Borbás Edina - Hullámok csapdája

Mikor először szembe jött velem a könyv borítója, valamiért Emily Giffin, és Sarah Dessen jutottak eszembe. Ritkán olvasok "csajos" könyvet, mert nagyon ritkán találok olyant, ami igazán tetszik. Itt már a borító is mutatja, hogy valami könnyed iromány kerül az olvasó kezébe. Úgy harangozták be, mint "az év strandkönyve", ami kissé, bevallom, megijesztett.

A történet az, hogy van egy 26 éves főhősünk, Arabella, aki kihajítaná a pasiját, de azt nem lehet levakarni. Egy meleg sráccal, Leevel lakik együtt. Imádja a zenét, és bármilyen zenei fellépést elvállal, mert szüksége van a pénzre. Ezért is jelentkezik "A nagy kaland" nevű reality showba, amely csinos összeget ad a nyertesnek.

Párokban kell feladatokat teljesíteni. Nagy szerencsével kerül csak be a showba, aminek mindig folytatódnia kell. Akkor is, ha merényleteket követnek el a játékosok családtagjai ellen. Akkor is, ha már a műsorvezetőket és a játékosokat fenyegetik, akik viszont el vannak zárva egy hajón - ami a börtönükké válik.

Arabella közben újra rátalál a szerelemre, de az a kamerák, és a rengeteg színjáték miatt meglehetősen nehézkes mederben folyik. Mit lehet tehát tenni? Például mindent a győzelemért...

Azért csak ennyit mesélnék a történetről, mert magában a könyvben nem történik túl sok dolog. Mindenki szerelmes lesz, sokan vívódnak, néhányan megcsalják a párjukat, mások hűségesek maradnak. Olyan hangulata van az egész könyvnek, mintha leülnék a tv elé, bekapcsolnám, és elkezdenék nézni egy reality showt. Amit ezzel kapcsolatban némileg hiányoltam, hogy a játékosok komolyabb feladatot kapjanak, mint az ablakpucolás, vagy a vasalás. Nem hiszem, hogy a nézőket leköti, ha hétköznapi munkákkal foglalkozó feladatokat végző játékosokat kell bámulnia este a tv-ben. Unalmas, és értelmetlen, lehetett volna a szálakat csavarni, hogy érdekesebb legyen a játék, nem pedig házimunkával lefárasztani a játékosokat. Egy másik dolog az, hogy időügyileg nem tudjuk, milyen hosszú is a játék, mert mindig más intervallum szerepel a könyvben...
Ami más fekvést ad az egész játéknak, hogy az olvasó megfordul a kulisszák mögött is. Így, mikor a játékot látjuk Arabella E/1-ben mesél, míg a háttérmunkálatoknál személytelen, E/3-as nézőpontba váltunk.

Ez a kettős nézőpont remek megoldás, de valahogy a háttér dolgok, mint az, mit csinál Bob, vagy mit Samantha korántsem kötöttek le annyira, mint az Arabella körül folyó események. Az írónő remekül vágta el a szálakat, és valahogy mindig pont úgy, hogy az utolsó oldalra érve néztem, hol a többi? Hozzátenném, számomra a Bob-Samantha szál kissé erőltetettre sikerült, viszont egy másik páros (akiket megkedveltem) kárpótolt mindenért... Erről később...

(Forrás: http://www.a1-discount-cruises.com/)

Lendületes, könnyed írás lett, ami néhol humorral fűszerezett, rengeteg helyen romantikával kavarva. Néhol túlontúl cukormázasnak találtam, de ezt nem írnám a könyv negatívumai közé. Egyszerűen nekem nem az ilyen romantika jön be a könyvekben, ez minden. Nem hiszem, hogy van szerelem első látásra, és hogy ismeretlen emberekbe csak úgy bele lehet szeretni egyik pillanatról a másikra. Amiért Bob és Samantha ügyét szintén nem értettem, az is hasonló indíttatású. Mi baja van Samanthának? Az a tudat nyugtat, hogy lesz egy második kötete is, így talán kiderül, hogy miért a hirtelen nagy váltás, és miért pont abba az irányba, ahova... Illetve remélhetőleg minden más kérdésre is választ kapok.

A történetben megbúvó klisék (például, hogy a jó kislányt elbűvöli a gazdag híresség) sem voltak zavaróak, mert az írónő olyan stílussal dolgozik, ami visz tovább és tovább, mígnem elér az ember az utolsó oldalra...
Azt ígérték, hogy lesz benne krimi szál is, viszont ebből nagyon minimális érezhető, és azt sem nevezném krimi szálnak. Ez az a része a regénynek, amiért egyetlen pontot levontam. Nem éreztem a rettegést, aminek át kellett volna ütnie a fenyegetettség miatt. Megtudják a játékosok, hogy baj van, de mindenki úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna... A végén az olvasó arcába csapják a megoldást, és le van tudva az egész, úgyhogy ezen a téren kicsit összecsapottnak éreztem - még annak ellenére is, hogy a romantikán van a hangsúly, kidolgozottabbnak kellett volna lennie.

Karakterek tekintetében meglehetősen sokszínű palettát kapunk. Arabella, a főhős egy Mary-Sue, egy "jó kislány". Mindenkinek jót akar, nem akar megbántani másokat, nem cselekszik rosszat, stb. Az elején laza, kissé esetlen karakter, akiről megtudjuk, hogy okos - sokféle érdekes tényt tud/ismer. A műveltségének a "megmutatása" szimpatikus vonás volt, de az már kevésbé, amikor hűtlen volt a karakteréhez, vagy mikor túlzásba vitte a "poénosnak" szánt megjegyzéseket. Az a se-veled-se-nélküled játék, amit produkál, szintén nem jött be (már Samantha esetében sem nyert, Arabellánál meg főleg nem, hisz ő a főhős).

David, a sportoló, akinek füstbe ment a karrierje, azért jelentkezik a játékba, hogy rendbe hozza az életét. Eleinte mogorva, és érthetetlennek találtam, hogy a lánnyal való második találkozásakor meg már mézes-mázasan viselkedik vele.
Viszont az ő párosukat lepipálta nálam Russel és Suzi. Igaz, ők nem alkotnak párt a játékban, de ők ketten nálam mindent vittek. Suzi a vagány csaj, mindenkinek beszólogat, dühkezelési terápiára járt, néhol még a "trágár" beszéd is bejön a képbe (azért írtam idézőjelben, mert moderálja magát). Lelkesedik a sorozatgyilkosokért, meglehetősen különc, és pontosan ezért kedveltem meg.
A másik karakter Russel, a "jó fiú". Kicsit elveszett, kicsit megtalálja magát, kicsit (nagyon) naiv, álmodozó természet. Mindent odaadna a partnerének, igazi úriember. Ritkán jönnek be a "jó fiúk" a könyvekben, de Russel valamiért megfogott.
A játékban persze megtalálható még a gazdag apuci elkényeztetett kicsi lánya, egy beszólogatós, lenéző csajszi, egy szadista srác, egy fura pasas, aki a családját hagyja otthon, továbbá egy "csoki fiú" (hogy Suzi szavajárásával fejezzem ki magam), aki félénk, és titkolja a múltját. A múltját, ami szül egy nevetséges helyzetet: attól, hogy valakinek mi az anyja, apja, nagyapja, nagyanyja, egyéb rokona, mi a túróért kell kiakadni? Nem mindegy, honnan származik az ember? A lényeg az, hogy mivé lett, nem az, hogy honnan jön... 

Összességében nézve egy rózsaszín cukormázas, romantikus történet minimális erotikával, némi humorral. Aki ki akar kapcsolni, és szereti a műfajt, az fogja kézbe bátran, mert van olyan jó (néhány esetben jobb is), mint néhány bestseller.

*****

ui.: Ugyan nem jutottam ki vele a strandra, úgyhogy nem tudom, hogy "az év strandkönyve" jelző helytáll-e, de egy 5 órás út alatt le tudott kötni...