ki a mérgező hatást, és elvétve van pár "gyom", ami ehető is... Semmi baj, ez itt a Fear Factor (Rettegés foka), ahol még a szarvasok "szerszámát" is nyersen tolják be az emberek... Mert nekik semmi sem elég undorító.

"Pár percen belül éktelen gyomorgörcsök kerítettek hatalmukba, összeroskadtam, majd elájultam a fájdalomtól." - Én mondtam, kiscsaj, én mondtam....

A 12. oldal tetején járok, ahol van már E/3 kombinált E/1-gyel... Pardon? Hogy a mazsolába került ide a fickó? "Fiatal, jóvágású, falusi ember volt, akinek helyén volt a szíve." - honnan tudja első ránézésre, hogy falusi? Mi ez a "helyén volt a szíve" duma? Nem is ismeri! (Egyébként, még jó, hogy helyén volt a szíve, másként nem élhetne...)

"Sokáig feküdtem eszméletlen..." de azt azért tudtam, hogy jött egy muksó, míg a fa tövében heverésztem, tudtam, hogy rám teríti a kabátját, és hazavisz a kunyhójába. Mi van??? Most a csajnak vagy kiszállt a testéből a szellem, vagy csukott szemmel, kómában fekve is mindent lát és hall... 

"Ez idő alatt lázam többször is az egekbe szökött, a fiatal férfi pedig körmét rágta tehetetlenségében. Egy vajákos asszonyt is elhívott hozzám, hátha ő tud segíteni rajtam, de a vénasszony csak a fejét rázta, ő is tehetetlennek bizonyult a betegség fölött." és a csaj, aki eszméletlenül feküdt, mindent látott, hallott, érzett... Én is ott voltam a születésemnél, de hát azért na... Nemigazán emlékszem a konkrét részletekre, hogy történt... Arra emlékszem, hogy hideg volt, de arra is csak homályosan...

Na itt álljunk meg! A pasi annyit mond, bármit megtenne a csajért, erre a nőnek (a gyógyítónak) azonnal támad valami ötlete, pedig pár sorral feljebb még tehetetlen volt? Ez aztán a fordulat, és a csaj 2 csepp varázs litty-löttytől máris rendbe jött... (megj.: később sem lesz semmi ezzel a szállal, pedig vártam, hogy talán a végén a nő behajtja a tartozást, és lesz egy Sorrow End... túl nagy kérés lett volna?)

Elérkeztem a 3. fejezethez, de szükségem van némi szünetre... Nekem ezúttal itt lesz a snitt, úgyhogy az értékelés folytatása következő bejegyzésben folytatódik...