Olvasás 7 hete - 5. hét

Elérkeztünk hát az Olvasás 7 hete 5. hetéhez, ami nemcsak azt jelenti, hogy egyre kevesebb hét van vissza, hanem azt is, hogy kaptunk újabb, érdekes témákat, amik ezúttal:

Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben? 

Korábban már írtam egy cikket arról, hogy változtatja-e a személyiségünket, hatással van-e ránk, miket olvasunk, úgyhogy erre ezúttal most nem térnék ki ismételten.

Kedvenc műfajok, avagy milyen könyvet írna legszívesebben.

Hogy miért írom ezt így egybe, mikor két külön témának van feltüntetve? Szerintem ez a két dolog nagyon is összefügg egymással azon tekintetben, hogy az ember amilyen műfajhoz ragaszkodik, amilyen műfajt olvas, olyan műfajban szívesen alkotna is, és nem csak alkotna, alkot is függetlenül attól, hogy gondolatai kézzelfoghatóvá - papírra vetetté - válnak-e, avagy csak a fejében áll össze a kép, és nem osztja meg a nyilvánossággal.

Régebben hallottam egy mondást, mely szerint "Minden olvasó egyben író is.", amit azért tartok roppantmód igaznak, mert valóban, olvasás közben az ember jómaga is eltűnődik rajta, hogy vajon hogy fejezné be a sztorit az író helyében, vajon ő is ilyen-olyan véget szánna annak a karakternek? Ő is ilyen stílusúra írná?

Sokszor, az ember zsörtölődik, hogy egy-egy könyvnek milyen lezárása, vagy kezdése van, vagy hogy az író miért rakta bele egyik-másik fordulatot a kötetbe. Mikor egy-egy ilyen elejtett mondatocskával találkozom, mindig elmosolyodom, hogy mennyire igaz az, hogy néha az olvasók mekkora fantáziával tudnának átírni könyveket, ha módjukban állna, ők milyen csavarokat raknának bele, mennyire fordulatosra szabnák. Azonban, sajnos a könyvek nem olyanok, mint a ruhák, hogy még a kész darabot is itt-ott fel lehet tűzni, be lehet szegni, hozzá lehet toldani, vagy megváltoztatni a szabását, varrását.

Éppen ezért, ha valaki rendelkezik írói ambícióval, kellő kitartással és egy rakat ötlettel, kedvenc könyvéből akár írhat fanfictiont, hogy a könyv többi rajongójával együtt valóban más megvilágításba helyezve a történetet, a szereplőket, az eseményeket átformálják az író által megalkotott világot.
És el is indul az írás rögös útján. Nem egy író kezdi így a pályafutását, hogy fanfiction oldalakra írt, aztán felfedezték benne azt a bizonyos írói faktort, és kiemelkedett a fanfiction írók soraiból, hogy saját világát megteremtve a könyves piacra keveredjen - mint például Cassandra Clare.

Mivel minden olvasó más és más, mindenkinek van egy-egy kedvenc műfaja, vagy olyan, amit szívesebben olvas, amiben nem csak az a jó, hogy van egy témakör, amiben az ember tökéjre fejlesztheti a tudását, hanem az is, hogy megtalálhatja azokat, akik szintén azon műfaj kedvelői, és hosszas eszmecserékbe bonyolódhatnak. Rengeteg olyan olvasóval találkoztam, akik kifejezetten egy-egy műfajt preferálnak, és úgy gondolom, hogy ez a bloggerek köreiben is így van, ezért találhatja meg minden olvasói réteg úgymond a maga bloggeri körét, és az ízlésének leginkább megfelelő könyveket, ajánlókat.

Nagyon kevés olyan könyvbaráttal találkoztam eddig, akik tényleg minden témában és műfajban rendelkezdnek kedvenc kötetekkel, legyen szó horrorról, romantikusról, sci-firől, fantasyról, vagy bármiről is. Mindig elképesztettek az olyan olvasók, akik rengeteg műfajban járatosak, mindegyikhez hozzá tudnak szólni, mindegyikben otthonosan mozognak. Ez valami fantasztikus dolog, ami lenyűgöző, és bizonyítja, hogy nem szorulnak be egy-egy műfaj korlátai közé, mernek mást is kipróbálni, másban is elmélyülni.

Mint a blogomon is látszik, legfőképpen a fantasy vonulatot követem pár éve. Az első fantasy jellegű sorozatom (minő meglepő) a Harry Potter volt, és ez szerettette meg velem a műfajt. Ezek után nem volt megállás, jött Lewis, Rees, Carranza, Sandemo, és a többiek. De ez nem volt mindig így, és manapság azt látom, nem is marad sokáig ez az állapot.

Kislányként mindig a klasszikus, misztikus vonulatot kedveltem, és egyik kedvencem a Jane Eyre volt. Egy kellemetlen élmény miatt - ami Jane Austenhoz köthető - viszont letettem a klasszikusokat, és új irányt vettem a fantasy felé. Még a blog nyitásakor is az lebegett a szemem előtt, hogy én csakis és kizárólag fantasykról fogok írni, annak ellenére, hogy mellett olvastam krimit - Hugh Laurie könyve után beiktattam -, vagy drámákat - Shakespeare után -, vagy például verseket - ilyen téren mindig Petőfi Sándor jut eszembe, de azóta már olvastam Gaiman novelláskötetében is. Ezeknél a különbség az volt, hogy ők nem kerültek ki a blogra, sem Laurie könyve, sem Shakespeare, sem Petőfi.

Ezért is használtam az oldalon jódarabig a F. Fantasy Girl elnevezést, amit aztán fokozatosan csak úgy használtam (és használok most is), hogy FFG, mivel már nem tartom igaznak, hogy "Fantasy" Girl lennék, mivel már ugyanúgy szerepelnek romantikus, misztikus könyvek is, akárcsak horror, vagy sci-fi, vagy krimi az oldalon. Igaz, voltak könyvek, amikről nem írtam, csak pár sor került fel róluk a blogra egy-egy régi hózárásban - mint Shakespeare: Szentivánéji álom című drámája, vagy Bogomolov: Titkos küldetés elnevezésű alkotása -, de ez nem azért történt így, mert úgy gondoltam, hogy nincs helye a blogon - függetlenül attól, hogy tetszett-e, avagy sem.

Véleményem szerint a műfaj néha igen is fontos, meghatározó eleme egy-egy könyvnek, alkotásnak, mert így tudja az ember, hogy körülbelül mire számítson (teszem azt, egy YA-fantasytól nem ugyanazt fogja elvárni az illető, mint egy urban-fantasytól, vagy egy M.Á.G.U.S. vagy Forgotten Realm féle fantasy regénytől; de például biztos, hogy máshogy állunk egy romantikus regényhez, és nem úgy vágunk bele, mint mikor sci-fit olvasunk stb...)

Még mindig azt tartom, hogy fő mozgatóelemem a fantasyk világa (mindegy, hogy YA, urban, vagy bármilyen más alfajáról van szó), és noha el-elcsatangolok ettől a műfajtól, valahogy mindig visszahúz a szívem, hogy egyszer-egyszer elrugaszkodjam a valóságból, és ne olyan történeteket olvassak, amik akár a valóságban is megtörténhetnek (mint például krimiknél, egyes horrorkönyveknél, romnatikusoknál, chick-litnél stb...), ezért is szeretem annyira a fantasyk világát, kikapcsolnak, ha jól vannak megírva, akkor szórakoztatnak is, és noha e tárgykörben kevesen tudnak újat mutatni, nem számít, a lényeg, hogy jól mulassak, miközben bejárom egy, valaki más fejéből kipattant világ minden egyes rejtett - vagy éppen kevésbé rejtett - zugát, megismerkedjek a szereplőivel, és hagyjam, hogy magával ragadjon a mese.

A műfajt azért találom még fontosnak, mert aki nem szeret olvasni, annál nagy a valószínűsége, hogy nem olyan olvasmány akadt a kezébe, ami érdekelné, és a legtöbben ez után nem kísérletezgetnek tovább - az olvasás ilyen téren nem olyan, mint a cigaretta, hogy az ember addig-addig próbálgatja, hogy végre sikerüljön az első szálat (jó könyvet) elszívnia (megtalálnia és átrágnia magát rajta), míg végül rászokik. Viszont, aki megtalálja azon könyvek körét, aminek a stílusa, a műfaja bejön neki, az utána nagyobb valószínűséggel fog újabb és újabb "adagokért" menni a könyvlelő helyekre.

Szóval azoknak, akik nem szeretnek olvasni kívánom, hogy ők is találják meg azt a műfajt, ami számukra való, merjenek kockáztatni, és több műfajt kipróbálni!



ui.: Ez egy olyan ember tanácsa, akinek volt időszaka, mikor azt mondta: olvasás? Utálom, én sose fogok könyvet venni önszántamból a kezembe!