The Beastly Boys - Werewolf versus Dragon (AABB 1) •Vérfarkas a Sárkány ellen•

Fülszöveg
When a dragon arrives at the RSPCB, a rescue center for rare and endangered beasts, Ulf the werewolf uncovers a dark and ghostly secret. With the help of Orson the giant, Tiana the fairy and Dr. Fielding, Ulf must stop the most evil beast hunter in the world.
This gripping adventure story is the first in the An Awfully Beastly Business series.

•••••

Történetünk középpontjában Ulf, a kis vérfarkas áll, aki egy szörnyek számára fenntartott - nevezzük ennek - intézetben, az RSPCB -ben (The Royal Society for the Prevention of Cruelty to Beasts = Nagyszerű/Királyi társaság a Szörnyekkel szembeni kegyetlenkedés elhárításáért, talán így lehetne valahogy lefordítani) lakik több más szörnyeteggel együtt. Akad itt például Giranha, óriás, pixie, vízköpő és még sok más érdekes lény, akik menedéket, biztonságot keresnek itt, illetve szükség esetén segítséget (ha megsérülnek, megbetegszenek stb...) Azonban életüket beárnyékolja, mikor meghal egy sárkány, és kiderül: veszély fenyegeti a központban lakó szörnyek életét, ugyanis egy titokzatos akárki vadászik a szörnyekre.

Ulf azonban nem hagyja annyiban ezt a dolgot, legjobb barátjával, Tianával - a pixievel - nyomozni kezd, és amint kiderít valamit, azonnal elmondja az intézetet felügyelő professzornak...

Ez a gyöngyszem egy turkálóban jött velem szembe, és mivel elsőre olyan angol nyelvű olvasmányt szerettem volna, ami könnyen megérhető, ennek ellenére idegen nyelvű stb... ezért esett rá a választásom. Ezek után bízom benne, hogy egyre több olyan könyv akad a kezembe, ami nem magyar nyelvű, és azt hiszem ez kezdésnek bevált.


Kiket takar a "The Beastly Boys" elnevezés? A borító alatt 3 személy keze munkája rejtőzik, név szerint: Matthew Morgan, David Sinden és Guy Macdonald, akiknek már egészen szép sorozatot sikerült megalkotniuk az An Awfully Beastly Business név alatt, aminek ez az első kötete.


És az alkotók után végre lássuk magát a művet.

Maga a történet mesésen indul, és maga a nyelvezete is eléggé gyermekekhez mérten mesés. Arra, hogy ilyen gyermeki műfajjal lesz dolga az olvasónak, már maga a borító is utal. Ugyan ezen a képen nem látszik, de a könyvnek a valóságban háromdimenziós eleje van. Az egyik kép, ami fentebb is látszik, mikor a fiú átlagos, a hold kissé csonka, viszont, ha megbillentjük a könyvet, a fiúból a telehold hatására vérszomjas vérfarkas válik.

A borító alatt több, a történethez szorosan kapcsolódó rajzocska is található, és itt adódott az első komolyabb problémám a könyvvel.

A történet ugyanis úgy indul, hogy megölnek egy sárkányt, de ahhoz, hogy kiderítsék, mi végzett vele, fel kell boncolni. Namár most, nem hiszem, hogy egy gyermekeknek szóló meséskönyvben részletezni kellene, hogyan és milyét veszik ki annak a szerencsétlenül járt sárkánynak. Az még hagyján, hogy egy teljes fejezet foglalkozik a sárkány külső vizsgálatával, de egy újabb fejezetben már fel is darabolják szerencsétlent. Az ehhez tartozó képhez csak annyit fűznék: mintha magát a láncfűrészes gyilkost rakták volna oda. A jóságos professzorból egy fűrészes hentelőgépet sikerült kihozni, ördögi vigyorral a képén, ami a történetben - szöveggel leírva is - pontosan így hat.


A másik dolog, ami ezen felül nem tetszett a történet folyamán, az a kisfiú "dobozcipelése". Az a szerencsétlen gyerek elindul az egyik fejezetben egy dobozzal a padlásra, de aztán ajánlkozik, hogy megmutatja valakinek az egész "komplexumot", így a doboz meg a helyén marad. Mikor a következő alkalommal is le akarják rázni, akkor megint azt a nyomorult dobozt kell cipelnie, csakhogy ne hallja a felnőttek beszédét. Hát nem volt (kb.) 6-7 fejezet alatt ott egy másik lény, aki felvitte volna a padlásra? Pedig a körút alatt kiderül, hogy nem csak Ulf lakik ott, hanem egy tucatnyi másik szörny is. Értem én, hogy akadnak köztük betegek stb..., de biztos, hogy nem mindegyik volt az.


Apropó, szörnyek. Ugye főhősünk vérfarkas, ez nem is titok az elejétől kezdve tudjuk, de vajon a főhős is tudja? Nem derül ki, mióta az, de mikor a prof elkezdi vizsgálgatni az átváltozása előtt teljesen olyan volt, mintha a gyerek még soha nem változott volna át, pedig minden teliholdkor megtörténik az átalakulás. Akkor hogy is van ez? Miért kellett a gyerek szájába adni, hogy "És ez normális így?" Persze, valahogy meg kell magyarázni, hogy mik az ismérvei egy vérfarkasnak stb... de miért pont így?


Senki ne értsen félre, értem én, hogy miért kell Ulfnak a padlásra menni, de a folyosón akkor mit keresnek csontvázak?


Több ponton megkérdőjeleztem, hogy ez most tényleg gyerekeknek szóló meséskönyv akart-e lenni, vagy mi? A végénél is elgondolkoztam ezen, viszont a közepén vannak események, amik miatt azt mondom: igen, ez egy igazi gyerekeknek szóló mesés kötet.


Ilyen volt a lények és a hely komplett bemutatása, illetve az a rész, mikor az óriás, a vérfarkas, és a pixie együtt voltak - illetve inkább csak mikor az utóbbi kettő. Az óriás gyerekkönyvhöz képest túlontúl aggresszíven viselkedett. A fiatalabb generációt ne arra tanítsuk már, hogy "ha nagyobb vagyok, nagyobbat ütök, és letarolok mindenkit", ilyen téren az üzenete kissé sántít, nem látom benne a tanító célzatot, ami pedig a mesék sajátja - jobb esetben.


A főgonoszokról is essék szó. Míg egy átlag gyerekmesében boszorkányok vannak, itt 3 galád fickót kapunk, akik ugye nagy gonoszságra készülnek, ám van egy agyafúrt főnökük. Két társa ama tanokat adja le a gyerekeknek, ha túszokat ejtenek, mindig legyen náluk: gázmaszk, altatógáz, valami cella/erős lánc. Mesékből tanítsuk meg gyermekeinket a gengszter élet alapjaira...


Ami mégis mellette szól, az pontosan az egyszerű nyelvezete, a gyermekies hangvétel, és jónéhány képecske, amik nem sikerültek annyira ijesztőre. Ezek mellett a története is eléggé egyszerű, a ház és a birtok bemutatása remekre sikeredett, akárcsak azon lényeké, amik nem olyan népszerűek/teljesen újak a mesevilágban, és ehhez képest logikusan felépített, mindennek megvan a miértje - még ha nem is tetszett, hogy ilyen ürüggyel rázzák le a srácot, ettől függetlenül még a dobozos jeleneteket is értettem. A giranhán (ami a griff és a piranja keresztezése) és a hozzá hasonló lényeken csak mosolyogni tudtam, de például Tiana kifejezetten bájos volt. Ennek ellenére én mégis Druce volt az a szereplő, akit sajnáltam, hogy nincs benne többet, mert őt találtam a legérdekesebbnek.


Összességében nézve nekem tetszett a kötet, annak ellenére, hogy ha egy kisgyereknek mesélném, olvasásnál itt-ott átugrálnék/átköltenék részeket, hogy finomítsam mind a mondanivalót, mind a hangvételt - nem részletezném, hogyan kell kivenni egy sárkány szívét stb... az ilyesmit nem tartom mesébe illő elemnek, boncolás ide vagy oda - és noha megjelenik a tipikus mesevég, ennek ellenére valahogy a tanulság háttérben marad. 
Idősebb gyerekeknek szerintem kikapcsoló olvasmány (a durvább részek ellenére is)...