Tonna vagyok. A teljes nevem Kilo Tonna. Szexbomba szeretnék lenni, ha nagy leszek. Nemrégiben érkeztem a nedves vidéki városkába, Fossba, hogy új otthonra, új barátokra, új kihívásokra leljek. Ujjuj, de meglepődök majd, amikor kiderül, hogy Kis Rakás, a gyerekkori indián barátom valójában farkasember, új szerelmem pedig bevallja, hogy nem évvesztes, hanem vámpír.
Szúnyog, a vegetáriánus vámpír, aki évek óta csak vérnarancson és csigavéren él családjával, a Különc famíliával együtt, egy szép napon rádöbben arra, hogy mindannyian súlyos hiánybetegségben szenvednek. A kór neve vérszegénység. Egyetlen, csakis egyetlen módon menekülhetnek meg a biztos haláltól: Nos, ezt nem árulhatom el.
Péntek 13-án a városkában élőhalottak kelnek ki sírjukból, halott kislányok másznak ki a kútból, hogy később, az adásszünetben benne legyenek a tévében. A függetlenség napjának végén Foss határában leszállnak a Hitlernek öltözött földönkívüliek, akiknek csak egy céljuk van: A földlakókat leigázni, vagyonukat és értékeiket ellopni, gyermekeiket kísérleti célra elrabolni, őket pedig mind egy szálig kiírtani. De hiszen ez már nem is egy, hanem három! Ó, a csudába, sosem voltam jó fizikából...
Alkonyattól pirkadatig senki, a világon senki nem állíthatja meg őket, csakis egy ember: A törvény helyi őre, a seriff, aki történetesen az én szűkszavú apám.
•••••
Manapság már szinte elvárás, ha van egy felkapottabb mű, akkor legyen neki paródiája is. Így járt anno a Star Wars, illetve a Harry Potter, amik megjelenése után jöttek az újabb és újabb humoros kötetek. Ezen sorból nem hiányozhat Stephenie Meyer Alkonyat című vámpírsorozata sem, amiből már készült filmparódia, és könyvparódia egyaránt.
Ezúttal egy magyar író tollából megszületett paródiát szeretnék bemutatni nektek, mely az "Agykonyak" nevet viseli.
Kilo Tonna átlag feletti lány, főleg, ha a testtömegét nézzük. Imád balettozni, "remek a sportokban", és tisztában van "karcsú" alkatával. Elköltözik apjához Fossba, ahol megismerkedik Szúnyoggal, a vámpírral, továbbá Kis köcsöggel... akarom mondani Kis Rakással, a vérfarkassal, aki gyerekkori barátja, és a rózsaszín masnijairól ismerni fel.
Tonna hamar beilleszkedik, éli a maga kis életét, míg rá nem jön, hogy Szúnyog egy hiperszuper képességekkel megáldott vámpír, akinek minden foga szemfog, a fogsora kivehető, és járókerettel hasít keresztül az erdőn, ha Tonna a hátára kerül, még nyögdécsel is hozzá.
Azonban, az élete nem fenékig tejfel, kiváltképpen, mikor megjelennek a függetlenség utolsó napján az ufók, meg halottak kelnek életre, no meg ott van a Különc család, akik meg akarják csinálni az Agykonyakot, amihez az egyik alapanyag nem más, mint...
Mit is lehet elmondani erről a kötetről azon túl, hogy helyenként a "pihent" jelzőt aggatnám rá, helyenként pedig az "elcsépelt"-et? Az, hogy az Alkonyatból paródia készül, nem újdonság, elvégre már megjelent egy New Mona címen egy külföldi író tollából valami hasonló (még nem olvastam, de majd egyszer remélhetőleg annak is eljön az ideje).
Ez a kisujjnyi vastagságú könyvecske az elején még valamelyest követi az eredeti eseményeket - persze, némileg lerövidítve, itt-ott módosítva -, majd a végén teljesen másba kap bele az író, előrángatja a Kör és a Függetlenség napja című filmeket, no meg a Péntek 13 -at.
A történet a kezdeteknél ígéretes, Tonna például a rozoga verda helyett egy úthengert kap, amit rózsaszínre pingáltak, és ezzel az író kiaknáz néhány remek helyzetkomikumot. A másik ilyen a lány "karcsú" alkata, aminek kifigurázása szintén remek lehetőséget rejt, és az író rendre meg is találja ezeket. A vámpíros részek szintén ilyenek voltak - a járókeretes jelenet, meg a végén az ufók egyezkedése a vámpírokkal -, azonban ennél sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből az egészből.
A vérfarkasos / farkasemberes részek például eléggé gyengére sikeredtek, a rózsaszín masnis utalás inkább lehangoló volt, mint mulattató, illetve a végén azok az ufók, akik Hitlerre hasonlítottak... Nem, ez nekem nemigazán jött be. Sajnáltam, hogy a vékonyság az egész paródia kárára ment, mert nem lettek kihasználva bizonyos helyzetek, amik sokkal mulatságosabbak lehettek volna, mégsem voltak azok.
Mondhatnám azt is, hogy a könyv egészen addig jó volt, míg nem vérfarkasos rész jött, illetve, míg nem ugrottak be a képbe az ufók, akiknek tényleg az egyezkedéses jelenet volt az egyetlen értékelhető megmozdulásuk, az utána következő "rituáléjuk" is amolyan "kell bele valami undorító poén" -ként jött át, ha már nem akadt benne túlzottan sok "szexuális" poén (aminek egyébként örültem, és ahol volt is ilyen, ott tényleg beleillett).
Összességében nézve nekem kicsit csalódás volt ez a kötet, mert az Alkonyatot sok helyütt "meg lehet támadni" humorizálás szempontjából, rengeteg olyan jelenete van a könyvnek, amit érdemes és ki is lehet figurázni. Talán, ha kicsit több oldalból állt volna a kötet, akkor ez sikerült volna, de így nekem csak egy közepes, lelaposodó akármiként kerül fel az olvasott könyveim közé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése