Mióta legkedvencebb szerzőtársamnak hála felfedeztem a molyt, azóta szidnak engem (és szerintem őt is) a kis molyok… Akarom mondani, azóta lelkesen karcolgatok és kommentelgetek, imádok a molytársadalom része lenni és igyekszem nemcsak virtuálisan, de személyesen is tartani a kapcsolatot, akivel csak lehet. Már több molytalin részt vettem (hiába mondják, hogy ugyan maradjak már otthon…) és mindegyiken nagyon jól éreztem magam. Sőt, kiscsoportos foglalkozásokat is megbeszéltem néhányukkal. Valószínűleg ezért fordulhatott elő, hogy a múlt hétvégén egy maratoni „molybuliban” vettem részt…
Ha vezetnék naplót, valahogy így néznének ki a bejegyzéseim:
December 16. (péntek):
Miután egy kemény 3 órás alvással kipihenten ébredtem, kicsit rendbe szedtem magam, majd elindultam az Örs Vezér térre, ahol nagyjából 12:15 magasságában találkoztam első „áldozatommal”, @theboo-val (a továbbiakban nevezzük nevén: Tchibo!) Szóval miután betuszkoltam az anyósülésre, és alaposan becsatoltam, végigdugóztuk (nem, nem végigdugtuk… :P) a száguldozásra tartogatott útszakaszt… Sebaj, majd legközelebb hozom rá a frászt. ;)
Útban a kiszemelt kávézóba összefutottunk egy tűzokádó sárkánnyal is (tisztességtelen nevén @egodragon), majd betértünk végre a már oly sokat emlegetett Jaffa-ba. Meg kell hagyni, a hely nagyon hangulatos volt, de mégis ami legjobban megfogott a helyben, az a két ütődött volt mellettem.
A csajszik ugyanis azon túl, hogy folyamatosan meséltek (leginkább @egodragon, mert Tchibo kicsit betegeskedett), és ontották magukból a poénokat, magukkal hozták a „Bibliájukat” is, melybe bepillantást engedtek számomra is. Bár nem nagyon tudtam elmélyülni benne, azért sok érdekességet találtam benne, ami mosolyt csalt az arcomra.
De nem ez volt az egyetlen dolog, amivel feldobták a napomat, hanem azzal is, hogy egy kis meglepivel készültek. Tchibo saját készítésű cicás-karácsonyfás rajzát és – stílusosan – egy Macskanyelv csokit kaptam.
Miután nekem még aznapra volt egy kis programom, így 16 óra magasságában érzékeny búcsút kellett vennem tőlük…
Miután végre nagy nehezen megszabadultam ettől a két némbertől (:P), elkocogtam Imre Viktória Anna (@Serene) Kísértés Rt. című könyvének bemutatójára az Instant-ba. Először picit meg voltam illetődve (na ja, nem néznéd ki belőlem, ugye?), mert nem találtam ismerős arcokat a tömegben, de végül (a csajszikám vesztére) megpillantottam @papirzsepi-t, így már könnyebben ment a beilleszkedés, és hála neki, két aranyos sráccal is megismerkedhettem @Korvusz és @Ansel_Crow személyében.
Nagyon élveztem a bemutatót, imádtam a felolvasásokat, gyönyörködhettem @Serene csodálatos rajzaiban (amit legnagyobb örömömre a könyvben is viszontláthatok) és néhány kulisszatitkot is megtudtam (amit jó szokásomhoz híven azonnal el is felejtettem… XD).
Ugyan a könyvvel csak pár nappal előtte volt módon találkozni, de nagyon kíváncsi lettem rá, és ezzel a könyvbemutatóval csak azt érték el, hogy most még türelmetlenebbül várom, hogy olvashassam.
Az írónő személyében egy rendkívül kedves és szerény lányt ismerhettem meg, aki volt olyan aranyos, hogy dedikálta a szerkesztőtársam és az én könyvemet is, valamint személyre szabott rajzokat is kaptunk.
Az enyémmel szeretnék kicsit eldicsekedni:
Ugye, hogy milyen gyönyörűséges?
Gondolom ezek után megérted, hogy egy hatalmas vigyorral az arcomon távoztam a helyszínről és boldogan vártam a hétvégét.
December 17. (szombat):
Szombatra eredetileg nem terveztem semmi különöset, de mivel @Fummie volt olyan eszement, hogy egy kukacolás kíséretében „felkért egy KönyvmolyCON-os keringőre”, ezért nem hagyhattam ki, hogy alaposan le ne fárasszam. Így történt, hogy szombaton a szokásos 4 órás alvással a hátam mögött kóma3 buksival délután bevágódtam a kocsiba, és elindultam a Westendbe, meglátogatni a csajszit.
Már éppen elbóbiskoltam volna a volán mögött, mikor is egy zombi vetődött a kocsim elé @hankman képében, és én a nagy ijedtség és meglepettség hatására voltam olyan balga, hogy nem ütöttem el és hajtottam még kétszer-háromszor át rajta, hanem megkérdeztem, hogy nincs-e kedve velem tartani… Bakker, volt…
A Westend-ben hamar megtaláltuk a Könyvmolyképző egyik kihelyezett standjánál @Fummie-t, aki már éppen halálra akarta magát unni a semmittevéstől, így hát közbeléptünk és boldogítottuk pár órán keresztül. Mivel nem túl sokakat vonzott az, hogy egy díszkötetes Twilight-tal legyenek gazdagabbak (nem is értem, miért nem… :P), ezért nem nagyon tolongtak a játékosok (pedig csak öt egyszerű kérdésre kellett volna válaszolni, amit, ha szépen nézett a kedves együgyű, megtettünk helyette mi), így szerencsére sok időnk maradt a legkedvencebb elfoglaltságunkra: egymás szívatására.
Oké, ejtettünk néhány szót a könyvekről is, de leginkább egymás cseszegetése volt terítéken.
Ennek megfelelően ezen mini molytalinak vége az lett, hogy mindhárman totálisan lefáradtunk a másik kettőtől, így estére tűzszünetet hirdettünk…
December 18. (vasárnap):
Hogy én mióta vártam már egy ilyen napra! Már előre tudtam, hogy imádni fogom a mai molykodást, és bár nem túl sokan jöttek el, így is baromi jól szórakoztunk.
Reggel 10 órakor már megint – ezúttal zombimentesen – a Westendben garázdálkodtam. @Fummie-t aznap a Könyvmolyképző standja mellett helyezték el. Hamarosan @Szilmariel is megérkezett, akitől három szépséges könyvjelzőt kaptam, illetve egy cicás medált.
Kicsikét beszélgettünk, de mivel megláttam, hogy Benina már a dedikálós asztalnál üldögél, gondoltam magamhoz ölelem a Bíborhajú 2. kötetét, A Boszorka démonát, és remélve, hogy az első kötet dedikálásakor okozott traumát már kiheverte, odacsattogtam hozzá, hogy boldogítsam egy kicsit. (Meglepve vettem észre, hogy a múltkori találkozásunk óta nagyon sokat fogyott, ami szerintem igazán jól áll neki, nagyon csinos volt.)
Szerencsére úgy tűnt, hogy a múltkori akcióm nem eredményezett maradandó károsodást nála, így míg a többi rajongóra vártunk, beszélgetett velem egy picit.
Mivel ezúttal – számomra érthetetlen okból – csak kevesen jöttek dedikáltatni, így hosszasan és zavartalanul tudtunk beszélgetni a könyveiről
és egyéb témákról, sok, számomra új információval lettem gazdagabb, valamint egy hatalmas szívességet is tett nekem, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki.
Kimondottan élveztem ezt a röpke órát, amit egy közös fényképpel koronáztunk meg.
Oh, és természetesen a könyvek összefirkálása sem maradt el a cseverészés közben, mind én, mind @FFG gazdagabbak lettünk egy-egy dedikált Boszorka démonával.
Időközben szerencsésen befutott @gretty is, aki csatlakozott hozzánk, majd röviddel ezután elbúcsúztunk Beninától, akit egészen a metróig kísértünk.
Visszaérkezve a többiekhez @gretty is meglepett egy kis saját készítésű ajándékkal: egy Hello Kitty-s könyvjelzővel… XD
Ezt követően új célpont után néztem Simon Tamás személyében, ugyanis igazi macskarajongóhoz híven megvettem a Vérmacska című könyvét, amelyből nem hiányozhat a híres tappancslenyomat.
Nem volt annyira közvetlen, mint Benina, azonban vele is megtaláltuk a közös hangot (miaúúú), és volt olyan kedves, hogy összefirkálta a könyvemet.
Miután befejezte a dedikálást és kijátszotta magát a nyomdával, pár percre odajött kicsiny molycsoportunkhoz beszélgetni. Úgy vettem észre, hogy mintha egy picit zavarban lett volna. Biztos még nem szokta meg a népszerűséget és a sikert. :D
(Csak halkan jegyzem meg, mert mindenki tudja, hogy imádom Simon’s Cat-et. A poén az, hogy ezt a macskuszos könyvet is egy Simon írta (nem tudom, hogy a rajzolással hogy áll), szóval nekünk, magyaroknak is van egy saját Simon’s Cat-ünk… :D)
(A dedikálók sorát @bmgrapes folytatta, azonban az Ő könyvével ezideig még nem kerültem közelebbi kapcsolatba, így nem dedikáltattam, és sajnos érkezésem sem volt most beszélgetni vele. Talán majd legközelebb…)
Miután kellőképpen jól éreztem már magamat a fentebb említett dedikálások hatására, fokozandó a jókedvemet, sorba álltam két ingyenes Iron King mintapéldányért is (mert még szép, hogy ami ingyen van, azt nem hagyom ott… :P). Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd…
Nem sokkal később csatlakozott hozzánk – két gyönyörű kislánnyal és egy (remélhetőleg) nagy csajok kedvence kisfiúval, valamint a férjével az oldalán – @Quiconque is, akitől aranyos könyves karácsonyfadíszeket kaptunk. Sajnos nem tudott sokáig maradni, pedig nagyon szívesen beszélgettem volna még vele.
Épp lelkesen traccspartiztunk, mikor is odajött hozzánk a Könyvmolyképzősök főnöke és megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk szórólapot osztogatni. @gretty-vel még szép, hogy rögtön kaptunk az alkalmon, mivel jó bulinak tűnt. Megkaptuk az első adagot, amit a mozgólépcsőnél pár perc alatt elosztogattunk, majd visszavonultunk a standhoz az újabb adagért.
Ezúttal dupla csomagot kaptunk, amit hasonlóképpen pár perc alatt szétszórtunk. Meg is kérdezte a pasi, hogy ezt mégis hogy csináljuk, én meg naná, hogy rávágtam, hogy belegyömöszöltük az összeset egy kukába! :P No, megint egy újabb adaggal gazdagodtunk, de mikor azt is elosztogattam, látnotok kellett volna a pasi arcát… Nem hitt a szemének, hogy már megint üres a kezem.
Ezt követően kicsit módosítottunk a dolgon. A szórólapok mellé a már említett nyereményjáték jelentkezési lapját is megkaptuk, innentől kezdve nem csak a kedves emberek mancsába kellett nyomnunk a szórólapot, hanem invitálni kellett őket, hogy vegyenek részt a nyereményjátékon. Ettől fogva felavatott „munkatársak” lettünk és teljesen felpörögve és lelkesen folytattuk a szórólapozást, valamint ajánlgattuk a járókelőknek, hogy „Nyerj egy ingyen könyvet”.
Az időközben megérkező Dave szerint olyan voltam, mint egy STOP tábla, de úgy látszik ez kellett a jónépnek, mert @Fummie és a többi, játékos standnál álló emberke előtt folyamatosan sor állt. Azoknak az emberkéknek a sora, akiket @gretty-vel mi küldtünk oda, hogy játszanak. Komolyan mondom, a nagy hajtásban @Fummie-nak még a nyelve is kilógott és úgy vágta a buksimhoz, hogy mennyire szeret!
Estére mindannyian kellőképpen elfáradtunk, azonban olyan szépen teljesítettünk, hogy a nap végére összesen 286 regisztrált játékos volt, amiből szerintem tuti, hogy 200-an aznap jelentkeztek!
A Könyvmolyképzőtől hálából a segítségünkért kaptunk egy kis extra %-ot, így még kedvezményesebben választhattunk magunknak egy-egy könyvet. Én végül Kelley Armstrong Sötét erő trilógiájának a 2. kötete (The Awakening – Az ébredés) mellett döntöttem.
A könyves standoknál lehetett kapni különböző ajándékokat is, amelyeket igyekeztünk a csajokkal begyűjteni. Én ezekkel a kis apróságokkal lettem gazdagabb a nap végére:
De a legszebb ajándékom mégsem ezek közül került ki. Ugyanis ami számomra a legnagyobb boldogságot okozta az volt, hogy ezt a három napot fantasztikus molyocskák között tölthettem, akik bearanyoztak minden együtt töltött percet…
Köszönöm minden résztvevőnek az élményt, imádlak benneteket, remélem hamarosan megint találkozunk majd.
Ezúton kívánok mindenkinek Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket, sok szép és jó könyvet a fa alá, és rengeteg szabadidőt jövőre, hogy minél több könyvet olvashass el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése