"A véleményem nem eladó!"

Ismét  csinálnék egy elmélkedős posztot, mert néhány dolog felett már megint nem tudok csak úgy elsiklani. Ez nem más, mint az ocsmány marketing kergetés, amit néhány kiadó olyan mértékben megenged magának, hogy az már pofátlanság.

Végkiárusítás: 5000-ért pozitív vélemény eladó!

Ami kicsapta a biztosítékot ezúttal az az, hogy egyes kiadók feljogosítva érzik magukat arra, hogy befolyásuk alá vonják a bloggert, és megszabják, mit írhat le adott könyvről, mennyi időn belül, milyen hosszan, hova tegye ki, mekkora méretben stb...

A legtöbb bloggernél megfigyelhető, hogy itt-ott felbukkannak az úgynevezett recenziós ("reci") példányok, ami azt jelenti, hogy valahogy kapcsolatba lépett egymással egy kiadó és egy blogger, melynek eredményeként a bloggernek adott időn belül el kell olvasni, és értékelést (ajánlót) írni a könyvről. Néhány blogger azonban szemmel láthatóan nem tudja, hogyan kezelje mindezt.

Volt egy beszélgetésem egy blogger társammal még régebben, aki azt mondta, jót ír a könyvekről, hátha legközelebb is kap a kiadótól csak úgy ingyen példányt. Ugyanezért pedig fejet is hajt az akaratuk előtt (pl. ha át kell alakítania a blogját külsőre). Ott néztem egy kört, és mikor bátorkodtam volt megkérdezni, hogy "Te most csak recikből szeretnéd fenntartani a blogot?", akkor azt mondta, hogy "Neeem..." (és utána több hónapon keresztül csak olyan bejegyzések kerültek fel az oldalára, amikben XY kiadó(k)nak köszöneteket rebegett a recenziós könyvekért).

Akció! 3 könyvért cserébe
2000 forint/db egy 4 csillagos pozitív vélemény!

A másik fajta blogger, aki azt hajtogatja, ő nem megy oda kiadókhoz, hogy könyvet kuncsorogjon, majd néhány héttel később már azt látjuk a blogján, hogy szerepel egy kifejezetten "recenzió" címke is, mert annyira megtetszett neki az "ingyen könyv" fogalma.

Viszont ez a téma már lerágott a blogger oldalról, de a kiadói fél felett mindenki átsiklik. Mit is kell valójában adni egy recenzióért egy bloggernek? Mivel jár a recenzió írása? Mi az, amit a kiadó elvár?

Külföldön bevett szokás, hazánkban még a szárnyát bontogatja, hogy a kiadó keresi fel a bloggert. Nálunk talán ezt azért is nem lehet megcsinálni, mert már minden 2. blog a neten jóformán könyves blog, és a kiadóknak talán nincs ideje mindet átnyálazni, mennyire igényesek. Ezért többnyire a blogger járja körbe a kiadó háza táját, hogy lehetséges lenne-e a recenzióról beszélgetni. Az igényesebb kiadók látogatási statisztikákat kérnek be, illetve átnézik a blogger blogját, milyen könyvekről írt eddig (mi a profilja - mondhatni), és milyen módon tette ezt.

Láttam már olyant, hogy a kiadó adott valakinek recenziót, majd megnéztem az illető blogját, amin 2 kb. 2 mondatos "röpértékelés" szerepelt, plusz a könyv fülszövege... Tehát a kiadók leggyakrabban azt sem nézik meg, kinek a kezébe adják a könyveket olvasásra.

Saját tapasztalatom az, hogy nem szoktam recenziókat kérni. Van egy-kettő könyv, ami recenzióként beérkezik, de ezek már nagyon megválogatottak. Szükséges hozzá egy nagyon ütős fülszöveg, esetleg olyan írótól kell érkeznie, akitől már olvastam, és megvett magának (ez a gyakoribb manapság). Vagy ismerőssel/barátokkal beszélgettünk az adott könyvről, és ő ajánlotta, akkor szintén elfogadhatónak találom. Miért? Mert nem csak recenziókra akarom építeni a blogot. Úgy érzem, hogy szabályok közé szorítva az olvasás elveszti a szabadság, a szórakoztatás élményét számomra. Ismervén szeszélyes létformámat és azt, hogy meglehetősen hangulatfüggő, mikor mit veszek le a polcomról, előfordulna, hogy esetleg túlcsúszom a kiszabott határidőn.

Még nem volt olyan, hogy 1 hónapnál rövidebb időt adtak volna az adott kötet elolvasására, és számomra ez a normális, mert az életvitelem/életstílusom (nem tudom, minek nevezzem) nem teszi lehetővé, hogy a nap 24 órájából 24-et átolvassak.

Egyrészt szeretek annyit vállalni, amivel bírok is (tehát nem halmozok fel mindenhonnan könyveket), másrészt nem szeretem a késést (és ebbe a határidő be nem tartása is beletartozik, amit szintén nehezen tolerálok). Tehát csak úgy vállalok recenziót, ha tudom, hogy mit vállalok, és képes vagyok a betartására is.

Egy másik dolog, amit szerintem a kiadó jogosan vár el, hogy igényes legyen az ajánló/kritika. Minden egyes írásom után elgondolkozom, hogy "vajon ez most igényes? jól sikerült?" Mi minősül egyáltalán igényes írásnak? A legtöbb esetben nem érkezik kiadói/olvasói visszajelzés, hogy például egy-egy írásom után az adott könyvet elolvasná/nem olvasná el az illető, a kiadó milyen minőségűnek tartja az irományt a könyvről (elégedettek vagy sem), így csak a látogatottsági adatokra tudok hagyatkozni (mennyi embert érdekelt a könyvről alkotott véleményem?), meg az olykor előforduló "szembetalálkozás" - vagyis valaki például könyvhéten/egyéb eseményen, ahol megtalál odajön hozzám, hogy elmondja a véleményét. Szívesen fogadok mindenemű útmutatást, mert írni nem tudok, a véleményemet kifejezni talán még annyira sem (nagyon igyekszem vele minden egyes könyves értékelésnél, és csak az olvasók látják, hogyan is sikerül... botladozva, esetlenül, mankóval megtámogatva...)

Tehát jobban szeretek ilyen téren saját könyvet olvasni, mert arról tök mindegy, mit írok. Pénzt adtam/ adtak mások érte, hogy olvashassam. Akár egy elefántcsordával is megtapostathatnám a kötetet, mert az már saját tulajdon, így szabadon alkothatok róla véleményt is.

Elolvasás nélkül is vállaljuk
pozitív vélemény közzétételét...

Viszont szeretek kiadóktól kapott példányoknál is hasonlóképpen eljárni. Nem azon tekintetben, hogy elefántok lábai alá vetem a reci példányt, hanem azon tekintetben, hogy szeretem ugyanúgy olvasni, mintha nem csak úgy kaptam volna a kiadótól. Szeretem az őszinte véleményalkotást, és szeretem megmondani, ha nem tetszik valami, mert így nem érzem azt, hogy becsapnám magamat, vagy az olvasókat, akik esetlegesen mégis erre tévednek, és ha még alkalomadtán adnak is a véleményemre...

A véleményem nem eladó, és nem adom el a blogot senkinek - nem számít, hogy kiadóról van szó.

Amennyiben a véleményem negatív, az nem a kiadónak szól, nem az író személye ellen irányul (attól, hogy valakinek nem tetszik a könyve, még lehet jó ember, sőt!), hanem egyszerűen nem tetszett a könyv, leírtam róla a véleményem, és kész... Ez a könyv életére nem lesz túl nagy befolyással, csak egy töredéket adok hozzá, és a sok kis töredékből alakul ki a nagy egész...

Vissza kanyarodva ahhoz a témához, hogy mit kérhet a kiadó a bloggertől... egy kiadó egyszer megkért, hogy alakítsam át a blogot úgy, hogy az ő könyvük kiemelkedjen a többi közül, hogy szedjem le a felső menüsort, hogy rögtön látszódjon a könyvük címe, és bejegyzése. Nem! Nem vagyok hajlandó egyik kiadó könyvét a többi fölé emelni csak azért, hogy láthatóbb helyet foglaljon el, vagy a főoldalon rögtön az látszódjon! Etikátlannak találom azt, hogy egyetlen recenzió miatt a kiadó megszabja nekem, hogy

A, Csak pozitívat írhatok a könyvről (ez még nem fordult elő)

B, Ki kell emelnem a könyvet, és különlegesebb bánásmódban részesítsem, mint a többit.

Milyen alapon lenne már az adott kiadó különb, mint a többi? Miért érdemel például X kiadó előbbre való helyet, mint Y. Ennyi erővel minden kiadó írhatna, hogy "De aztán, ha megírtad a recenziódat, akkor mindenhol mi látszódjunk a blogon, jó?"
Könyvet ritkán teszek ki elkülönítve a blogra. Vannak különleges esetek, mint például a Méhek titkos élete, vagy az Éjvilág kampány, amiknél a "jó cél érdekében" történt kiemelés, de egyik esetben sem a kiadó utasított, hogy tegyem ki, mert... 

Beszéltem a napokban másokkal is, akik hasonló élményekről számoltak be különböző kiadók kapcsán, és csak elhűlve hallgattam, hogy miket meg nem engednek maguknak bizonyos kiadók azért cserébe, hogy egy könyvet az adott blogger kezébe nyomnak. Olyant mondani valakinek, hogy "Persze, szívesen adunk recenziót, ha pozitívat írsz róla." illetve olyannal előhozakodni, hogy "Ha megveszed Z című könyvünket T nevű írónktól, akkor adunk recenziót." kicsit zsarolásszagúnak hat. A blogger szubjektív, a saját értékrendjéhez legyen már hű, nem pedig adott kiadóhoz. A kiadónak pedig azt kellene ilyenkor felbecsülni, hogy a negatív reklám is reklám, és a blogger nem a kiadó alkalmazottja (munkatársa).

A kiadóhoz kapcsolódó hűségnél az még rendben van, ha adott kiadó könyveit rendszeresen megveszi, mert szereti őket - jómagam is például rengeteg kiadót szeretek, és rendszeresen visszatérek a kiadványaikhoz, mert igényesek, korrektek a kiadó munkatársai stb... -, de az, hogy a recenzióval akarja megvásárolni magának a bloggert valaki, az nálam nincs rendben...

Összegezve a lényeg tehát ez:

1, Nem kapunk fizetést érte, hogy írjunk a könyvről! Ez mondhatni reklám az adott könyvnek (azon keresztül pedig a kiadónak), mert biztos vagyok benne, hogy aki felteszi az írást a blogjára, az utána fellinkeli molyra, fb-ra stb... közösségi oldalakra. Közben megjelenik az őt követő bloggerek oldalain is, ami a ráadása a dolognak, és még a bloglovin-os és egyéb rendszerben követőkről nem is ejtettünk szót!

2, Azzal, hogy elfogadjuk a kiadótól a recenziót, nem azt jelenti automatikusan, hogy a kiadó megvásárolta a blogot, és joga van megszabni, hogy milyen véleménnyel viseltethetsz a könyvről, vagy hogy kell kinéznie a blogodnak, hogy nekik tetsszen! Ez nem így működik!

3, Csak recenziókból senki se akarjon blogot építeni! Nem olvasó+értékelő droidok a bloggerek, hanem olyan emberek, akik többnyire saját élményeik megosztása miatt kezdtek könyves blog írásába - szórakozás gyanánt. Aki csak a recenziók miatt teszi, azt csak sajnálni tudom. Az élmény, a lelkesedés, a szív nélküli csak "hivatalból" írt blogok szaga olyan is... 

Elnézést a füstölgésért, de ez már kikívánkozott belőlem az után az eset után. Azt hiszem, az oldal alján látható kiadók (lásd: szponzori rész) elkényeztettek a magatartásukkal, a bloggerekhez való barátságos  hozzáállásukkal, racionális látásmódjukkal, és nem voltam eléggé felkészült arra, amit a kiváltó kiadó(k) előidézett (előidéztek)...

•••••••• 

ui.: A képek alatti szövegekhez lásd. a bejegyzés címét...