Aurora White - A sötétség gyermeke (11. jegyzet)

Most olyant fogok írni, amit lehet, el sem hisztek: ez az utolsó jegyzet. Pont a hónap utolsó napjára sikerült kerülnie... Köszönöm mindazoknak, akik végigolvasták az első 10. jegyzetelős posztot. Hős, aki eddig eljutott... Csak meg kell nézni, milyen hosszúságokon rágta át magát az, aki mind a 10-et olvasta.
Jutalmatok a 11-es ;)  Jó olvasást!
Ezúton búcsúzom is a könyvtől. Jó utat kívánok neki valaki máshoz (remélhetőleg már oda is ért az új olvasójához.)! Járd be az országot - messze tőlem...

*****

Végre látjuk Krisztit, de ez már megint csak alszik, egerészik, és hiányolja az útitársát, aki lepasszolta... SIESS MÁR KISLÁNY, MERT MEGSZÖKIK A GONOSZ!!! Jah, bocs, hogy ez nem érdekel, csak aludni szeretnél? Be ne takargassalak? Altatódalt? Nem szeretnél? Várj, adok egyet... *megj.: tetszik, ahogy a srác játszik...*

Legalább a két rendőr (még mindig ugyanabban a fejezetben járva) nem aludt még el. Észreveszik, hogy a ház, ahol Kovácsné lakott úgy néz ki, mintha felgyújtották volna. A hamu mennyiségéből ítélve nem lehet gyújtogatás... a szakértő rendőrök megállapították... (O_O) És miből szűrik le azt is, hogy rövid idő alatt történhetett az égés? Csak meg kell nézni a szomszédokat... WTSZ???

És végre az új fejezetben Krisztit látjuk, aki lassan sétafikál lefele a lejtőn... "a lábam öntudatlanul egy irányba vitt" - hát még jó, hogy nem két különböző irányba, és nem ébredtek öntudatra, mert lehet, hogy otthagytak volna már rég az erdő közepén...

És a csaj meglát egy nőt, kijönni egy épületből, bőg, és minden eszébe jut... Brazíl szappanoperákban nincs ekkora csavar, érzitek...?

Ismét a rendőrök jönnek, és most találkoztak az első olyan emberrel, aki nem hajlandó nekik segíteni. Erre mit csinálnak? "Nem tudhattuk előre. Meg aztán a szomszédok már csak ilyenek, ha valami zaftos pletyka van kilátásban..."

AHELYETT,HOGYANŐRETÖRNÉKAZAJTÓT,HOGYRENDŐRSÉG!!! Már büntetik, ha valaki nem segít a rendőröknek... (a nyomozás akadályoztatása címszón fut a dolog...)

Hihetetlen az is, hogy mindenki tökéletes szépség, és mindenkinek valami (kötelező jellegű) sebhely kell ebből kifolyólag a képére, hogy eltorzítsa az arcát...

A következő fejezet a rendőrökkel folytatódik. Vállvonogatva követik a rend rendetlen őrei a fickót, aki felajánlkozik, hogy segít. Megint kapunk egy kör titokzatoskodást, aminek már előre látom, hogy semmi értelmes nem lesz a vége, mert eddig még egyszer sem jött össze ez a dolog... Amir, aki vélhetően arab, szőke és kék szemű... Vizsgáltassák be a szüleit, oké? Valami nem stimmel...

Na, gyorsan visszautaztak az időben, mert Amir a múlt őrzője! Néztetek ti is? Én nagyon, az tutti... Nos, ezekből az időőrökből több is van, és van kapujuk, de néhányat lefizettek, úgyhogy őket ki kellett rúgni. 5-en maradtak, és eltorlaszolták a kapukat, hogy ne lehessen rajta átmenni... A többit akkor miért nem torlaszolták el??? Aztán meg még az 5 is "csökken" (ez a szó szerepel a könyvben, hogy az őrzők csökkentek) 3-ra? Kötelező volt itt valami meseszám? Hogy csökkentek? Leépítés volt, mert jött a gazdasági válság?

 "A másik kettő helye szigorúan titkos" - miért, a többié nem?

Ezek a kapuk mozgathatóak? Zsebkapu a múltba jutáshoz! És Hermione még az időnyerővel vacakolt...

 Itt is előfordul az először magázom önöket, majd tegezlek titeket eset... és jön az új fejezet is...

Még mindig IQ fighter, levegő védő rendőreinknél járunk. Amir az előbb arra panaszkodott, hogy sokan visszamentek a múltba, most mégis otthagyja a rendőröket a múltban. Miért segít nekik???

A két rendőrt a múltban felejtik, és snitt...

Krisztit utazásában a zsepigyár támogatja...

Kriszti végre mozgásba lendül, találkozik az anyjával, majd rohanva hagyja el a falut... Azt mondják, hogy semmi rossz nincs Krisztiben, mert ő az abszolút jó. Ehhez képest a haragtartás is negatív tulajdonság... Akkor hogy működik ez az abszolút jóság dolog? Nem szereti az anyját, nem megy oda hozzá, mert elhagyta kiskorában... (Brühühü...)

Az új ruhája is megfakult, amiről eszébe jutott Péter... (100 oldal óta először!!!)

Ismét egy nagy, sírós jelenet, majd snitt...

Kezdem unni a rendőrös részeket... Otthagyták Gábor portáján őket, aki készségesen beengedi a rendőröket. Vikiről kérdezik, de nem hajlandó válaszolni. Jenő elfelejti nézni a falon a díszeket (Ez ki van hangsúlyozva a könyvben! Nem vicc!) annyira meglepi, hogy Richárd mindent kiterít érzékeny lelkületű Casanovánk elé. Gábor közli, hogy nem szolgáltat infót, mire a rendőrök megköszönik a segítséget, és elmennek!!! AKADÁLYOZNAK TITEKET ZSARUKÁIM, NEM TŰNIK FEL???

És még mindig a rendőröknél vagyunk, akik elmennek Kovácsné házához, és már csak a popcorn hiányzik a kezükből... premierplánban, 4D-s verzióban nézik végig doulby 2.0-ban, ahogy az épületet felgyújtják... meg sem próbálnak semmit sem tenni, csak cigire gyújtanak... Közben Gábor lelép, és elvesztik a nyomát!!! Miért mentek át a másik házhoz??? Katasztrófa turistáskodni??? Hogy képezték ki ezt a két idiótát?

Kriszti már megint bőg!!! Mi a francon hatódott meg? Hogy újra vele tart az egér? KAMU!!!!

Most meg lerázza... hogy van ez? Kriszti figyelmezteti az egeret, hogy ha túl veszélyes, ne menjen vele, apelláta nincs. Még semmi nem történik, a csaj csak sétál, erre...

"Nem megmondtam, hogy ne gyere utánam? Túl veszélyes!" MI? Az, hogy követ? Naná, hogy veszélyes, hátha elveszti a maradék agysejtjét is szerencsétlen négylábú...

Kisegér, kisegér, villám sújtotta,
Pörzsölődött bundája, és farka,
Életében hős volt, halálában békés
Kriszti mellett eltűrte az IQ csökkenést.

Milyen sas szeme lehet a csajnak, hogy 1 kilométerről látja valakinek kristálytisztán a vonásait. Ez valami tündéri, vagy valami angyali dolog, mert hogy ember nem lát ilyen jól, az fix. Ez miért nincs kifejtve?

Kriszti rájön, hogy valami bűzlik, mert majdnem belevág egy villám... Viki gyorsan kipusztította a fauna egy
szeletét (elpusztult a könyv egyetlen értelmes életformája R.I.P.) "Kis útitársam, legjobb barátom halott volt." - Péter meg csak egy random lyuktömő? De gyorsan megfeledkeztél a srácról...

"Immár tisztában voltam vele, kivel állok szemben, és abban is biztos voltam, hogy neki fogalma sincs, milyen kapcsolatban állunk egymással." - miből gondolod? Belelátsz a fejébe? És te honnan tudod? Onnan, hogy kikupáltak a tündérek?

Oké, Viki odasétál Krisztihez (csak lazán, haver!). Az alábbi párbeszéd folyik:

"- Üdvözöllek a Pokol kapujában!

- Részemről a szerencse - feleltem ironikusan.

- Látom egy kissé kimerült vagy. Nem akarsz leülni és pihenni egyet?

Ebben igaza volt. Valóban fáradtnak éreztem magam..." - Én a csaj helyében itt kezdenék el arról gondolkodni, hogy megméretem a vércukor szintemet... Az okozhat ennyi fáradékony pillanatot... " ...a gyógyítás sok erőmet elszívta" - Most őszintén... először azt mondtad, kedves Kriszti, hogy 1 hétig ejtőztél a faluban, mert ki kellett pihenned a fáradalmaidat a gyógyítás után. Megértettük. Most meg mégis a gyógyítás okozta fáradalmakkal jössz??? VALLD BE, HOGY DEROGÁL A MUNKA!!!!

Kriszti egy puha lelkű csigabiga... Erre nem lehet mást mondani... "felrobbantott egy kis halmot nem messze tőlünk. Elég megrázó élmény volt..." Ha beléd vágott volna az a villám, és nem téveszt célt (RIP Little Mouse), na az lett volna megrázó élmény!!!

Kriszti a pszichológus terapeuta??? Csak mert a csaj kérdezett néhány hülyét, Viki leül, és elmerengve elkezdi mesélni neki a múltjáról... A nagy és gonosz lány, aki képes bárkit megölni nem hogy a vetélytársára támadna, és ellenszegülne, úgy mesél Krisztinek, mintha ő lenne Dr. Phil!!!!

Kriszti megtudja, hogy Viki élete nem volt leányálom, az ANYJÁVAL együtt verték, aki egyébként cselédnek használta. Erre mit mond Kriszti? Hogy csak a csaj javát akarták... Jah, azért verték úgy, hogy majdnem a lelket is kiverték a szerencsétlenből... Köszönjük, Kriszti, húzzál el a jobb színen! (Elmeséltem valakinek ezt a részt, és mit mondott: Úgy tűnik nem tudja, milyen az, mikor verik az embert. Krisztit kellett volna odarakni, hogy megtudja, hogy milyen módon akarták a javát... Kíváncsi lennék, utána is ezt mondaná-e.)
Egyébként egy újabb pszichológiai részlettel jönnék még elő. Az anyját is verték. Ilyenkor valahogy az emberben feléled az ösztön, és részvétet érez a másik embertársa iránt, akivel szintén az történik, mint vele... Jah, tényleg... hisz anyuci egy érzéketlen tapló, aki csak zabálni tud... Bocs, nem szóltam...

Na ne... ezt a fordulatot! A pszichónak egy puhány rinyagép a nővére??? Ki hitte volna... Richárd biztos már az előtt tudta, hogy a lányok csak tervben voltak, Jenő meg eközben is az ablakon bámult ki. "Nem tudhatta, hogy a mi heves vitánkat kísérve fény, és sötétség váltogatta egymást a közelünkben..." - Hol volt itt heves vita? És ha nem tudhattad, akkor mégis honnan tudtad meg? (Rejtély, hogy ki ennek a csajnak a besúgója, de valaki adja már le neki a drótot, hogy ne legyen ennyire ostoba!) Lemaradtam valamiről? Francba, átpihentem, és bagóztam ezt is... *műdurcával egy kavicsot rugdos*

Miért ne, megjelent Stan és Pan (akik a fényt és a sötétséget követhették, mint Három Királyok a csillagot), és Jenőnek naná, hogy csillog a szeme, mint a gyémánt.

Itt végre bemutatkoznak, és Kriszta irányítani akarja Viki gondolatait, úgyhogy megint előhozakodik azzal, hogy kirakta az anyja otthonról. Richárd megütközik a tényen, hogy a lányok tesók! (Van, amiről ez a pasi sem tud? Na, én ezen ütköztem meg!)

Gyorsan kiderítik, hogy mind a ketten a természetbe, meg a könyvekbe menekültek, mert kirekesztették őket. Csúnya, gonosz emberek! De figyeljetek már kislányok, mindenki megválaszthatja, hogy milyen lesz... Nem vagytok hosszú távon életképesek (életre valók)...

Kriszti saját bevallása szerint visszahúzódó lett... IGEN? Ehhez képest Péterben azonnal megbízott, a falusiakban is, mindenkiben!!! Egy visszahúzódó ember nem ilyen... Nem haverkodik szívesen. Nem bánik ennyire közvetlenül az emberekkel (lásd.: a már korábban emlegetett és kihangsúlyozott részt, mikor a tónál volt fürdőzni, ahol fölszedte a falusi, akinek beteg volt a gyereke).

Jön a melodráma sokadik felvonása. Jön egy férfi, fene se tudja honnan, vagy ki a franc az. Viki azonnal tenné el láb alól, de Kriszti hősként eléje vágódik, és megmenti, miközben a két rendőr (akik készültek ám! figyuzzatok, mivel!) elkapják Vikit és megkötözik!

Padlót fogtam... Péter (akinek kevesebb időbe került megtalálni Vikit, mint Krisztinek, pedig később indult...) az élettelen testet tartja a kezében, de a csaj még mindig mesél, E/1-ben!!! Mi ez? Egy testen kívüli élmény?

Attól viszont mindenki padlót fog, mit mesél a csaj, míg "szunyókál", úgyhogy mielőtt a következő szakaszokat olvassátok, legyetek szívesek, üljetek le. Megvan? Nem, te még nem ülsz! Nem hiszel nekem? A te hibád...

(O_o) EZ MEG MI A JÓSÁGOS... Figyeljétek az alábbi jelenetet... (nem szó szerinti idézet): Kriszti feláldozza magát Petyáért, Petya bőg egy sort, hogy ő már egyszer megmentette a lányt, nem akarja elveszteni! Erre Viki meghatódik, hogy bár őt is úgy szeretné valaki, mint Krisztit. Erre Richárd közbevág, hogy dehát nézzé már a Jenőre, hát az ott kivan, hogy nem figyelsz rá! Kriszti ránéz, és még soha nem érzett érzés keríti hatalmába, imádja, szereti a pasit, akinek most tudta meg a nevét. Egymáshoz rohannak (lassított felvétel, nyálas zene, pillangók röpködnek, süt a nap, zöldellik a fű), közben kinő a csaj szárnya, majd összeölelkeznek.

Kriszti váratlanul magához tér, és kijelenti, hogy az angyalok halhatatlanok. Péter bejelenti, hogy ő végig csak a csajra gondolt, a csaj (hogy leplezze, a pasit egy egérrel csalta meg) Péter szemébe hazudja, hogy a nehéz szakaszokon (hol volt itt nehézsége? amikor aludnia kellett vagy amikor sírni? Várjunk! Kezdett kiszáradni a könnycsatornák túlzott igénybevételétől? Erre nem számítottam...) csak úgy tudott túljutni, ha a srácra gondolt, és hogy így, meg úgy imádja, szereti stb... (Menten elcsöpögök az asztal alatt... Már értem, miért maradtál állva...). Szóval Viki megjavul, mindenki társra talál stb... Hogy ezt honnan tudom?
Azt hinnétek, ennél nincs lejjebb. Van! A prológus!
Csapnak egy kettős lagzit a lányok, ahol az első számú vendég, akit ki kell emelni, a Máté nevű rendőr! (Jó, ha a filmváltozatban a 1000000. járókelő szerepét megkapná, de ő van kiemelve!!!) Richárd leváltotta a feleségét Enikőre (nem számít, hogy a házasság tartozéka volt egy gyerek is, a lényeg, hogy a pasinak jó legyen, nem kell ezt a házasságot megpróbálni rendbe hozni - annak ellenére, hogy azt sem tudjuk, miért vált el a feleségétől, mi volt a probléma -, a gyereknek jobb apa nélkül felnőni. Gratulálok Richárdnak, hogy rendőrként mennyire jó példát mutat mindenkinek...), ott vannak a fancsali szülők, meg mindenki, aki még életben van.

És mi a lezárás? "És mi történt az árnyakkal? Vajon annyiban hagyták, hogy egy áldozatuk kiszabaduljon a karmaik közül, és jó útra térjen?..."

Most, hogy befejeztem a könyvet, olyan üresnek érzem magam, mint ahogy az a konzervdoboz érezheti magát, amiből reggel megettem a májkrémet. Tudjátok, most lehetne rengeteg dolgot belemagyarázni a regénybe, és rám fogni, hogy nincs fantáziám kipótolni bizonyos részeket, amiket az író rám, mint olvasóra bízott. Tessék, az írásaimban helyenként megtettem, bár lehet, hogy sokaknak az a változat nemigazán nyerte el a tetszését. De komolyan próbálkoztam elképzelni, hogy mik zajlottak le a könyvben a hátterekben, a fejekben, mindenhol. Irreális karakterek garmadáját mutatja fel a könyv, mert mindenki jóságos, segítőkész (na jó, egy kivétellel, aki nem engedte be a zsarukat...), ilyen idióta rendőrökkel, akik még azt sem tudják, hogy zajlik egy nyomozás, és ha valahova nem jutnak be, akkor lelke rajta módon feladják..., olyan főszereplőkkel, mint Viki és Kriszti (ez utóbbi Mary Sue)...És ezek az irreális karakterek úgy mozognak a színen, mint egy csapat üres báb, olyan párbeszédekkel, amik kidolgozatlan sallangok... Hogy a legrészletesebb leírásokat a házakról, azok belsejéről és udvarairól kapjuk, egyszerűen QUATSCH! (Ahogy 2/8-ad része az őseimnek mondaná.) Erre nem találok jobb szót.
A könyv azért horror, mert rémes olvasni; azért krimi, mert nem az, azért romantikus, mert ha két szereplő találkozik, megállapítják egymásról, milyen jól néz ki a másik (a belső értékekre, vagy akárcsak a másik nevére már a kutya sem kíváncsi), és rögtön egymásba szeretnek, majd 1 oldal után megkérik a lányok kezét...
Az egyik dühöngésem alkalmával már ott tartottam, hogy minden szereplőt az indokolatlanságuk okán lemészároltam volna, a könyvet felgyújtottam volna utánuk, és mindenki R.I.P.-elt volna a sztoriban (az egérkét kivéve)... Olyan lettem volna, mint Shakespeare: valakinek meg kell halnia a végén, de nem csak egy embernek, mindenkinek!

Összegzésként: megszenvedtem a könyvvel, és nehezen, de túléltem. Szeretnék köszönetet mondani... Timusnak, hogy elviselt azon a bizonyos estén (éljen a Póker!), A-nak, akit nem lepleznék le, de a legkritikusabb pontoknál mindig kihúzott valami aprósággal, hogy tovább tudjam olvasni a könyvet. Pár sora is megvigasztalta a lelki világomat még azokon a pontokon is, amikor mélyebbre kerültem, mint szerettem volna, mert ez a történet eszembe juttatta életem több pontját, majd szembe köpött. Kiröhögi az áldozatul esett embereket, ledegradálja azt, amilyen szörnyűség az emberrel történhet! Köszönöm továbbá a szüleimnek, hogy nekik hiányoznék, ha nem lennék - még ha azt mondják is, hogy néha egy is sok belőlem. Külön köszönet édesanyámnak, aki a bejegyzések írása közben elviselte a közös légkört. Örülök, hogy az egyik pontnál betehettem az ő gondolatát is az egyik bejegyzésbe. Továbbá köszönöm a blökinek a hátsó udvarban, hogy mehettem hozzá lelkizni, sétálni, mint egy terápiás zombi. A kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja... - viszont ez a kötet se a kutyán kívül, se a kutyán belül nem lesz a barátom... never again...